Barátaim a vetélytársak

Érkezésemet a szobámba irányítottam, hogy rendesen fel tudjak öltözni. Ezután "átrepültem" (nem tudom mi ez a képesség amit birtokolok de még utánajárok) a nappaliba tudtam, hogy ott lesz mindenki. Így is volt. Bella, Nessie és Edward a kanapén ültek Alice és Jazz a lépcsőn csücsültek. Esme és Carlisle valamint Rose és Emm a szoba különböző pontjain álltak. Jacob az ajtót támasztotta. Riley pedig szintén állt. A két utóbbi egyszerre vidult fel mikor megérkeztem.

-Szia Gina!- köszöntek egyszerre, majd Jake kitárta a karját mint ahogy egy kisgyermeknek szokták hogy megöleljem. Odafutottam hozzá. Örültem, hogy nem haragszik a tegnapi miatt. A nyakába ugrottam, mintha ezer éve nem láttam volna. Majd megcsókolt . Lopva Riley-ra néztem. Az arcán döbbenet és féltékenység (!!??) ült. Megköszörülte a torkát. Jake abba hagyta az ölelgetést, de még mindig magánál tartott, mintha ezzel azt akarná mutatni, hogy az övé vagyok. Nem értem a fiúkat. Miért kell ezt csinálni? Miért kell kitulajdonítani a lányokat?

-Örülök, hogy újra látlak Gina!-szólalt meg Riley kicsit halkan , szomorúan. Nem tehettem mást megsajnáltam, úgyhogy kibontakoztam Jake karjai közül és megöleltem Riley- t .

-Nos, ha befejeztétek a szerelmi drámázást akkor hozzákezdhetnénk ahhoz, hogy megismertessük Riley-t a helyzettel.-szólalt meg Jazz és mikor megszólalt hirtelen azt éreztem, hogy el kell engednem Riley-t is.Már megint "érzelemkezelősdit" játszik.

-Jó, rendben, persze, hogyne, bocs!-szólt Riley engedelmeskedve.

És ekkor elmagyaráztuk neki mindazt ami eddig történt. Közben a két fiú között pontosan félúton helyezkedtem el. Nehogy valamelyikük is ismét vitába kezdene. Miért pont értem?

Nem vagyok én olyan jó csaj. Ráadásul most Jake-kel járok most Riley féltékeny, de ha vele járnék akkor Jacob lenne az. Miért ilyen nehéz az élet. Irigyelem Bellát. Megúszta a szerelmi háromszöget, aminek én a kellős közepében vagyok. Na de véget ért a nap haza kellett mennem. Örültem is meg nem is . Nem örültem, mert míg távol vagyok a fiúk a végén kinyírják egymást és örültem, mert legalább nem előttem teszik. Elköszöntem hát mindenkitől és hazaindultam.

Barátság vagy valami ilyesmi

A feltevésem bebizonyosodott. A Volturi kitervelte , hogy eljön és megsemmisíti Nessie-t, belőlem meg vagy vacsit csinál vagy átváltoztat. Ennek tekintetében most bizonyító bírókat hívunk ide. A barátainkat. Denali-ékat és Carlisle barátait. Miután Bella, Edward és Nessie beköltöztek a házukba, amit Esme-től kaptak (ezt eddig nem is említettem!) én kaptam meg Edward régi szobáját. Eddig Alice-szel osztottam meg a lakrészét, de így kényelmesebb. Éppen a szobámban rakodtam az íróasztalomon, mikor kezembe került egy cetli. Egy telefonszám volt rajta. Hogy én milyen hülye vagyok!-szidtam magamat.-Hiszem ez Riley telefonszáma! Azt mondta, hívjam ha baj van. Hát ez eléggé nagy bajnak minősült ahhoz, hogy felhívjam tehát fogtam a telefonomat ( kb. 100. -at Alice jóvoltából) és bepötyögtem a számot. Kicsöngött.

-Hallo.-szólt egy elég zord hang hang.

-Jó napot kívánok! Riley-t keresném!-montam.

-Ki keresi?-kérdezte.

-Regina Cullen vagyok...-kezdtem, de már nem tudtam befejezni.

-Gina!?-hallatszott egy örömteli kiáltás a vonal másik végéről, Riley hangja volt.-Tényleg te vagy az? Azt hittem már soha nem hallom a hangodat...Várjál csak, ha felhívsz az azt jelenti hogy valami baj van. Mi a baj? Mondd, hogy nem vagy akkora veszélyben!

-Szívesen mondanám, ha lehetne, de sajnos nem lehet.

-Mi történt?

-Majd elmesélem, csak gyere az erdei tisztásra ma 13:00-kor. Oda ahol először találkoztunk.Oké?

-Rendben. Akkor majd ott találkozunk. Sietek, amilyen gyorsan csak tudok.-felelte.-Szia!

-Szia!-feleltem, majd letettem a telefont.

Lefutottam a lépcsőn. Felkaptam a kabátomat, mert ősz lévén már hűsült az idő. Elcsentem Carlisle túratérképét az erdőről. Még abból a célból vette mikor ideköltöztek, hogy megismerje az erdőt vadászati helyek szempontjából. Egyedül voltam otthon, mert mindenki segítséget keresett, Belláék meg otthon voltak a saját házukban. De mikor éppen kimentem volna az ajtón Jake-be ütköztem.

-Szia, Gina épp hozzád jöttem!...-mondta, de aztán végigmérte alaposan a "túrázó" ruhámat.- Hova mész?

-Az erdőbe.

-Minek?

-Dolgom van.

-Milyen dolgod?

-Bocs, Jake de ezt nem mondhatom el.

-Miért?

-Jacob, tudom, hogy féltesz meg minden, de ne vidd túlzásba. Most úgy teszel mintha az apám lennél nem pedig a pasim.

-Elkísérlek!

-Nem kell. Ezt egyedül kell elintéznem.

-Nagyon jól ismerlek már Gina, ezt te is tudod és tudom, hogy hajlamos vagy nagyon-nagy veszélyekbe is belekeveredni. Vegyük például az akciódat James-szel Phoneix-ben. Mondd legalább hogy nem egy vámpírral találkozol!

Nem feleltem, hanem inkább elindultam az erdő felé. Tudtam, hogy nincs szüksége válaszra. Így is tudja.

-Kivel?-kérdezte.

-Riley-val. Tessék. Kielégített a válaszom?Most pedig kérlek hagyj békén!

Szomorú szemekkel nézett utánam, mint aki utoljára lát. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire bántottam meg. A térkép sokat segített a tájékozódásban, de alapjában véve egész jól kiismertem magamat az erdőben. Gyorsan odaértem a tisztásra. Még csak 12:45 volt. Leültem hát egy mohás kőre és vártam. Pontban 13:00-kor megrezdült a bokor. Riley lépett ki rajta. Arcán öröm, izgalom és félelem tükröződött.

-Gina, annyira örülök, hogy látlak!-mondta, majd megölelt.

-Én is örülök, hogy látlak Riley, de annak nem, hogy ilyen ok miatt kellett, hogy idehívjalak.

-Igaz is. Mi a baj?

-Hallottál már valaha a Volturiról?

-Igen.

-Meg akarnak ölni. Vagy átváltoztatni.Idejönnek hogy megtegyék.

-Miért?

-Mert a törvényeik közé tartozik, hogy ember nem tudhat a vámpírokról.Ha mégis tud akkor át kell változtatni vagy meg kell ölni.

-De úgy tudtam, hogy ők Itáliában élnek és nem nagyon mozdulnak ki Volterrából. Hogy szereztek tudomást rólad?

-Ezt majd megbeszéljük holnap. Menj el Belláék házához. Ide.-mutattam a térképen.-Mondd azt, hogy én küldtetek. Nekem mennem kell. Majd holnap elmagyarázom, hogy miért. Szia!

-Szia!-felelte, majd eltüntem.

Újabb bonyodalmak

Szép napsütötte nap volt. Végre megérhettem, hogy találkozzam Bellával és Nessivel is közelebbi kapcsolatba kerüljek. Viszont kíváncsi voltam, milyen egy vadászat vámpírmódra.Hosszas egyezkedés után elmehettem Bellával és Nessie-vel természetesen csak és kizárólag Jake kíséretében. Mivel mi ketten most járunk és csak én vagyok az egyetlen "csak" ember a családban, ezért folyton a nyomomban van. Egy kicsit talán idegesít is. De most térjünk vissza a vadászathoz. Tehát Nessie , Bella a farkas Jake és én vadászni (na jó én nem vadászni) mentünk. A legnagyobbat akkor döbbentem meg, mikor Renesmee, az én 3 hónapos unokahúgom ( aki egyébként 3 évesnek néz ki ) rávetette magát egy PUMÁRA (!!!!). Bellán már nem nagyon mert hiszen ő már felnőtt 18, nemsokár 19 éves. Jakkel figyeltük minden mozdulatukat. Olyan kecsesek voltak még vadászat közben is mint két balerina. Ekkor megjelent a legközelebbi sziklán egy nő. Szőke haja volt és csinosan volt felöltözve. Ő lesz Irina gondoltam, hiszen a többi Denali nővért már láttam Belláék esküvőjén. Nézte a szedett-vedett csapatot. Egy farkas, egy ember, egy vámpír...majd a szeme megakadt Renesmee-n. Orrlyukai kitágultak, szaggatottan vette a levegőt. Mire a többiek észre vették volna, arra már el is illant. Mint egy álomkép. Viszont ebből még nagy baj lesz!-gondoltam. Így hát javasoltam a hazamenetelt. Otthon aztán muszáj volt beszélnem Carlisle-nal az esetről.

-Biztos, hogy Irinát láttad?-kérdezte.

-100%-válszoltam.-De ugye érted, hogy mit érzett Irina, mikor meglátta Nessie-t?Az amit az anyja tett régen.

-Igen. De te honnan tudsz Tanyaék anyjáról?

-Carlisle, én sok mindenről tudok, amiről te nem. De most már mennem kell. Kérlek szólj Alice-nek hogy figyelje a Volturit. Van egy megérzésem. Szia!

-Szia Gina!-mondta, majd eltüntem.

Új élet vár

Féltem visszamenni 2.(inkább ez mint a suli) otthonomba. Nem tudtam mire készüljek. Jake majd biztosan Renesmee-vel játszik, boldogan, bevésődve. Én meg nézhetem, hogy a fiú akit szeretek mást választ. De mégis megtettem. Visszamentem, mert nem olyannak ismertem magamat aki megijed mindenféle változástól. És nem bántam meg. Direkt az udvarra terveztem a landolást, mert Bella lehet, hogy megölne. Ez fura volt kimondani. Most már én vagyok a legtörékenyebb, hiszen Renesmee-nek is rettentő kemény bőre van. Amint megérkeztem és kinyitottam a szememet, nagyon meglepődtem. Rosalie Renesmee-vel játszott az udvaron. Jake viszont az udvar másik oldalán könyvet olvasott. Egyszer felnézett a könyvből Rose-ékra de a kis Nessire undorral nézett. Nem hittem a szememnek. Nem vésődött be Ness-el!? Az meg hogy lehet? Úgy döntöttem, gyorsan "felvarázsolom magamat a szobámba ruháért, mert pizsamába egy kicsit hülyén nézetem ki és nem akartam elrontani a drámai pillanatot. Miután átöltöztem, "visszasuhantam" az udvarra.

A többiek még mindig nem vettek észre. Ígyhát halkan Jake háta mögé lopóztam és mint egy kisgyerek befogtam a szemét és eltorzított hangon kiabáltam egy nagyot:

-Na ki vagyok?

Jake rögtön felugrott, a szemét még mindig eltakartam.

-Leah, ne szórakozz légy szíves! Tudod, hogy pocsék kedvem van.

-És mi az oka annak, hogy pocsék kedved van?- kérdeztem, már a rendes hangomon.

Elengedtem a szemét. Megpördült és a szemembe nézett. Meglepődött arcot vágott.

-Gina!!!De örülök, hogy itt vagy!-mondta.-De a szemed...

Tényleg!Nem is néztem meg a szememet a tükörben. Biztos borzasztó furán néz ki vörösen. De a torkomat nem égeti a szomjúság. Ez különös. Pedig így kéne lennie.

-... ugyanolyan csokibarna, mint régen...Ezt nem értem.-folytatta.-Várj csak... Szagolj meg!

A kéréstől nevetnem kellett. Muszáj volt.

-Szagoljalak meg?-kérdeztem elképedve.

-Mindjárt elmagyarázom.-felelte, majd odakiáltott Rose-nak.-Hé, szőkeség! Milyen a szagom?

-Borzalmas! Már kilométerekről bűzlesz!-kiáltott vissza Rosalie, majd visszafordult Nessie-hez és tovább játszottak.

-Na szagolj meg!

Meg kellett hát tennem. Megszagoltam.

-Kellemes illatod van. Axe dezodor?

-Igen. Most bizonyítottad be, hogy nem vagy vámpír!

-Hogyan?

-Emlékszel? Miss Szöszi azt mondta, hogy büdös vagyok, mert a vámpírok nem nagyon szeretik a vérfarkasszagot. De te nem vagy az, mert te csak az Axe dezodort érezted.

