Barátság vagy valami ilyesmi

A feltevésem bebizonyosodott. A Volturi kitervelte , hogy eljön és megsemmisíti Nessie-t, belőlem meg vagy vacsit csinál vagy átváltoztat. Ennek tekintetében most bizonyító bírókat hívunk ide. A barátainkat. Denali-ékat és Carlisle barátait. Miután Bella, Edward és Nessie beköltöztek a házukba, amit Esme-től kaptak (ezt eddig nem is említettem!) én kaptam meg Edward régi szobáját. Eddig Alice-szel osztottam meg a lakrészét, de így kényelmesebb. Éppen a szobámban rakodtam az íróasztalomon, mikor kezembe került egy cetli. Egy telefonszám volt rajta. Hogy én milyen hülye vagyok!-szidtam magamat.-Hiszem ez Riley telefonszáma! Azt mondta, hívjam ha baj van. Hát ez eléggé nagy bajnak minősült ahhoz, hogy felhívjam tehát fogtam a telefonomat ( kb. 100. -at Alice jóvoltából) és bepötyögtem a számot. Kicsöngött.

-Hallo.-szólt egy elég zord hang hang.

-Jó napot kívánok! Riley-t keresném!-montam.

-Ki keresi?-kérdezte.

-Regina Cullen vagyok...-kezdtem, de már nem tudtam befejezni.

-Gina!?-hallatszott egy örömteli kiáltás a vonal másik végéről, Riley hangja volt.-Tényleg te vagy az? Azt hittem már soha nem hallom a hangodat...Várjál csak, ha felhívsz az azt jelenti hogy valami baj van. Mi a baj? Mondd, hogy nem vagy akkora veszélyben!

-Szívesen mondanám, ha lehetne, de sajnos nem lehet.

-Mi történt?

-Majd elmesélem, csak gyere az erdei tisztásra ma 13:00-kor. Oda ahol először találkoztunk.Oké?

-Rendben. Akkor majd ott találkozunk. Sietek, amilyen gyorsan csak tudok.-felelte.-Szia!

-Szia!-feleltem, majd letettem a telefont.

Lefutottam a lépcsőn. Felkaptam a kabátomat, mert ősz lévén már hűsült az idő. Elcsentem Carlisle túratérképét az erdőről. Még abból a célból vette mikor ideköltöztek, hogy megismerje az erdőt vadászati helyek szempontjából. Egyedül voltam otthon, mert mindenki segítséget keresett, Belláék meg otthon voltak a saját házukban. De mikor éppen kimentem volna az ajtón Jake-be ütköztem.

-Szia, Gina épp hozzád jöttem!...-mondta, de aztán végigmérte alaposan a "túrázó" ruhámat.- Hova mész?

-Az erdőbe.

-Minek?

-Dolgom van.

-Milyen dolgod?

-Bocs, Jake de ezt nem mondhatom el.

-Miért?

-Jacob, tudom, hogy féltesz meg minden, de ne vidd túlzásba. Most úgy teszel mintha az apám lennél nem pedig a pasim.

-Elkísérlek!

-Nem kell. Ezt egyedül kell elintéznem.

-Nagyon jól ismerlek már Gina, ezt te is tudod és tudom, hogy hajlamos vagy nagyon-nagy veszélyekbe is belekeveredni. Vegyük például az akciódat James-szel Phoneix-ben. Mondd legalább hogy nem egy vámpírral találkozol!

Nem feleltem, hanem inkább elindultam az erdő felé. Tudtam, hogy nincs szüksége válaszra. Így is tudja.

-Kivel?-kérdezte.

-Riley-val. Tessék. Kielégített a válaszom?Most pedig kérlek hagyj békén!

Szomorú szemekkel nézett utánam, mint aki utoljára lát. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire bántottam meg. A térkép sokat segített a tájékozódásban, de alapjában véve egész jól kiismertem magamat az erdőben. Gyorsan odaértem a tisztásra. Még csak 12:45 volt. Leültem hát egy mohás kőre és vártam. Pontban 13:00-kor megrezdült a bokor. Riley lépett ki rajta. Arcán öröm, izgalom és félelem tükröződött.

-Gina, annyira örülök, hogy látlak!-mondta, majd megölelt.

-Én is örülök, hogy látlak Riley, de annak nem, hogy ilyen ok miatt kellett, hogy idehívjalak.

-Igaz is. Mi a baj?

-Hallottál már valaha a Volturiról?

-Igen.

-Meg akarnak ölni. Vagy átváltoztatni.Idejönnek hogy megtegyék.

-Miért?

-Mert a törvényeik közé tartozik, hogy ember nem tudhat a vámpírokról.Ha mégis tud akkor át kell változtatni vagy meg kell ölni.

-De úgy tudtam, hogy ők Itáliában élnek és nem nagyon mozdulnak ki Volterrából. Hogy szereztek tudomást rólad?

-Ezt majd megbeszéljük holnap. Menj el Belláék házához. Ide.-mutattam a térképen.-Mondd azt, hogy én küldtetek. Nekem mennem kell. Majd holnap elmagyarázom, hogy miért. Szia!

-Szia!-felelte, majd eltüntem.