-Á, már értem. Bella hogy van?

-Hát, már befejezte az átváltozást.

-És a kislánya milyen? Mármint aranyos? Kedveled?-próbáltam puhatolózni.

-Nem túlzottan. Hiszen majdnem megölt téged!

Elképedtem. Jake nem kedveli Nessie-t? Vagyis nem vésődtek be? Akkor most mi van!?

-De itt maradtál nekem és csak ez számít.-mondta és megsimogatta az épphogy vállig érő fekete hajamat.-Az arcod még kerekebb lett mióta nem láttalak!

-Nem is igaz! Az arcom ugyanúgy kerek formájú, mint régen!-feleltem sértődötten.

-És ez így is van rendjén, mert az arcodat én úgy szeretem ahogy van.-mosolygott, majd finoman megcsókolt.

Nem tudom meddig álltunk ott és beszélgettünk. De eljött az idő a hazamenetelhez, és így elköszöntem, majd hazaindultam.

Új családtag érkezik

Elérkezett az a nap amitől nem tudtam, hogy mit várjak.Bella szülésének napja. Nem tudtam, hogy hogyan fog bekövetkezni, de reméltem, hogy jól fog végződni.

Halálos csönd uralta a nappalit.Az egész család itt volt. Jacob ott ült mellettem a kanapén. Az arcomat fürkészte, hátha lát rajta valami jelet. Jelet, hogy elkezdődik a borzalom, amit 4 hónapon át vártunk. De az arcom nem mutatott semmi negatív érzelmet. A színészi tehetséget arra szintre fejlesztettem, hogy az iszonyú fájdalmat, amit éreztem, pókerarc alá rejtettem, néha még mosolyogtam is egy-kettőt. De a sorsot nem lehet elkerülni. Tudtam, hogy fájni fog nagyon, de megfogadtam magamban, hogy igyekszem nem mutatni, hogy a többiek ne észleljék rajtam. A nappali olyan volt, mint egy szoborkertet, a mozdulatlanság uralta azt. Bella ekkor felült, minden szem rászegeződött. Jelezte, hogy csak WC-re kell neki menni. A többiek láthatólag megkönnyebbültek, de én már tudtam mi fog következni. Bella Rosalie segítségével felállt de véletlenül fellökte az asztalon lévő vérrel teli bögrét. Ekkor a gyomromba iszonyú fájdalom költözött rosszabb volt mint ezelőtt valaha. Tudtam, hogy ez a baba reakciója a vérre .Bella sikított, szájából vér jött.

-Carlisle, adj nekem morfiumot, neki, ne, mert...ÁÁÁÁÁUUUUUUU.Edward át kell változtatnod...ÁÁUUUUUU!!!!De a morfium nem segít, csak ront a helyzeten, vámpírméreggel keveredve még jobban éget!!!- kiabáltam.

Carlisle felszaladt a morfiumért. Miután beadta egy fokkal jobban éreztem magamat. De a kép lassan kezdett elhomályosulni. Utoljára Jacob aggódó arcát láttam fölém hajolni.

-Kérlek, ne menj el!!! Szeretlek!!!-szemei könnybe voltak lábadva, ugyan nem láttam de éreztem, ahogy egy sós vízcsepp az arcomat éri.

Felemeltem a kezemet meg akartam keresni az arcát végül meg találtam. Végigsimítottam.

-Én is szeretlek.-suttogtam.

Ekkor már többet nem tudtam szólni csak a száját éreztem a számon. Visszacsókoltam. De a kezemet lassan le kellett eresztenem, mintha egy láthatatlan erő visszahúzná. A mozgással teljesen felhagytam, mintha csak egy szobor lennék.Nem láttam. Nem beszéltem. Nem mozogtam. Már csak a hangok és a visszatérő fájdalom maradtak velem.

-Fuldoklik! Levált a placenta.-hallottam Edward hangját.

Éreztem, hogy valami elszorítja a a torkom, köhögni kezdtem.

-Alice vidd fel Rose-t Jasper-hoz úgy látszik nem bír magával.-kiáltott Edward.-Jacob gyere közelebb! Szükség van rád!Lélegeztesd! Ki kell szednem belőle, mert...

Ekkor egy hangos reccsenés hallatszott.A mellkasomban szúró fájdalmat éreztem

-Eltörte a gerincét!!!-üvöltött Jacob.

Aztán csak egy szót hallottam.

-Renesmee.

Tehát megszületett. De a fájdalom nem hagyott alább.

-Adjátok ide.-köhögte Bella.-De szép vagy!

-Vidd le!- morgott Edward.

-Pillanatnyilag nem érek rá.-szólt vissza Jacob.

-Adjátok nekem.-csengett egy hang. Rosalie-jé volt.

Egy tűszúrást éreztem ekkor a mellkasomban.

-Mi ez?- kérdezte Jake.

-A mérgem.

Ezután égő fájdalmat éreztem. Kezdett elterjedni a testemben. Mintha mindenem égne. Azt kívántam bárcsak meghalnék. Tudtam, hogy az átváltoztatás fájdalma ez. Ekkor kitudja miért lehet hogy a tudatalattim diktálta, de hazakerültem. A saját ágyamban ébredtem.

Hogy néz ki Gina?

Új ötlettel álltam elő ma.

Mivel már rengeteget írtam Gináról, (aki egyébként én vagyok, az én tulajdonságaimat hordozza) kíváncsi vagyok, hogy nektek hogy él a képzeletetekben.

Képeket kérnék tőletek a regica999@gmail.com e-mail címre, hogy szerintetek hogyan néz ki Gina.

Nagyon kíváncsi vagyok, a képeket tehát jövő hét végéig kérem. :)

Vérszegénység nem egészség!

Miután Jacob megtudta a nagy titkot (Bella terhességét) azután minden nap meglátogatott minket. Ma is így volt, viszont vészjósló hírekkel érkezett nyomában Seth- tel.

-Baj van! Nagy baj!-rontott be a két farkasfiú a házba.

-Mi a baj?-kérdeztem halk már alig halható hangon.

-A falka meg akar titeket támadni, hogy megöljék azt a...az izét!-felelte Jake.

-Micsoda!!!!-ugrottam fel hirtelen. Talán túl hirtelen, mert elvesztettem az egyensúlyomat és ha Jazz nincs a közelben és el nem kap a padlóra esek, nem valami szerencsésen.Eközben az "izé" szónál Bella halkan felmordult.

-Kösz Jazz!-szóltam bátyámnak mihelyt könnyedén visszasegített a kanapéra, majd Jake-ékhez fordultam.-Mi van?Miért akarnak minket megtámadni?

-Nos, az a helyzet, hogy nincsenek tisztában az iz ... magzat eljövendő képességeivel, és azt hiszik, hogy veszélyt jelent a létezése a rezervátum lakóinak számára. Mikor mikor rájöttem, hogy a magzat megölése, Bella halálával és ez a te haláloddal járna ezért rögtön elfutottam a falkától, hogy közöljem veletek, és azt hiszem ezzel végleg otthagyom a falkát.

-És mikor támadnak?-kérdezte Carlisle.

-Holnap éjjel.-felelte Jake.

Csönd lett. Nagy csönd, amit Bella öklendezése tört meg.

-És itt van ez is.-kezdte Carlisle.-A magzat nem tűri az ételt, és attól félek Bella így éhen fog halni.

-Biztos van valami megoldás...-töprengek.-Megvan! A gyermek szülei egy ember és egy vámpír. Ugye? Nos, azt mondtad , hogy az ételt nem tűri meg. De mi van a vérrel?

-Ez jó ötlet!-helyeselt Rosalie.

-Nem is tudom...-mondta aggódva Carlisle.-Edward?

-Egy próbát megér. De csak ha Bella is benne van.

-Persze-hogy! Ami a babának jó abban én is benne vagyok.-szólt a felelet.

Így tehát Carlisle és Rose elmenetek a konyhába, hogy előkészítsék a vért.

-Képzeljétek, kitaláltam, hogy mi lesz a baba neve, ha lány lesz: Renesmee! A Renée és az Esme keveréke ! Hát nem gyönyörű?-kérdezte a boldog kismama.

-De! Csodálatos, drágám!-felelte Edward.

-Szerintem is nagyon szép.-mondtam.-De most már megyek, mielőtt Carlisle visszaérkezik az "itallal". Sziasztok!

Elbúcsúztam és hazaindultam.

"Terhes társaság"

Ma sietve és a már ismerős émelygős érzéssel indultam Haza ( Cullenékhoz haza ).Mikor odaértem muszáj volt lefeküdnöm a kanapéra Bella kórházi ágya mellé mert hihetetlenül rosszul éreztem maga . Már egy hónapja megérkezett kismama "Lelki-ikrem" a testvéremmel Edwarddal. A család úgy döntött, hogy hagyja Bellát kihordani a magzatot. Mindenki aggódva figyel minket.Egyszercsak Edward felhördült:

-Egyszer kinyírom azt a kutyát az biztos!

Bellával értetlenül néztünk rá, a többiek viszont nem mutattak semmiféle meglepődést. Egyszercsak kopogást hallottunk az ajtó felől. Carlisle nyitott ajtót.

-Jó napot Dr. Cullen! Gina itt van?-hallottam Jacob hangját odakintről. Már mindent értettem.

-Igen, de most nem lenne szerencsés bejönni hozzá...-kezdte Carlisle míg ezt elmondta addig gyorsan rápillantottam Bellára, aki megértette kérdésemet és bólintott egyet.

-Hagyd! Bejöhet!-szóltam közbe Carlisle mondandójának.A hangom nagyon fáradtnak és kínzottnak hallatszott.

Ekkor Jacob belépett a nappaliba.

-Hol van?-kérdezte, mert nem látott a kanapé háttámlájától.

-Itt vagyok!-válaszoltam még mindig halk, élettelen hangon.

Közelebb jött és mikor meglátott csak elképedést láttam az arcán, aztán a tekintete a mellettem fekvő Bellára siklott. Először az arcára, aztán a nyakára és végül a hasára, ami akkora volt már mint egy 5 hónapos kismamának. Carlisle kutatásai alapján ugyanis a magzat rohamos gyorsasággal nő.

-Mi történt vele?-kérdezte Jake meglepetten.

-Terhes. Mégis mit gondolsz?-felelte gúnyosan Edward.

-Azt látom, de még csak 1 hónapja voltatok egy 2 hetes nászúton. Bella viszont úgy néz ki mint aki legalább 4 hónapos terhes!

-Ez azért van,-kezdte magyarázni Carlisle.-ha a kutatásaim nem csalnak, mert vámírónőnek ugye nem lehet gyereke emberférfitó, de fordítva ez lehetséges.Az így nemzett magzat a elvileg sokszorta gyorsabban nő mint az átlagos.

-Értem. De Ginának mi baja?

-Emlékszel mikor meséltem neked, Bella és az én kapcsolatomról?-mondtam.

-Igen azt mondtad, hogy ugyanazt érzed mint amit Ő. Ez most is a gond?

-Pontosan.-feleltem.

-És ez a te világodban is érvényes rád? Mert ott nem láttalak ennyire betegnek és fáradtnak, mint itt.

-Részben érvényes, de csak gyengébb kiadásban pl. hasfájás, szédülés és ehhez hasonlók.-mondtam.

-Értem.-felelte.-Kezd esteledni. Én megyek. Nálad találkozunk!

-Rendben! Szia!-válaszoltam, majd családomhoz fordultam.-Most már nekem is mennem kell, majd jövök! Jobbulgassatok, Bella! Sziasztok!-köszöntem, majd hazaindultam.

Egy kis rosszullét. Vagy mégsem?

Máma különösen korán érkeztem, hogy híreket kapjak Bella és Edward felől. Az egész család ( a nászutasok kivételével) a nappaliban ült.

-Sziasztok!-mondtam.

-Szia, Gina!-köszöntött Esme kedvesen.

-Mi újság Edwardékról?-érdeklődtem.

-Semmi különös.-felelte Carlisle.-És te hogy vagy?

-Köszönöm szépen jól vagyok!-mondtam, de bár ne tettem volna, mert hirtelen elfogott a rosszullét.

-Jól vagy?-kérdezte Jasper, aki megérezte, rosszullétemet.

-Nem igazán.-feleltem.-Pedig otthon még semmi bajom nem volt, és vacsorára sem ettem semmi romlottat! De ha nem csináltam semmit rosszul, akkor mi ez?

Mindenki gondolkodni kezdett.

-Várjunk csak!-kiáltott fel Alice.- Carlisle, nem azt mondtad, hogy Bella és Gina között szoros kapcsolat van?

-De. Miért?

-Mert lehet, hogy Ginának tényleg nincs semmi baja, hanem Bellával van valami.

-Igazad lehet.-mondta Carlisle.-Fel kéne őket hívni!

Fogta a telefonját, és tárcsázta Edward számát, majd kihangosította, hogy én is halljam ne csak a többiek ( a vámpíroknak ugye extra erős a hallásuk).
-Helló Carlisle, sajnos nem tudok beszélni, mert Bella irtó rosszul van. Már telehányta a WC-t.-szólt Edward aggódó hangja a telefonból.-Nincs ötleted, hogy mi baja lehet?...

-Edward!-hallottam egy vékony, szinte síró hangot valahonnan távolabbról. Bella volt az.

-Várj csak, akar valamit mondani!-mondta Carlisle-nak, majd odaszólt Bellának.-Egy perc és ott vagyok, kedvesem!

Hallottunk egy halk suhanást és ekkor meghallottunk egy másik hangot. Sírást. Belláét.Majd egy halk nyöszörgést, amiből ezt lehetett kiszűrni:

-Edward, terhes vagyok.

Majd megszakadt a vonal. Némán álltunk egymásra nézve. Carlisle azon töprengett, hogy mit tegyen. Úgy gondoltam kiállok a "lelkiikrem" mellett, úgyhogy megtörtem a szinte már halotti csendet.

-Carlisle, Bella akarja a gyereket. Tudom és én, meg szerintem Rose is kiállunk mellette. Igez Rose?

-Természetesen.-hangzott a válasz.

-Ez mind szép és jó,-modta Jasper.-de hogyan védjük meg Bellát is és a gyereket is?

-Carlisle kitűnő orvos és remek kutató is. Majd biztosan talál megoldást, és amiben tudunk, segítünk neki.-feleltem.

-Ezt a kérdést mi már megvitatjuk. Gina neked úgyis menned kell. Nemde?

-Igazad van. Majd holnap találkozunk! Sziasztok!-köszöntem, majd hazaindultam.

Díj!!!

Kaptam egy Díjat Alice656-tól amit nagyon köszönök!!!!

Szabályok!
1. Köszönd meg!
2. Linkeld be a blogját, akitől kaptad!
3. Küld el 4 embernek! (nekik is linkeld be a blogjukat)
4. Tedd ki az oldaladra!
5. Értesítsd a személyeket, akiknek küldöd!

1.: Köszi Alice656!!!
2.:http://aliceinwonderland-alkonyat.blogspot.com/
3.: Drusilla:http://lapushvampirja.blogspot.com/
Dana:http://dark-light-bella.blogspot.com/

Isabella:http://piercegirlsbyisy.blogspot.com/

Kate:http://www.kate-estimese.blogspot.com/

Esküvő vámpírmódra

Eljött a nagy nap. Bella és Edward esküvőjének napja. Hála az égnek Jacob is felépült, mivel ő Bella tanúja ezért igyekezett sietnie gyógyulással. Úgy is elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy hogyan tudott átmenni szellemalakba az én világomban, de ez a kérdés már a lagzira maradt, mert mihelyt odaértem Alice betuszkolt a szobába, mert el kellett kezdeni készülődni a szertartásra. De az eredmény magáért beszélt. Vállig érő hajamba csodás hullámokat varázsolt, a sminkemet- pedig a ruhához igazította. A ruhám olyan volt mint egy opálkék felhő. A derekamhoz fűző erősítette és csípőtől lefelé pedig egy nagy hosszú tüllös szoknya következett. Az egész ruhát pedig csillámok díszítették,ujj nélküli volt így bolerót viseltem hozzá. Alice-nek és Rose-nak is ugyanilyen ruhája volt. Alice-é szintén opálkék, Rose-é viszont halványrózsaszín. Nekik is volt bolerójuk.

Bella ruhája pedig egy 1918-as menyasszonyi ruha volt(Alice-nek köszönhetően). Lassan mindenki elkészült így elkezdődhetett a ceremónia.Négyen levonultunk a lépcsőn aminek alján Edward várta Bellát. Közben szólt az esküvői induló. Leérünk a nappaliba, amit, Alice-szel 3 órán át díszítettünk.

A szertartás nagyon szép volt többen sírtak az esküvő emberi résztvevői közül. Miután Bella és Edward kimondták a boldogító igent, megkezdődött a lagzi, ami az udvaron felépített sátorban volt. Mindenféle földi jóval tele volt az asztal, a zenét pedig a Forksi Gimi diákbandája biztosította.

Az első táncot a szokások szerint Bella és Charlie lejtette. Aztán az ifjú pár következett.

A vacsora felszolgálása előtt Edward bemutatta Bellának és nekem a Denali-klán tagjait.

Az étkezés után végre eljött az idő. Jake felkért táncolni így beszélhettem vele.

-Még nem is jutott időnk beszélgetni máma.-kezdtem.
-Igen.-felelte.-És arra sem, hogy megdicsérjelek milyen csodálatosan szép vagy!

-Köszönöm. De Alice érdeme.

Egy ideig vártam mielőtt megkérdezem.

-Jacob!

-Gina!

Egyszerre szólalunk meg.

-Előbb te.-mondta.

-Nos, én csak azt szerettem volna kérdezni, hogy hogyan sikerül átmenned szellemalakba?

-Nem tudom. Csak úgy megtörtént. Egyszer csak nem láttam magamat.

-Értem. És te mit akartál kérdezni?

-Tudod mit? Nem fontos. Az a lényeg hogy most itt vagyunk igaz?

-Igen- feleltem és a vállára hajtottam a fejemet.

Hallottam, hogy a szívverése hirtelen felgyorsul, aztán visszaáll a rendes ütemre. 3 számot táncoltunk végig így, aztán elérkezett Edwardék indulásának ideje. Mielőtt beszálltak a kocsiba Bella hátradobta a csokrát. Én kaptam el. Hátrafordultam Jacobhoz aki mögöttem állt. Rám kacsintott. Visszafordultam. Integetett a násznép az ifjú párnak akik tovaautóztak az éjszakában. Maradtam még egy ideig segíteni leszedni a díszítés nagy részét, aztán hazamentem

"Törött szárnyú madárka"

Másnap muszáj volt megbeszélnem ezt a bevésődés dolgot Jake- kel ígyhát úgy döntöttem, hogy ismét meglátogatom.

Most kivételesen nem volt nála Carlisle, mivel, már mielőt jöttem, megvizsgálta. Billy engedett be. Udvariasan betessékelt Jake szobájába, majd kiment, becsukta az ajtót és ketten hagyott bennünket. Jacob éppen ébredezett. Mikor meglátott, kicsit meglepődött.

-Gina!!!! Tényleg itt vagy vagy csak álmodom?

-Tényleg itt vagyok.- feleltem mosolyogva.-Már tegnap is itt voltam csak mire Carlisle kiért tőled, arra mennem kellett.

-Ó a francba! Pedig annyira vártalak. Remélem, míg várakoztál Paul nem mondott semmi hülyeséget!

Kínos csend és egy kesernyés mosoly volt a válaszom.

-Mit mondott?-kérdezte.

-Igazából nemcsak Paul , hanem Sam is mondott valamit. Figyelj Jake, ne húzd fel magad a kérdésen, de te tényleg bevésődtél velem?

-Te most viccelsz ugye?! Ha ez igaz lenne akkor nem kérdeznéd ezt.Az igaz, hogy nagyon, nagyon-nagyon kedvellek, de nem vésődtem be veled.

Megkönnyebültem.

A nála töltött idő többi részét nevetgéléssel és viccelődéssel töltötük. Mikor elmentem, jutott eszembe, hogy valamit elfelejtettem tőle megkérdezni. A szellemalakot. Már mindegy- gondoltam.-Ráér holnap.

Gyóntatás farkasmódra

A csata utáni nap az volt az első dolgom, hogy meglátogassam Jacobot. Tudtam úgyis, hogy a csatában megsérült. Mikor odaértem a Black házhoz. Az egész falka az ajtóban ücsörgött. Mihelyt meglátott, Sam felugrott és elém szaladt.

-Jajj, Gina. De jó, hogy itt vagy. Jacob csak téged akar látni, senki mást. Még álmában is hozzád beszélget. Arról álmodott, a hangokból ítélve, hogy valami történt veled. Egy órán keresztül az ment, hogy:"Gina, Gina, Vigyázz!!!!! Neeee!!!! Gina jól vagy? Nincs, baj?Kérlek,kérelek válaszolj!!! Jajj én hülye, mit beszélek itt neki mikor nem hallhat, hiszen szellemalakban vagyok!"

Az utolsó kijelentésén meg is lepődtem!

-Át tud menni szellemalakba?!Akkor ezért nem láttam az elmúlt napokban egy árva kutyát (ezt ne sértésnek vedd Sam) sem a közelemben.

-De mi történt veled?-kérdezte Sam aki úgylátszik tud mindent Jacob éjjeli hollétéről. Miket beszélek! Hát persze, hogy tudja a farkasoknak egymás közözött nincsenek titkaik a gondolatolvasások miatt.

-Elestem a biciklimmel.-feleltem cinikusan.-Nem értem miért kell Jake-nek mindíg a bolhából is elefántot csinálni!!!

-Mert beléd van zúgva.-kiálltott Paul aki még mindíg vicces kedvében volt.

-Micsoda?!-aztán újra Samhez fordultam.-Ez igaz?

-A falka előtt nincsenek titkok Gina. Ezt te is tudod.

-Na jó és mi van ha azt mondom, hogy én is belé vagyok zúgva, csak eddig féltem elmondani.

-Akkor így már biztos !-mondta Sam titokzatosan.

-Mi? Mi biztos ?-kérdeztem.Már kezdenek az idegeimre menni, hiszen én csak Jacobot akartam meglátogatni nem pedig gyónni menni.-Különben is bemehetek már végre Jake- hez?

-Még nem Carlisle van nála reggeli viziten.-felelte az Apha, mire Paul egy hangosat nyerített.- Na jó ezt tudom, hogy hülyén hangzik de így van.Kérdezhetek tőled egy dolgot Gina, mielőtt válaszolnék az első kérdésedre?

-Na jó ha már egy lelkifröccs közepén vagyun akkor miért ne!

-Ok.Nos, először is. Meddig bírsz élni Jacob nélkül?

-Max. 1 hétig, de akkor is nehezen.

-Rendben. Akkor igaz!

-Mi?

-Nos, Gina minden jel arra mutat, hogy Jake bevésődött veled.

-Velem?! De hát Ness... ?! Oké ez most nem a könyv.-mondtam inkább magamnak, mint Samnek.

Ekkor Carlisle kilépett az ajtón.

-Már javul az állapota. 2-3 nap és kutya baja se lesz.Á szia Gina. Jake-hez jöttél látogatóba? Akkor siess, mert azt Edward nélkül is megmondom neked, hogy nagyon vár rád.Holnap reggel újra jövök. Minden jót!-szólt Carlisle végül a falkához.

- Én nekem is mennem kell.-mondtam a felismeréstől még mindíg elaléltan.-Majd holnap beszélek Jacobbal. Sziasztok!!!

Harc a végzettel

Elérkezett az a nap amitől már régóta rettegtünk. A csata napja. Most kivételesen a sátorhoz kellett felmennem a hegyre, ahol Jacob, Edward és Bella vártak rám. Jake már éppen készülődött az induláshoz, az összecsapásig mindössze már csak fél óra volt.

-Gina!-üdvözölt boldogan.-Reméltem,hogy látlak még mielőtt elmegyek!

-Szia Jake! Én is reméltem, hogy még itt talállak! Látom már indulsz.-feleltem.

-Igen. Seth mindjárt megérkezik, és akkor indulok.

Erre Seth megjelent az erdőszélen.

-Emlegetett szamár!-kiáltottam rá,majd sietve hozzátettem:-Vagy inkább farkas.

Mindenki elkezdett nevetni."Király"-gondoltam.-"Legalább oldom egy kicsit a feszkót."

-Na akkor én mentem!-mondta Jacob.-Vigyázz magadra!

-Te még jobban!-feleltem, és hosszan megöleltem.

Úgy éreztem , hogy ez az ölelés a végtelenségig tart. Körülöttünk, mintha megszünt volna minden. De az ölelésnek hirtelen vége szakadt. Jake puszit nyomott a homlokomra és elfutott.

Csak néztem utánna, valahol a szívem legkisebb csücskében azt reméltem, hogy pár pillanat múlva megjelenik az erdőszélen, és azt mondja:

-Nem hagylak itt. Itt maradok veled.

De tudtam, hogy ez csak hiú ábránd. Míg ezen ábránomat elhassegettem, Edward megtörte a csendet.

-Ne aggódj! Jake ügyes fiú! Semmi baja nem lesz!Most érkezett meg!

-Igaza van Gina!De tudom mit érzel! Ezért nem engedtem el Edwardot harcolni!-szólt Bella is.

-És azt hiszem jól is tetted!-vágott közbe Edward.-A vámpírsereg odaért. A csata elkezdődött. Viszont a vezetőjük Victoria ide tart egy csatlósával. Igazatok volt végig ő állt a dolgok hátterében!

-Victoria...idejön?-kérdezte Bella félelemmel teli hangon.

-Igen.-felelt Edward.

-És mi mit csináljunk?-kérdeztem .

-Álljatok mögém. Már nagyon közel vannak.-válaszolta.

Engedelmeskedtünk. És abban a pillanatban feltünt az erdőszélen Victoria. Vörös haja mit egy fákja , lobogott a fején.Mellette egy fiatal fiú állt 16-17 éves lehetett amikor átváltoztatták. Egész jóképű volt szőke hajával . A szeme pedig karmazsinvörösen ragyogott. Tehát ő Riley!- gondoltam. Edward már lépett előre egyet és szóra nyitotta a száját, de elléptem mögüle és leintettem.

- Majd én.-szóltam.

-Biztos vagy benne ?-kérdezte.

Bólintottam, majd megindultam, és tettem 4-5 lépést a szőke fiú felé akiről sütött a meglepetés. Nem értettem mért néz így. Victoria viszon haragosan intett felé. Gondolom ez volt a parancsszó, ám ekkor megszólaltam:

-Nem kell megtenned Riley.-kezdtem a legmeggyőzőbb hangnememet elővéve.-Ha megteteszed, akkor meghalsz .Victoria tudja ezt. Akarja a halálodat Riley.Csak azért teremtette a hadsereget, és téged, hogy bosszút álljon régi társáért James-ért . Nem szeret téged Riley. Minden csókja hazugság volt.

-Hazudik! Csak téged szeretlek!-vágott közbe Victoria mézes- mázas hangon.

-Még megmentheted az életed .-folytattam.-Nyugodt szívvel elmehetsz Riley. Nem kell a hazug szerelemért meghalnod!

Riley-t láthatólag megfogtam. Előszőr rám nézett aztán Victoriára, és megint rám. Majd elindult Edward felé. Edward akkor már mosolygott. Riley kinyújtotta felé a kezét .Edward megragadta, majd megrázta azt.

-Jól döntöttél.-mondta.

Riley felém fordult.

-Ő a hugom, Regina Cullen.-válaszolt Riley gondolatára Edward.

-Regina,-szólt Riley.-köszönöm amit értem tettél. Úgy döntöttem, segítek elpusztítani a bátyádnak, azt, aki eddig az orromnál fogva vezetett.Most pedig megbocsátassz egy percre?

Bólintottam. A szemem ragyogott a boldogságtól. Edward és Riley Seth (aki szemtanúja volt az eseményeknek) segítségével darabokra szaggatták, majd elégették Victoriát.

Mikor visszaértek Riley szeme csak úgy csillogott, mint egy hősnek, aki most győzte le legnagyobb ellenségét.Már éppen mondani akar valamit, amikor megszólaltam:

-Riley. Most el kell menned. A Volturi egy órán belül itt lesz. Ha itt találnak, akkor megölnek téged.

-Jól van.-egyezett bele.-Elmegyek. De hálával tartozom neked Regina.

-Kérlek szólíts Ginának.

-Rendben. Akkor hálával tartozom neked Gina.Így, ha bármi gond lenne értesíts engem.-szólt, majd átadott egy cetlit amin egy telefonszám volt.-Ígérem úgy sietek, ahogy csak tudok. Bármikor számíthatsz rám!

-Köszönöm!-feleltem.

-Nem. Én köszönöm! Viszlát!-köszönt el, aztán elfutott.

Edward felé fordultam.

-Edward, Bellával mi sem mehetünk a nagy tisztásra (ahol a csata volt ) a Volturi nem tudhatja meg, hogy tudunk rólatok. Seth elkísér minket La Push-ra.

-Rendben. De ki jön?

-Felix,Jane, Alec és Demetri. Viszont Carlise-éknál egy lány, név szerint Bree megadta magát. Őt engedjétek el. A Volturi megölné, pedig ő nem vétett. Még csak harcolni se harcolt...

-Nyugi. Megértettem azt tesszük amit mondassz.-mondta nekem, majd Bellához fordult, megcsókolta és elköszönt tőlünk. Aztán eltünt az erdőben.

Sethnek megmondtam, hogy vigye Bellát La Push-ba én pedig hazamegyek.Megértette. Tehát elköszöntem tőlük mejd hazaindultam.

Pár szó a csata előtti időről

A csata előtt a farkasok és a vámpírok minden hajnalban összegyűltek gyakorolni a harcra. Edward pedig, mivel Bella már régóta nyaggatta az átváltoztatásal, így a házasság feltételével át fogja változtatni Bellát, ezért megkérte a kezét. A csata után 2 két héttel lesz az esküvő. Edward az összecsapás előtti napon útra kelt Bellával, hogy hamis nyomot haggyanak az ellenségnek. Egy megbeszélt helytől már Jacob vitte fel bellát a hegyre, ahol egy felállított sátor és Edward várták őt, hogy itt töltsék az éjszakát. Aznap leesett az első hó

Vámpírok bálja

Jacobbal való kis találkozóm mégsem sült el olyan jól, mint gondoltam. A találkozó maga jó volt. De ami másnap következett...Edward valahogy megtudta, hogy a tiltása ellenére elmentem Jacobhoz.

De hogyan?

...

Alice?!

Tudhattam volna!Edward biztos figyeltetett vele! Mit is gondoltam, mikor első szóra elengedett!

Én hülye azt hittem végre már megbízik bennem! Mikor nem látott engem, akkor Alice biztos bepánikolt és elmondta Edwardnak. Aki pedig tisztában van avval,hogy Alice nem láthatja Jacobot!

És most itt tartunk.Persze a színészet lassan lételememmé válik, mert mikor Edward jól leteremtett, elővettem a kötelességtudó ábrázatomat, és azt mondtam:

-Természetesen Edward! Többet nem megyek el Jacobhoz az engedélyed nélkül!

Tökéletes színészi alakításaimért Oscar-díjra is jelölhetnének!Miután a lelkifröccs véget ért elkezdtünk készülődni az érettségizáróra. Alice természetesen most is túlpörgött. Smink, frizura, ruha. Bár a ruha amit számomra választott egészen tetszett. Pántnélküli rakott szoknyás türkizkék ruha volt, ami Alice állítása szerint kiemeli az arcomat és harmonizál a fekete hajammal.Miután kész lettünk mindannyian. Elindult az egész Cullen família a ballagásra.

Nem volt valami nagy durranás. Átadták a bizonyítványt , lezárták az évet. Naggyából ennyi volt. A banzáj csak az évzáró után kezdődött. A családom ugyan kedveskettek volna nekem ennivalóval, de ezzel nem kellett vesződniük, mivel én nem eszem az ő világukban semmit. Nem azért , mert nem jó a kaja, hanem mert nem vagyok éhes,hiszen az én világomban már kielégítettem a napi kajaszükségletet. Miután hazaérkeztünk. Alice bezárt Edward szobájába, hogy hallgassak zenét, olvassak meg ilyesmik, míg ő és a töbiek előkészítsék a terepet a bulihoz.

Amíg ők készülődtek levettem az érettségi talárt és a hajamat is megigazítottam. Elvégre én vagyok az ünnepelt vagy mi. A délután hátralevő részében olvastam (Edwardnak iszonyú jó könyvei vannak) és zenét hallgattam, ahogy Alice javasolta.Mikor már 4 óra lett Alice lehívott hogy szemrevételezzem az ő "nagy művét". Hát majdnem dobtam egy hátast a nappalink láttán. A bőr ülőgarnitúrát átette a sarokba a pihenni vágyó vendégek számára.Az egyik fal mellett egy DJ-pult állt egy emelvényen, amit elvileg majd Jasper fog kezelni. A szoba másik felén egy nagy asztal állt teli kajával és üdítővel, amit majd időnként Esme fog kiegészíteni plusz kajával ha esetleg elfogyna valami. Amennyezetről, pedig egy nagy diszkógömb függött.

-Alice, ez csodálatos!-mondtam.

-Csináltam én valaha valamit ami nem volt csodálatos?-felelte.

Erre a kérdésre inkább nem feleltem csak mosolyogtam rá.

-Nos, készülődj mindjárt jönnek a vendégek!-figyelmeztetett Esme.

A vendégek lassan beszállingóztak és megtöltötték a nappalit.Ekkor következett az ajándékozás. Bella kezdte, hiszen ő állt hozzám a legközelebb. Mit ad Isten, hát persze hogy ollót kaptam tőle. A szavaimat ismételve adta át:

-"Jól jön a bontogatáshoz.Manapság a papírok nagyon élesek szoktak lenni. Hát még a szallagok!"

Aztán a családom jött sorba. Kaptam telefont(Carlisle és Esme), ékszet(Rosalie), ruhákat(Alice) és egy Robotpilótával rendelkező autót(Edward és Emmett) is hamis jogsival(Jasper), mivel nem tudok vezetni.

A családom után a barátaim ajándékos dobozait Alice szép torony formába rendezve lerakta az asztalra.Azt mondta ezeket ráérek holnap kinyitni, mert túl sok ahhoz, hogy egyesével kibontogassam. Megköszöntem az ajándékokat.Én em is irattam rá a meghívóra , hogy hozzanak ajándékot.Hát persze megit Alice volt a bűnös.Egyszer majd ha elég erős leszek kitekerem a nyakát!

Elkezdődött a buli.Nagyon jól ment eddig. Jasper úgy pörgette lemezeket, hogy bármalyik DJ megirigyelte volna. Nem is tudtam, hogy ilyet is tud csinálni.Jól éreztem magam de valakit még hiányoltam.De nem sokáig mert az a valaki pár percen belil megjelent az ajtóban két barátjával.

Jacob volt az. Kezében egy kis dobozka volt.

-Szia, Gina!Boldog szülinapot-mondta, majd átadta a kis dobozt.

A rozsdabarna faragott farkasos karkötő volt benne, amit a könyv szerint Bella kapott volna tőle érttségi ajándékként.

-Tetszik?- kérdezte, miután bejjebb tessékeltem őket Quillel és Embryvel-Én magam faragtam.

-Ó, Jacob!Ez gyönyörű! Köszönöm!-feleltem.

Jake két barátja ámuldozva nézett körül.

-Ez a családi kripta? Ne már . Tök zsírul néz ki.-mondta Embry.

-Ja, kafa!-értett egyet Quil.

-Örülök hogy tetszik .-mondtam.-Fáradjatok beljebb és élvezzétek a bulit!

Persze Quilnek és Emrynek nem kellet kétszer mondani.Ígyhát kettesben maradtunk Jacobbal.

Ekkor Edward és Alice jött felénk.

-OÓ-mondtam.-Ez húzós lesz.

-Ki hívta meg a kutyákat?-kérdezte Edward felemelt hangon.

-Én .-feleltem

-De...-kezdett bele Edward valimi durvába, mikor Alice lemerevedett.

-Mi történt Alice?-kérdeztem.

-A vámpírhadsereg.-felelte Edward.

-Idejönnek-fejezte be Alice.

-Mi ?! Vámpírhadsereg?! Idejönni?!Miért?-hitetlenkedett Jacob

-Belláért...és értem.-feleltem.

-Nem az nem lehet!-folytatta.

-Erre most nincs idő beszélni kell Carlisle-nal. Alice, szólj a többieknek.Bellának is .Gina te kérd meg Mike-ot ,hogy vátsa le egy kicsit Jaspert a DJ pultnál.-utasított Edward.

Megtettem, amit kért. Mike szíves örömest DJ-skedett egy fél órát.

Minden összegyűltünk Carlisle irodájában.Edward még Jacobot és a haverjait felengedte a megbeszélésre . Ez meglepett. Ígyhát megengedtem magamnak egy kis piszkálódást.

-Atya úr ég!Edward felengedte a "kutyákat" a megbeszélésre! Mond Edward, beverted a fejedet, vagy vérhiányod van?-gúnyolódtam.

-Ez nem vicces, Gina! Tudniuk kell, hogy mi készül az orruk előtt!-vágott vissza.

-Tudom. Csak ez nem rád vall.-feleltem.

-Elég legyen a vitából!-kiáltott Carlisle.-Gina, Edward ezt különösen tőletek nem vártam. Eddig mindíg jól kijöttetek!

-Addíg, míg Gina nem hülyült meg. És nem kezdett el találkozgatni a korcsokkal.

-Ne te mondd meg nekem, hogy mit tegyek és mit ne! Nem vagy az apám!

-Jól van! Elég legyen!-szólt közbe újra Carlisle.-Van fontosabb dolgunk is mint a ti testvéri civódásotok hallgatása!Nos valaki vámpírhadsereget kovácsol azért, hogy elpusztítsa Ginát és Bellát.Alice nem láttad ki az?

-Nem csak a sereget láttam. A vezetőt nem.De mégis ki lehet?

-Victoria!-kiálltottunk fel egyhangúlag Bellával.

-Igazatok van. Bella már mondta egyszer. De akkor Jacob miért néz ilyen értetlenül? Nem úgy volt hogy elmondod neki?-mondta Edward.

Jacob rám meredt.

-A francba! Az érttségivizsgák miatt kiment a fejemből! Ne haragudj Jake! El kellett volna mondanom!-mérgelődtem.

Jake nagyot sóhajtott, majd így szólt:

-Semmi baj!Jobb később, mint soha! Na akkor elmagyarázná nekünk valaki, hogy mi folyik itt?

Carlisle elmondott nekik mindent Jamesről és Victóriáról és az újszülött vámpírokról. Jake és a barátai szájtátva hallgatták.

-Úgy látom, segítségre van szükségetek.Segítünk!-mondta Jacob.

-Ne csináld Jake! Megőrültél?!-kiálltottam fel.

-Nem tűrhetem el hogy az orrunk előtt öljenek meg téged!-válaszolta.

-Jacobnak igaza van Gina.-szólt Carlisle.-Túlerőben vannak.Nem tudnánk megvédeni titeket!

-Hányan vannak?-kérdezte Quil.

-Kb.21-de a szám csökken.-válszolta Alice.

-Miért?-érdeklődött Embry.

-Hosszú történet.-folytatta Alice.-És ez nem a megfelelő hely a megbeszélésére.

-Szerveznünk kell egy hadigyűlést.-mondta Jasper.-Hajnali 3-kor,tíz mérföldre északra a Hoh Forest vadőr állástól jó lesz nektek?

-Ott leszünk.-felelt Jake.-Most mennünk kell, hogy szóljunk Samnek. Találkozunk az erdőben. Viszlát Gina! Neked úgyis menned kell.

Igaza volt.

-Viszlát! Jó hadigyűlésezést!Sziasztok!-köszöntem el, majd eltüntem.

Tábortűz

Amint odaértem a Cullen-házba, átöltöztem, és lementem a nappaliba megvárni a többieket, megszólalt a telefonom.Valami azt súgta, hogy Jacob lesz az. Felvettem.

-Halló!-szóltam bele.

-Szia Gina, Jacob vagyok.-Bingó!

-Szia Jessica! Mi újság?-hazudtam, mert Edward és Rosalie már ott voltak.

Vette az adást.

-Ott vannak mi?-kérdezte.

-Aha.-feleltem.

-Akkor olyanféleképpen mondom el a mondandómat, hogy a válaszaid ne legyenek feltűnőek.

-Jó.Na akkor mondjad!

-Nos, lenne kedved átjönni délután? Dumálnánk, aztán este pedig Tábortűz lesz nálunk. Az egész falka, meg a vezetőség ott lesz. Meg lesz egy csomó kaja is. Na mit szólsz?

-Nagyon szuper lenne Jess. Már csak a testvéreimet kell megkérdeznem, hogy tudják-e nélkülözni a társaságomat ma délután , suli után.-mondtam, aztán testvéreim felé fordultam.-Edward ,Rose, suli után elmehetek Jessicával vásárolni Port Angelesbe?

-El de nagyon vigyázz, hátha a Seattle-i gyilkosok ilyen messze is eltévednek.-mondta Edward.

-Köszi.-feleltem. Utálok hazudni nekik, de látszólag bevették.Úgy látszik én jobb színésznő vagyok, mint Bella.

-Elengedtek Jess.-mondtam újra a telefonba.-Suli után odamegyek hozzátok, aztán elmegyünk az autóddal jó?Úgyis kell néznem valami ruhát érttségire.

-Vettem. Jessicáék előtt várlak autóval.Úgysem látták még az autómat.És azt hihetik, hogy Jessica új kocsit kapott!

-Remek.Akkor találkozunk a suliban.Szia!

-Szia Júlia! Várni foglak!

Letettem a telefont.

-Alice ki lesz akadva, hogy nem rá bízod ruhaválasztást.-mondta Rose.

-Úgysem fogok találni egy göncöt sem feleltem. Jessica egy idő után úgyis meg fogja unni a ruhaválogatást aztán beülünk a moziba , valami csajos filmre.-feleltem.

-Én Bella ,,látogatója" miatt aggódok. Nagyon hasonlít a szagotok. Szinte már egyezik. Mi lesz ha rád támad?-aggodalmaskodott Edward.

-Nem hinném. A ruhalopást is parancsszóra tette.És a következő lépést is csak akkor fogja megtenni, ha a teremtője azt parancsolja.Egyelőre még nyugiban vannak. Majd szólok ha már addódnotok kell.-mondtam.Közben Alice,Jazz és Emm is leértek a nappaliba.

-Köszi Gina.-mondta Edward.-Azt hiszem srácok indulhatunk a suliba!

A többiek elindultak Rose kocsijával. Én Edward kocsiával mentem. Útközben beugrottunk Belláért.

Az iskolai órák eszeveszett gyorsan elrepültek. Szinte szárnyaltam Jessicáék házáig. Alig vártam, hogy találkozzak farkaspajtásommal.

Pont ahogy megbeszéltük. A Rabbitja ott állt Jessicáék háza előtt. Mihelyt megláttam, rohantam a kocsihoz. Majdnem letéptem a kocsi ajtaját.

-Szia,Júlia! Már vártalak.-üdvözölt.

-Szia neked is Rómeó. Alig vártam, hogy ideérjek.

-A vérszívók nem selytenek semmit?

-Úgy láttam bevették.

-Akkor jó. Indulhatunk?-kérdezte.

-Aha!-feleltem

Miután Jacob-ék házához értünk, és beköszöntem Billynek, kimentünk a partra.Nagyon jól lehet ott beszélgetni.

-Nos,-kezdte.-nemsokára vége az érettségi időszaknak.Hogy megy?

-Egész jól.Már csak a matekon kell túlesnem holnap.

-Azt mondják, az a legnehezebb.

-Remélem nincs igazuk!-mondtam.Ő pedig válaszként elkezdett nevetni.

-Apropó érettségi.Alice szervez egy party-t, ami egyben érettségi-party és az én szülinapi party-m is.Nincs kedved eljönni?-kérdeztem.

-Viccelsz?Hogy a fracba hagyhatnám ki!-válaszolt.-Na és hol lesz?

-Nálunk.

-A kriptában?Akkor légyszi kérd meg a piócákat,hogy suvasszák el valahova a koporsókat,míg ott vagyunk!

-Ne már! Hagyd ezt abba légy szíves.Herótom van tőle.

-Kérése számomra parancs madmoiselle.-mondta felhangon és meghajolt.

-Ja és nyugodtan hozhatsz barátokat is.

-Király! Quil és Embry már úgyis régota rágják a fülemet, hogy mikor láthatnak téged.

-Hát máma láthatnak. Ők is ott lesznek a tábortűznél igaz?

-Aha. Szorítottak is neked, hogy el tudj szökni a vérszí...Cullenéktől.

-Na látod megy ez.

-Még hozzá kell szoknom.

Csend lett.Nem is tudom meddig álltunk ott csendben, egymást bámulva.Aztán Jake elkezdett közelebb hajolni hozzám.Éreztem, hogy lecsukódik a szemem, a szám pedig szétnyílik-Ne már Gina, Jacob csak a barátod-súgta egy hang a fejemben.Igaza volt.De Jake feje már olyan közel volt az enyémhez, hogy éreztem az arcomon a leheletét.A szívverésem felgyorsult , és alig kaptam levegőt. Ekkor meghallottam egy hangot a Black ház felől:

-Jacob, kezdődik a gyűlés. Gyertek!-kiáltotta.

Sam volt az. Jake lassan és csalódottan hátralépett.

-Megyünk!-szólt vissza.-Na gyere!-szólt nekem.Én viszont még mindíg zavartan álltam ott a parton.Aztán vettem egy nagy levegőt és elindultam.

A gyűlésen mindenki ott volt.Az egész falka+Billy Black, az öreg Quil és Harry Clearvater, valmint Kim és Emily. Jared és Sam bevésődései.Mindenki üdvözölt, majd Billy, Quil és Harry elmondták a legendákat.Miután végeztek, elköszöntem mindenkitől és hazamentem.

Rómeó és Júlia

Miután Alice elkészítette a szokásos toalettem( ami állt rengeteg púderpől,hogy kifehérítsék a bőrömet, egy sárga kontaklencséből, ami által csokibarna szemem aranybarnává változik és tökéletes ruhából , ami általában márkás és méretre szabott volt. Erre azért volt szükség, hogy ne üssek el a "testvéreimtől". Még kecsesen járni is megtanítottak.) elindultam Belláék házához. Edward vitt oda és egyúttal el is vitt Bellát hozzánk. Így egyedül maradtam a nagy házban. De nem sokáig. Mihelyt vámpírtesóm elment már tárcsáztam is Blackék telefonszámát.

-Halló,-hallottam egy reszelős, mély hangot a vonal másik végéről.-Black lakás.

-Szia Billy, Gina vagyok.Jake ott van valahol?

-Ami azt illeti igen itt van. Éppen most végzett a reggelivel úgyhogy adom is.

-Köszi,szia!-köszöntem el tőle.

Hallottam ahogy Jacob átveszi a kagylót.

-Szia Gina. Már nagyon hiányoztál. Ha nem látnálak álmomban minden éjszaka amikor csak tudok aludni, akkor már rég belehaltam volna a magányba.Különben miért hívtál?

-Az a helyzet Jake, hogy van egy kis gond.

-Mi történt?-kérdezte kétségbeesetten.

-Majd elmondom.Gyere Belláékhoz. Segítened kell.

-Azonnal indulok. Pár perc és ott vagyok.-mondta és lecsapta a kagylót.

Betartotta az ígéretét.Maximum 10 perc alatt oda is ért. Mint az őrült, rohant be a házba. Úgy bevágta az ajtót, hogy az üvegezés majdnem kiesett belőle.

-Siettem ahogy tudtam. Mi a gond?-kérdezte zihálva.

- Itt járt egy vámpír. Elvitte Bella búzát és párnáját hogy felismerje a szagát. Azért hívtalak ide, hogy körbeszaglássz , és jegyezd meg ennek a vámpírnak a szagát, hátha a ti térfeletekre kerül.

-Oké.Ennyi?-kérdezte már nyugdtabb hangnemben.

-Hát, lenne még egy-két dolog amit még meg kéne beszélnem veled...

-Lökjed.

-Először menjünk fel Bella szobájába. Ott a legerősebb a szag, és míg körbeszaglászol, én elmondom.

-Rendben.-felelte.

Lassan felbattyogtunk a szobába.

-Na mondjad.Mi a gond?-kérdezte egy csipetnyi gúnnyal a hangjában.

-Nos, először is te voltál az a kutya tesi órán?-kérdeztem. Az én világomban tesiórán ott volt egy középmagasságú kutya és folyton engen nézett. Kísérteties volt. De tudtam, hogy biztos Jacob az.

-Igen.

-De miért mentél oda!?-csattantam föl.- Nem akarnám , hogy olyan ügyetlennek láss, amilyen ott vagyok.

-Bocs, csak jobbnak látom ha odafigyelek rád mióta amellett a sötét, tüsihajú srác mellett ülsz órákon. Vele beszélgettél tesi után is. Úgy tapad rád mint a mágnes.

-Nem is igaz. Utál engem. Csak szereték vele jól kijönni, ha már mellettem ül.

-Ja. Értem bocsánat, hogy megbántottalak . Csak nem bíztam a srácban.

-Semmi baj .Különben is jobb lenne ha kedvelnéd. Úgyis a te oldaladon áll.

-Mi van?

-Farkaspárti.

-Te beszéltél neki rólunk?

-Az istenért Jacob az egész világom két darabra oszlott mióta egy regénysorozat , a Twilight megjelent. Van Team Jacob és Team Edward. Film is készült belőle.

-És mi köze ennek a regénynek Edwardhoz és hozzám?-kérdezte még mindíg hitetlenkedve.

-Az hogy rólatok szól.Benne van mindenki kivéve engem.

-És te mért nem vagy benne?

-Mert a regény írónője nem írt bele. Ha én nem lennék itt ti már rég egymást marnátok Edwarddal Belláért.

-Tényleg?Hát akkor örülök, hogy itt vagy.

-Én is örülök , hogy itt lehetek veletek. Többmillió tinilány cserélne velem szívesen.

-Ekkora a rajongótáborom? Király!

Grimaszt vágva belebokszoltam a vállába. Ő felnevetett.El kel mondanom neki, hogy megtiltották, hogy vele találkozzam. Vette a lapot amikor meglátta egyre elszomorodó arcomat.

-Van még valami, igaz?

-Igen.-mondtam.-Edward megtiltotta, hogy találkozzunk!

-De miért?

-Nem tudom.-modtam bánatosan.-Valami olyanról hablatyolt, hogy nem biztonságos meg ilyesmik.

-De hát ez nem igaz. Inkább védelek, mithogy ártanék neked.

-Tudom. Én mondtam is neki de nem hallgatott rám.

-Azt hiszem oda kell mennem és...

-Ne!-szóltam rá.-Kérlek ne menj oda. Az hadd legyen az én saram.

két perces, mégis óráknak tűnő csend következett

-De én nem bírom ki nélküled sokáig. Hogyan találozhatnánk?

-Nem tudom.-kezdtem el godolkodni.-Kell lennie valami megoldásnak...

Jake csak állt ott mint a cövek.Nem mutatott szinte semilyen életjelet.

-Megvan!-kiálltottam fel.

-Na?-ébredt fel az élő szobor.

-Mi lenne ha úgy találkoznánk, hogy ne tudjanak róla.Már egész jól kifejlesztettem a felébredek visszaalszom módszert.A visszaalszom után nálad jelenek meg nem pedig ott. Mit szólsz? Mi lehetnénk ennek a misztikus világnak a Rómeója és Júliája. Egy fiú aki vérfarkas és egy lány aki a farkasok halálos ellenségeivel , a vámpírokkal él együtt.A találkozásuk viszont törvényellenes.

-Jól hangzik. Nagyon jól.

-Örülök, hogy sikerült találni megoldást.Sajnos mennem kell.

-Viszlát Júlia-mondta mosolyaogva Jake.

-Ég veled Rómeó-búcsúztam én is mosolyogva.

És eltüntem.

Nemkívánt látogató

A családomnál (akik már egy jó ideje Cullenék, ezért már annak hívom őket) voltam. Emm éppen Jazzel nézte a TV-t. Egyszer csak lemerevedtem. A következő hír megdöbbentett.

-A Seattle-i gyilkosságok száma egyre csak nő a tettest még mindíg nem találják.-mondta a bemondónő.

-Na ez az újszülött nagyon vérszomjas lehet-kezdte Emmett.

-Vagy inkább újszülöttek.-vágtam közbe.- Mikor kezdődtek a gyilkosságok?

-Egy-két hete. Fel kéne már világsítani őt vagy őket(ahogy mondtad Gina), hogy ez így nem biztonságos.-felelte Edward.

-Ne!-kiáltottam.

-Miért?-szállt be az eszmecserébe Rose.

-Mert nem tudjátok kivel vagy inkább kikkel álltok szemben.

-Miért,te tudod?-kérdezte Edward.

-Nem pontosan, de van tippem. Jasper, te szerintem már tudod mire gondolok ugye?

-Nem, az lehetetlen-felelte Jasper miután rájött mire gondolok.

Edward is megértette.

-Vámpírhadsereg?Itt?Na ne!

-De.- feleltem.

-Akkor miért nem láttam eddig?-kérdezte Alice, aki eddig a lépcsőn ücsörgött csendben.

-Mert tudják kivel van dolguk.-válaszoltam, de még mindíg értetlenül meredtek rám, ezért úgy gondoltam hagyom a dolgot-Mindegy.

-Egyáltalán nem mindegy.Lehet hogy a mi csaláunk ellen szervezkednek.-mondta Edward.

-Nem hinném. De ne találgassunk még nem tudunk biztosat oké?

-Oké.

Egy fél percig csend volt.

-Tegnap vadászni voltatok, igaz?-törtem meg a csendet

-Igaz.-felelte Edward.-Bella addig házi őrizeten volt Alice-szel és Rose-zal.

Megint megmerevedtem.

-Mi a baj?- kérdezte Alice.

-Egyenesen Belláékhoz kell mennünk!-ziháltam.

-Miért?-kérdezte Edward értetlenül.

-Felvételi lapokat töltögetni -feleltem gúgyosan.(nemsokára érettségizünk)

-De most komolyan!-puhatolódzott.

-Majd meglátod ha odaértünk.-vágtam rá és próbáltam kicitálni a kocsihoz(márpedig a kicitálás egy vámpír esetében nem valami könnyű)

Bepattantunk a kocsiba és secc-perc alatt odaértünk.Bella már az ablakból észrevett minket és kisietett, hogy kinyissa nekünk az ajtót.

-Sziasztok!-üdvözölt minket felhőtlenül-Minek köszönhetem a látogatásotokat?

-Eltünt a blúzod és a párnád igaz?

-Igen de honnan tudod?

-Ikertelepátia-vágtam rá és már szaladtam is fel a szobájába, Edward és Bella követett.

Mikor felértünk a szobába Edward nagyot szagolt a levegőbe.

-Ez a mi fajtánk szaga.-állapította meg meglepődötten.

-Igen. Még friss . Tegnap járt itt.

-Honnan...?-kérdezte értetlenül.

-Vannak összeköttetéseim-feleltem.

Megint nagy csönd lett.

-De miért járt itt?-kérdezte Bella.

-Kellett neki a szagod.-válaszoltam.-Ez alapján meg tud minket találni,mert általában együtt vagyunk.

Majd Edwardhoz fordultam.

-A gyilkosságok Seattle-ben, és most ez is.Edward ez nem a csaldára irányul .Hanem Bellára és rám.

-Nem az lehetetlen.-vágott vissza.-Ki akarna nektek rosszat?

-Nekem van egy tippem!-szólt közbe Bella.-Victoria.

-Ésszerű feltételezés, de mért küldene Victoria egy vámpírhadsereget miattatok?

-Vámpírhadsereg!?-kiáltott fel Bellla.

-Edward, azt hiszem itt az ideje, hogy Bella megismerkedjen Jasper történetével.Vidd el hozzánk hadd hallja Jazz szájából.Én pedig értesítem a másik felet.

-Kit?-kérdezte Edward.

-A farkasokat.-válaszoltam.

-Miért kell azokat a rühes bolhafészkeket belekeverni a dologba?-kezdett vitába Edward.

-Mert azok a "rühes bolhafészkek" a barátaim, és aggódnak a sorsom miatt.

-Gina, mint a bátyád azt kell hogy mondjam a vérfarkasok nem a megfelelő társaság a számodra. Jobb lenne ha nem barátkoznál velük.

-Sajnos a figyelmeztetéssel már elkéstél.Külben is ha ismerik a szagot, akkor az ő oldalukon is szemmel tarthatjuk Victoriát.

-Rendben van.-adta fel a küzdelmet.-Amint elmentünk hívd ide az egyik korcsot szagoltasd meg vele a szobát és kész.Megtiltom ,hogy velük barátkozz.Többet nem találkozhatsz egyikükkel sem.

-Úgysem tudsz meggátolni benne.-vágtam rá.

-Majd meglátjuk.-felete.

-Majd holnap idehívom,mert lassan mennem kell. Ezt a vitát még nem zártuk le.Szíasztok!

Sam és Emily

Meg akartam látogatni Jacobot így mikor utaztam az erdőbe érkeztem. Kicsit Meglepődtem, mert Jake nem volt sehol sem. Fel akartam állni, viszont szokás szerint nem néztem az orrom elé és bevertem a fejemet egy sziklába. Elájultam. Hirtelen csaholást, majd kiabálást hallottam.

-Gina, Gina!-kiabálta egy mély hang amit még nem nagyon hallottam még.-Gina ébredj!

Szólni akartam, hogy jól vagyok de a számon nem jött ki hang. Egy ideig hallottam a hangot amint fel akar éleszteni, de hirtelen elhalkult minden.

Egy szobában ébredtem ahol még nem jártam. Fel akartam ülni, de a fájdalom belehasított a fejembe.

-Aú!-kiáltottam.

-Jó reggelt,Csipkerózsika!-szólt egy lágy dallamos női hang a szoba sarkából.

Meg láttam a hang tulajdonosát egy szép indiánlány volt, vékonyszálú hosszú fekete hajjal. Arcának egyik felén nagy vágást táttam. Már tudtam ki az. És azt is, hogy hol vagyok.

-Szia Emily!-mondtam.

-Szia Gina!-felelte.-Jól ránk ijesztettél! Szólok is Jacobnak, hogy felébredtél.

-Oké!-mondtam talán túl lelkesen mert a fejem ismét sajogni kezdett.-Aú!

-Ne olyan hevesen! Nem szabad megerőltetned magadat!

-Rendben.-feleltem halkan.

-Jacob!-kiáltott.-Gina felébredt!

Már hallottam is a hupogást a konyhából.

-Jake!-mondtam elhaló hangon.

-Most kettesben hagylak benneteket.-szólt Emily és elhagyta a szobát.

Jacob aggódva nézett rám.

-Nagyon megijesztettél-kezdte.-Azt hittem azok a piócák otthagyták a kiszipolyozott testedet az erdőben.

-Haha-feleltem.

-De most komolyan.-folytatta-Ha így lett volna nem is tudom mit csináltam volna .Azt hiszem összehívtam volna a falkát és együtt indultunk volna bosszút állni érted, aztán....

-Nyugi, nyugi Jake itt vagyok és élek és nem történt semmi bajom jó?

-Oké lehiggadok. Csak azt akartam ,hogy tudd mennyire megijedtam és mi mindenre képes lettem volna érted.

-Köszi.-mondtam.-Különben mi újság?

-Ja tényleg valamit el akartam mondani neked.

-Na és mi lenne az?-kérdeztem közben megtapogattam a fejemet,hogy megállapítsam nem fáj-e.

-Képzeld el álmomban egy fenyvesben jártam a fenyves alatt néhány sor szőlő volt alatta egy veteményes kert,mert a fenyves egy dombon volt.A kert alatt egy udvar és rajta egy Barackrózsaszín ház. Mire ezt mind felderítettem eltelt fél óra mellesleg megjegyzem farkas alakban voltam.Vagyis nem is inkább farkas meg is lepődtem mikor egy hatalmas farkas helyett térdmagasságig érő kutya voltam.De ez nem is számít mert akkor az ajtón kiléptél te. Annyira meglepődtem mikor nem a vérszívó divattervező(Alice) fajta ruhát viseltél.Hátadon hátizsák a kezedben egy tornazsák volt elindultál hátrafelé ,vagyis az én irányomba, Bár nem láthattál,mert elrejtőztem a fák között. Aztán bementél egy kicsi faházba amit én fészernek néztem.Kitoltál belőle egy biciklit amibe bepakoltad a táskákat. Eltoltad a cengát a kapuig, kitoltad rajta, felültél rá, és elindultál vele. Hirtelen valami azt súgta, hogy kezdjelek el követni úgy ,hogy te ne vegyél észre. Meg is tettem. Kiderült, hogy az iskolába mentél. Általános Iskolába. Tudtam,hogy innen nem jössz ki egyhamar így elkezdtem felfedezni a környéket.Miután befejezted az óráidat...

-Hadd találjam ki-vágtam közbe- elindultam egy másik irányba át egy hídon és egy sárga háznál álltam meg.

-Hogy találtad ki?

-Ez egy átlagos napom az én világomban.

-Szóval mostantól én is ott lehetek a te világodban?

-Attól függ.Mióta álmodsz az én világomban?

-Mióta átváltozásom után először megláttalak.Miért?

-Semmi cssak van egy elméletem.

-Éspediglen?

-Majd elmondom,ha itt lesz az ideje.Most csak elégedj meg annyival,hogy mostantól míg alszol addig az én világomban jársz.

-Csúcs! Legalább a te világodban is meg tudlak védeni.

-Tényleg és mért nem akartad,hogy megássalak?

-Nem tudom. Csak úgy jobb titokban, mert akkor ha nem látsz akkor éled az életed úgy ahogy szoktad.És én erre nagyon kiváncsi vagyok. Tudod. A szokásaidra, a napi rutinra,mit szeretsz és mit nem.

-Szuper, de már sötétedik úgyhogy mennem kell.Találkozunk nálam.

-Ne feledd te nem láthatsz.

-Majd meglátjuk,hogy látni foglak-e vagy sem.

-Oké akkor szia!

-Szia mondd meg Emilynek,hogy elmentem.

-Oké.-mondta,majd eltüntem

Egy régi ismerős

Egy nap Bellával sétáltam az erdőben, amikor egyszercsak rezegni kezdett a bokor. Csak ketten voltunk. Csodáltam, hogy Edward nem jött velünk.Nagyon féltette Bellát.

-Biztos csak Edward az.-mondta Bella.-Nem bírja elviselni, ha nincs valahol a közelünkben 500 m-es körzetben.

-Lehet.-feleltem, de nem fűztem hiú reményeket az ötlethez.

Ekkor megjelent az erdő szélén Laurent.Nem lepett meg. Számítanom kellett rá valamikor a közeljövőben.

-Szervusztok lányok!-kezdte.-Nem gondoltam volna, hogy együtt talállak meg benneteket.

-Szia Laurent.-köszönt Bella naivan.-Hogy vagy ? Milyen Tanyaéknál az élet?

-Nagyon jól vagyok és öröm Tanyaval és a családjával élni.Nos de térjünk rá a tárgyra. Nem feleslegesen jöttem ám el eddig Alaszkából.

Csend volt. Vártam, hogy elkezdje a kóstolgatást.

-Tehát még mindíg jóban vagyok régi barátunkkal Viktóriával, aki megkért egy apró szívességre. Úgy gondolja mivel a te barátod-mutatott Bellára.-megölte az ő társát Jamest, ezért most meg kell hogy öljelek téged.Szemet-szemért, társat-társért.Ami pedig téged illet-mutatott rám.-mivel te csaltad tőrbe Jamest ezért neked is bűnhődnöd kell!

Elkezdett keringeni körülöttünk.

-Ne féljetek-mondta.-kíméletes leszek, és gyors halálotok lesz.

Elkezdtünk egyre közelebb húzódni egymáshoz Bellával.Laurent már egyre közelebb volt hozzánk, mikor kiugrott a bokorból egy óriási fekete farkas.Aztán egy csokibarna, egy szürke és végül egy rozsdabarna.Még sosem láttam a vérfarkasokat farkas alakban.Emberként már ismertem valamennyit,mert Jake bemutatott nekik.Laurent megíjedt, elkezdett futni. a farkasok elkezdték üldüzni, kivéve a rozsdabarna farkast. Ő engem nézett nagy szemeivel.

-Menj csak Jake!-mondtam neki.

Ő oldalra billentette fejét csaholt egyet, majd elrohant.Belláról már meg is feletkeztem. Ott remegett, mint a nyárfalevél. Ez neki már sok volt. A farkasok, Laurent.Hazafelé pedig elmeséltem neki hogyan ismerkedtem meg a falkával. Tágra nyílt szemekkel hallgatott.Aztán elértünk Belláék házához, ami előtt már ott parkolt a Volvó. Én úgy gondoltam inkább hagyom őket kettesben és hazamegyek.

A vonyító igazság

Bella szülinapja után pár nappal késztetést éreztem, hogy meglátogassan "régi" barátomat Jacobot.

Mikor odaértem hozzájuk szokatlan csend fogadott. Kerestem Jaket mindenhol, mignem meg nem találtam a hátsóudvaron. Épp akkor futott ki az erdőből egyszál térdgatyában. Még sosem láttam póló nélkül, de valami azt súgta, hogy mostantól gyakrabban fogom, és ez a felismerés megmosolyogtatott.

-Gina!? Mit csinálsz itt?-kérdezte úgy mintha csak egy nyűg lennék a hátán.

-Hiányoztál és gondoltam meglátogatlak.

-Azt hiszem hozzá kell majd szoknod a magányhoz, mert mostantól nem sűrün láthatsz!-mondta nyersen.

-Miért?-játszottam az értetlent.

-Azt nem mondhatom el.

-Na jó elegem van a színjátékból.Torkig vagyok vele!

-Ez alatt mit értessz?-kérdezte a régi hangján. A lágy simogató hangon amvilel eddig a napig hozzám szót.

-Tudom hogy mi vagy!-feleltem.-És azt is tudom , hogy éppen most azért jöttél az erdőből, mert eddig vonyítva rohangáltál a többi farkasbarátoddal az erdőben.

-Honnan....?

-Ez a dolog másik része. Tudom , hogy egyrészt azért fújsz rám mert Cullen vagyok. De ez nem igaz . Az igazi vezetéknevem Entity ( ez a vezetéknevem angolul), és egy távoli európai országban élek. Akarod hallani , hogy hogyan kerültem ide?

-Hát jó lenne.-felelte.

Én pedig elmondtam neki az egész testcserés lélekikres sztorit, amit ledermedve figyelt.

-Így már asszem összeállt a kép.Szóval nem készülsz vámpír lenni?

-Nem szándékozom.

-Akkor megnyugodtam. És ez a lélekikresdi ez azt jelenti, hogy minden némi-nemű fájdalmat megérzel amit ő is?

-Igen!

-És ha ő meghal akkor te is?

-Igen! Legalábbis Carlisle kutatásai alapján.

-Nos mostantól jobban fogok figyelni Bellára is , nehogy baja legyen.

-Szerintem neki ott van Edward aki vigyáz rá.

-És te akkor nálunk csak nappal vagy éjjel meg a te világodban, ahol mellesleg akkor van nappal?

-Igen.

-Figyelj ez nekem nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell előtted tikolóznom!Mellesleg elvileg távol kellett volna tartanom magam tőled, ami bizony nagyon nehezem re esik. Ezt már mondtam Samnek is, és ő nem felelt rá semmit.Ráadásul utánna egyszerre el is szaladt.

Én válaszul mosolyogtam rá.

-Most már mennem kell. Szia!-mondtam és elbúcsúztam

Egy majdnem balul elsűlt szülinap

Most van Bella szülinapja. Előre tudtam , hogy mit veszek neki ajándékba. Ollót! :-)

Azért ugyebár ,hogy meg ne történjen az a balul elsűlt eset. Ami Edward elmenetelének egyik oka volt a könyvben. De ez nem e könyv. Ez a valóság és nem engedhetem , hogy Edward itt hagyja Bellát ( és engem ).Nos Bella nem nagyon rajongott az ötletért , hogy Alice szülinapi partit tartson neki. Így hát abban egyeztek meg hogy szűk csalábódi körben fogja tartani.Suli után Edward elment Bellával magnézni a Swan lakásba a Rómeó és Júliát, mi pedig Alice-szel hozzálláttunk a díszítésnek és az ajándékok összerakását.A végeredmény magáért beszélt. Mire az ünnepelt megérkezett a szoba csillogot-villogott. A családunk (mármint mi Cullenek) felsorakoztunk. Bella belépett és teljesen elámult a csodálattól. Nagyon tettszett neki a szoba.Ragaszkodtam hozzá, hogy én adjam oda neki elsőként az ajándékomat, amit direkt nem csomagoltam be.

-Boldog szülinapot tesó!-mondtam viccesen.

-Köszi! Ez meg mi? Olló?

-Jól jön a bontogatáshoz.Manapság a papírok nagyon élesek szoktak lenni. Hát még a szallagok!

-Mégyegyszer köszi-mondta.

Utánam jött az összes többi ajándék. Aki ismeri a regényt az tudja mit kapott Bella. Az osztogatás után jött a tortaevés. Mármint kettőnknek, mert más ebben a helyiségben nem hiszem, hogy meg tudta volna enni a tortát. Evés közben félrehívtam Edwardot.

-Mit szeretnél?-kérdezte.

-Tudom min , de légy szíves verd ki ezt a buta ötletet a fejedből!

-Miért?-adta meg magát különösen jó képességemnek.

-Mert tudom mi történne, és szerintem nem akarnád hallani!

-Na halljuk!

-Nos Bella beleőrülne a magányba, aztán elkezdene veszélyes dolgokat csinálni, mert akkor hallaná a hangodat a fejében, később pedig puszta szórakozásból leugrana egy szikláról, Alice ezt meglátná és azt hinné ,hogy Bella meghalt .Visszajönne ide.Ezalatt Rose elmondaná neked Alice mit látott.Mellesleg megjegyzem Bella túlélné az esetet.Te persze ezt nem tudnád.Így úgy döntenél,hogy felbosszantod a Voulturit és meghalsz.Aró ezt nem tenné meg veled. Bella és Alice elindulnának Olaszországba megmenteni téged, ami sikerülne is, viszont Aróék tudomást szereznének arról ,hogy Bella tud rólatok és ember. Ezért haladékot adnak ,hogy változtassátok át, amit persze te nem akarsz.Ebbe még számolj bele engem is.Elég kielégítő volt a válaszom?

-Igen.-mondta megadva magát.-Mellesleg néha Alice-nél is félelmetesebb vagy. Tudod?

-Ezt most bóknak veszem.

A ki párbeszédünk után lassan véget ért a családi összejövetel és én pedig hazamentem.

Pár szó

Az utána következő napok nagy részét La Pushban töltöttem egészen Bella szülinapjáig.

Egy másik tánc

Elérkezett sokak által várva várt évvégi buli. Bár Bellát nem nagyon dobta fel. Ő jobban sérült mint én, de nem volt olyan vészes. Készülődtünk a bálra. Alice kiélhette rajtam hajlamait. Én voltam a próbababa. Legalább is úgy éreztem magam. Egy vörös térd alá érő koktélruhát választott számomra. Állítása szerint illik a fekete hajamhoz, amit egyész szépen elkészített. A smink is jó lett. Jóformán nem is ismertem magamra.Miután mindenki elkészült , Rose kocsijával megindultunk a suliba, Edward pedig Belláért ment. A bál során mindenkivel táncoltam.(mármint fiukkal)Egyszer csak megjelent az ajtóban valaki. Olyasvalaki akire nem számítottam itt, de mégis nagyon örültam neki. Jacob Black volt az. Egyenesen megindult hozzám.

-Szia Gina! Hiányoztál! Azt hittem soha nem látlak viszont.-mondta.

-Szia Jake! Te is hiányoztál nekem

-Táncolunk?

-Persze!-feleltem, majd elkeztünk táncolni.

-Okkal jöttem ide. Billy üzent valamit.

-Igen? És mit?

-Azt, hogy vigyázz Cullenékkal.Ennyi. Szerintem hülyeség. Mért is kéne tartanod tőlük.

-Pontosan.

-De most már mennem kell. Jó volt veled táncolni.Viszlát Gina.

-Viszlát Jake!

-Egyébként csinos vagy.

-Köszi!

Miután elment már nem sokáig voltam a bálban.Elkönyöntem álcsládomtól és hazaindultam.

Tánc a halálal

Egy Phoneix-i hotelban landoltam. Bella az ágyon ült magába roskadva . Jasper és Alice a sarokban beszélgettek. Üdvözöltem őket. Próbáltam vígasztalni Bellát, hogy Edwardnak nem lesz semmi baja. De nem értem el semmi sikert. Ekkor megszólalt a telefon és bennem megfogalmazódott egy új terv. Gyorsan felkaptam mielőtt még Bella tenné.

-Halló.-mondtam majd meghallottam Reneé hangját a telefonban.

-Bella,kislányom! Jól vagy?

-Igen anya, jól vagyok-mondtam Bella hejett.Mivel hasonlított a hangunk ezért nem volt baj.

Erre megszólalt James Mély bariton hangja.

-Bella! Ugye nem akarod, hogy édesanyádnak valami baja legyen?

-Nem nem akarom.

-Akkor gyere el a házatokba. Ha lehet akkor úgy, hogy a kedves kis barátaid ne tudjanak róla, mert különben kénytelen leszek végezni édesanyáddal. Különben a barátnőd is ott van?

Ezzel rám utalt.

- Nem nincs.-hazudtam.

- Kár. Szóval akkor gyere mihelyt el tudsz szökni. Oké?

-Oké.-feleltem.

- Akkor majd találkozunk. Szia.

-Szia.

Letettem a kagylót.

-Ki volt az?-kérdezte tüstént Alice.

-James volt. csapdába akarta csalni Bellát és most azt hiszi, hogy én vagyok az és így el tudjuk kapni. Bella régi balett-termében akar végezni velem.Ez volt az a sok tükör. Már hívom is Edwardot. Itt vannak a közelben . Már az elején szóltam nekik, hogy Phoneix közelében legyenek. Én elindulok Jameshez ti kövessetek távolról. Meg fogja kérdezni, hogy szóltam -e nektek úgy ,hogy "Ugye nem szóltál a kis barátaidnak?" erre én azt fogom felelni, hogy " Ők nem a barátaim, hamem a családom!".Elég hangosan fogom tenni. Ez lesz a jel, és ekkor ti bejöttök aztán elvégzitek a dolgotokat. Edwardék már itt vannak a hotelban. Tudják a tervet. Ragaszkodom hozzá, hogy Bella is veletek jöjjön.

-Büszke vagyok a jövőbe látó képességedre Gina-mondta Alice.

-Kösz, de nincs vesztegetni való időnk.-mondtam, és indultam is az úticélhoz.

Pár percen belül oda is értem Belláék házához, mögöttem fél kilométerre Cullenékkel.Kicsit tétovázva ugyan, de bementem a lakásba. Ott egy telefonüzenet fogadott.

-Ügyes kislány vagy. Most pedig menj az utcátok végén lévő balettstúdióba. Rövidesen találkozunk.

Megindultam tehát affelé az épület felé ahol a Nagy Kaszás várt rám türelmetlenül. Beléptem az előtérbe, vettem egy nagy levegőt, és elszántan nyitottam be a balett-terembe ahol szembenézek a halállal.Meghallottam Reneé hangját.

-Bella ezt soha többé ne csináld jó?

Megláttam a kijelzőt is ahol éppen a gyermek Bella sír, majd észrevettem azt is aki rám várt. No nem pontosan rám. Így egy kicsit meglepődött.

-Gina!?-értetlenkedett.-Nem baj így is jó. Olyan finom illatod van, mint a barátnődnek. Bocsáss meg ezért a kis trükkért, csak nem tudtam, hogy hogyan tudnám őt idecsalni. Nem rád számítottam, de sebaj. Úgy terveztem, ha megölöm egyikőtöket akkor majd megkeresem a másikótokat is.Apropó barátok. Ugye nem szóltál a kis barátaidnak?

-Ők nem a barátaim, hamem a családom!-kiáltottam és az ajtó kitárult.

Berontott rajta az egész Cullen család és Bella.A többire nem emlékszem , mert a nagy harc hevében nekiestünk az üvegfalnak.Egyszerre ordítottunk fe, hiszen Carlisle elmélete szerint ugyanazt a fájdalmat éljük át mindketten, ikerlelkek vagyunk.

Következő emlékem már a kórház.Egy szobánk volt Bellával. Mikor magunkhoz tértünk, a szobában rajtunk kívül csak Edward volt.Kicsit fájt a vállam. Felnyögtem.

-Jól vagy.-ugrott Edward egyszerre az ágyamhoz.

-Igen,köszi. Csak egy kicsit gyenge vagyok.-mondtam.-De most már mennem kell haza. Már jobban is érzem magam.Viszlát Edward vigyázz Bellára.

-Viszlát Gina tudod, hogy így lesz.

Baseball

-Biztos muszáj ma mennünk?-kérdeztem Edwardot.

-Igen.Alice szerint az elkövetkezendő egy hónapban nem lesz mégegy ilyen nagy mennydörgéses vihar! De miért kérded?

-Á, semmi...(magamban: csak egy szadista vámpír fog Bella és az én életemre törni. Különben semmi különleges)

Suli után indultunk. Az időjárás tényleg olyannak ígérkezett , mint amilyennek megjósolták. Alice rám adott "az alkalomhoz illő" ruhát, majd nekivágtunk az erdőnek. Természetesen Emmett dzsipjével, mert csak az bírta a terepet. Edward csak később csatlakozott Bellával. Elkezdődött a játék. Már értettem iért kellett a mennydörgés. Szépen játszottak egészen addíg míg Alice ijedtében túl nem dobta a labdát.Mindenki odafutott hozzá és kérdezték mit látott.Én már tudtam előre. Edwar hirtelen ott termett mellettem.

-Te tudtál erről?-kérdezte ingerülten.

-Igen.-vallottam be.

-Miért nem szóltál?

-Mert nem hagytad!

-Igazad van, az én hibám. Sajnálom, hogy megvádoltalak.

-Semmi baj.-feleltem.-De még tudunk Bellán és rajtam segítteni azzal a tudással aminek birtokában vagyok. Tudom ,hogy merre fognak indulni és mit fognak kitervelni.-Aztán Alice-hez fordultam.-Menyire vannak közel?

-Kb.10-15 perc.

-Oké! Gyertek ide körém kiosztom a feladatokat.

Kicsit fura volt hogy 7 jólképzett harcosnak kellett megmondanom, hogy mit csináljon.

-Nos, Rose, Esme ti ruhát fogtok cserélni velem és Bellával, és próbáljátok elcsalni Victoriát(így hívják a nőstényt) délre. Laurent-tel nem lesz baj. Ő nem akar rosszat (egyelőre).James lessz a keményebb falat.Nagyon jó nyomkövető.Azért Demetri-nél nem jobb, de nagyon jó. Alice, Jasper ti elviszitek Bellát Phoneix-be. Követni fog titeket egy idő után.Edward,Carlisle,Emmett ti üldözőbe veszitek. Bella, neked azt kell mondani Charlie-nak, hogy nem akarsz itt lakni tovább és vissza akarsz menni Reneé-hez. Tudom , hogy nehéz lesz de meg kell tenned. A többi infót majd később, mert lassan hallótávolságon belül lesznek. Mindenki tudja a dolgát?

-Igen.-felelt a kórus.

-Ez a lány egy zseni!-kurjantott Emmett.

-Köszi. Mindent a cél érdekében tudod. Mindenki a helyére. Játszatok szerepet.

Épp hogy be tudtam fejezni a mondandómat, mert megjelent az erdő fái közt három árny. Pont olyanok voltak mint amilyennek elképzetem őket. Laurent állt középen hosszú fekete haja lobogott a szélben.Bal oldalán Victoria suhant hajszálai úgy repkedtek mint ha tűz égne a fején. Jobb oldalon pedig James közeledett. Erős , csontos arca volt amit szőke lobonc keretezett.

-Túl erős az illatotok így együtt.-suttogta nekem Edward alig hallhatóan.

Bólintottam. A nomádok hirtelen megtorpantak.Laurent köszöntötte Carlisle-t, és megtörtént a baj. James erősen beleszagolt a levegőbe.

-Emberek.-ordította zengő bariton hangján, és már indult is hogy végezzen velünk, de Laurent visszarántotta.

A többi olyan gyorsan történt, hogy nem nagyon emlékszem rá, csak arra , hogy Edward belökött minket a kocsijába és megindult Belláék háza felé.

-Én hazamegyek, oda nem tud követni-jelentettem ki.-Majd jövök ha kell.Légy jó Bella és ha lehet ne csinálj hülyeséget.Edward legyetek ügyesek. a ruhám úgyis itt marad. Add oda Rose-nak légyszi.Akkor mentem sziasztok!

És a kép elmosódott előttem.

Látogatás

Port Angelesi kalandunk után Edward vette a bátorságot és meghívta Bellát hozzájuk, hogy személyesen is bemutassa neki családtagjait. Egy kis ideig fújt rám mert azt hitte, hogy én mondtam el Bellának kik is ők valójában. Mivel én már isbertem mindenkit és jóban voltam mindenkivel ( még Rosalie-val is, bizonyára azért , mert én nem jártam Edwarddal és egyelőre nem akarom elveszteni emberi mivoltomat),úgy gondoltam átugrom La Push-ba és meglátogatom Jacobot. Aztán eszembe jutott, hogy el is kell búcsúznom tőle, mert holnap baseballozni megyünk és ki tudja hogy végződik a ránk váró kaland. Ezúttal busszal mentem. Jacob kint volt a parton. Egyszerre észrevett.

-Gina!-kiáltotta.

-Szia Jake!

Odafutott hozzám és megölelt.

-Ezt az ölelést minek köszönhetem?-kérdeztem.

-Hiányoztál!

-Figyelj Jacob, beszélnem kell veled valami fontosról.

-Mi lenne az?

-Nos, holnap baseballozni megyünk a családommal,-fura volt így nevezni Cullen-éket de hát végülis lassan a családom lesznek.-és ha a megérzésem nem csal valami rossz fog ott történni velem és ennek követekztében el kell hagynom Forksot legalább egy hétre.Csak azért mondom , hogy ha történne azon a helyen velem valami akkor kérlek ne indulj utánnam.Még bajod esne.

-Mégis mi történhet veled?

-Az én szerencsémmel? Bármi! A veszély olyan nagy Jacob, hogy ha nem vigyázunk bele is halhatok!

Nehéz volt ezt mondani de muszáj volt mem akartam,hogy Jake is James után eredjen.

Nem tudom miért féltettem így, hiszen még csak alig ismertem de láttam rajta, hogy aggódik.

-Gina nem engedem, hogy elmenj!

-Miért?

-Tudom, furán hangzik de nagyon nehéz nekem nélküled akár egy nap is és úgy érzem, hogy még nem találok mégegy ilyen lányt mint te, és nem akarlak elveszíteni.

-Ó...

Tényleg fura volt.Úgy hatott mint ami Sam és Emily között zajlik.De azt hittem ez csak farkassá válás után következik be.

-Figyelj Jake, én is sokat gondolok rád. De muszáj elmennem. A busz is mindjárt jön értem.

-Biztos nem mardsz?-kérdezte reménykedve.

-Sajnálom.-feleltem-Remélem még találkozunk Jacob. Ígérem jövök amikor tudok.

-Várni fogok rád.-mondta.

Jött a busz .és eltakart Jake elől így el tudtam tűnni.Indulhattam haza.

Port Angeles

Mivel Culennéknál régi ismerősök (Peter és Charlotte, Jasper barátai) voltak ezért Bellával kellett iskolába mennem. Új ruhákat ugyanott találtam magamnak, mint tegnap. A suliról nem kellett sok szót ejteni.Nem történt semmi különös.Ami utánna következett az volt a kaland. Jessel,Angelával és Bellával megbeszéltük, hogy elmegyünk Port Angeles-be ruhát nézni. Jess kocsijával mentünk. Találtunk is egy jó boltot ahol ruhát találtunk a lányok (kivéve Bella mert ő aznap "Seattle-be megy) számára ruhát.Miközben próbálgatták a cuccokat megláttam Edward kocsiját a kirakaton át.Ki akartam futni,hogy figyelmeztessem az előttünk álló veszélyre de mier kiértem arra elhajtott az ezüstszín Volvóval. Míg Jess és Angela kifizették a ruhákat addig mi "tesómmal" elindultunk egy könyvesboltba . Kíváncsi lennék mit szólna ha meg lenne abban a boltban a Twililight és én megmutatnám neki.Nos tehát benéztünk a könyveshez.Nagy meglepetésemre egy példány sem volt az Alkonyatból.Mindegy.Mivel nem találtunk könyvet elindultunk dél felé mint ahogyan számítottam rá. Találkoztunk azokkal az őrültekkel és minden úgy történt mint a könyvben. Edward jött és megmentett minket. Elvitt vacsizni is. Én gyorsan megettem és felhívtam Alice-t hogy vigyen haza. abból a célból tettem ezt hogy kettesben haggyam végre bellát és Edwardot. Miután Alice odaért útközben kikérdezett a pontos eseményekről és arról, hogy Bella hogy tudta meg az igazat róluk. Elmondtam neki mindent töviről-hegyire, majd szépen elköszöntem tőle és igazából haza felé vettem az irányt.

Bonyodalom

Mielőtt lefeküdtem volna aludni rájöttem, hogy el kell mennem La Push-ba, hogy elrendezzem a körülöttem támadt zűrzavart.

Ma Belláék házához érkeztem.Mivel Alice tudja a jövőt tudta, hogy Bellához megyek és otthagyott egy dobozban pár ruhát számomra a kertben.Gyorsan felöltöztem,majd becsöngettem. Charlie nyitott ajtót.

-Szervusz!Miben segíthetek?-kérdezte.

-Jó reggelt!Regina Cullen vagyok és Bellával szeretnék beszélni!

-Mindjárt hívom!-mondta és már szólt is a "tesómnak" ,aki pár percen belül frissen és üdén megjelent az ajtóban és betessékelt az előszobába.

-Szia Gina!

-Szia Bella! Megkérhetnélek egy szívességre?

-Persze, mondd csak!

-Bevinnél engem La Push-ba?

-Aha. Apu úgyis küldeni akart valamit Billynek.

-Köszi én is pont hozzá igyekszem.Mármint Blackékhez.

-Akkor indulhatunk is!-mondta.

Az út nem volt hosszú. La Push csak egy köpésre van Forkstól. Blackék háza a rezervátum legszebb házai közé tartozik. Közel volt a parthoz is. Mikor odaértünk Bella átadta Billynek Charlie küldeményét, majd lement a partra,és mi ketten maradtunk a vének vezetőjével.

-Mr.Black-kezdtem.-tudom, hogy tegnapi First Beach-i látogatásom találgatást indított el a rezervátum lakói között, és én a félreértéseket szeretném tisztázni.

-Azt jól teszed gyermekem.-mondta kemény érces hangján.

-Nos kezdjük ott, hogy én nem vagyok vámpír.Cullenéknál lakom, mert befogadtak, mint távoli rokont.

-Biztos lehetek benne, hogy nem hazudsz?

-Igen! De ha nem hiszi el megvághatom a kezemet és garantálom, hogy vér fog folyni belőle!

-Erre semmi szükség.-mondta.

Mihelyt befejeztük megjelent az ajtóban Jacob.

-Gina?Te?Itt?-csodálkozott.

-Szia Jake!

-Mikor jöttél?

-Egy pár perce.De már megyek is.

-Ne! Még maradj!-tiltakozott.

-Bocs Jake, de sok dolgom.

-Kár! A jövő héten ráérsz ?

-Lehet, hogy beugrom.

-Várlak!-mondta.

-Viszontlátásra Mr Black! Szia Jake! Jövök amilyen gyorsan csak tudok!

Szóltam Bellának, hogy hazamegyek. Tudta hogy egy puszta gondolattal is haza tudok száguldani. Elköszöntük egymástól, majd elindultam haza.

La Push

Megint Cullenéknál landoltam. Alice-től kaptam ruhát a suliba és délutánra is. Az órák gyorsan elhaladtak és elindultunk Bellával Newtonék sportboltja elé. Mike már messziről integetett. Megvártunk mindenkit aztán elindultunk. A La Push-i tengerpart gyönyörű volt.Megláttunk néhány indián srácot hülyéskedni. Az egyik nagyon megbámult engem,majd odajött hozzánk.

-Sziasztok! Jacob Black vagyok!-mondta

Leesett az állam. Ő Jacob? Olyan jóképű volt,hogy Taylor Lauther egy szakadt csóró hozzá képest. Bár Robert Pattinson is elbújhat Edward mellett. De mégis.

-Szia Jacob!-feleltünk "tesómmal" kórusban.

-Ismerem az apukádat!-folytatta Bella.-Charlie jó barátja.Én Bella Swan vagyok.

-És te?- kérdezte tőlem az indián.

-Regina Cullen vagyok.De csak szólíts Ginának.

Minden indián szem rám szegeződött.Megkezdődött a találgatás:

-Cullen?Carlisle Cullenhez tartozik?

-Talán ő is közéjük tartozik!

Viszont azt nem vették észre, hogy a napsütés ellenére nem csillog a bőröm vagy, hogy nem vagyok olyan sápadt és gyönyörű,mint amilyennek lennem kéne és a szemem sem borostyán színű hanem csokibarna.

-Nos Gina, körbevezethetlek titeket a parton?-kérdezte Jacob

A többi fiú mérgesen nézett rá.

-Hát persze!- feletem.-Bella is jöhet?

-Természetesen.

Elkezdtünk sétálni.Beszélgettünk és "tesóm" megkérdezte amit már rég meg akart kérdezni.

-Mért néztek Ginára olyan rossz szemmel azok a fiúk?

-Mert Cullen! És a Cullenek sosem jönnek ide!

-Miért?-kérdezte.És tudtam, hogy most mi következik.

Jacob elkezdte mesélni a régi legendát és Bella megtudta azt amit már régóta meg akart tudni.

Ideje volt mennünk.Elköszöntünk Jacobtól és elindultunk.

És felébredtem.