-Szia Gina!- köszöntek egyszerre, majd Jake kitárta a karját mint ahogy egy kisgyermeknek szokták hogy megöleljem. Odafutottam hozzá. Örültem, hogy nem haragszik a tegnapi miatt. A nyakába ugrottam, mintha ezer éve nem láttam volna. Majd megcsókolt . Lopva Riley-ra néztem. Az arcán döbbenet és féltékenység (!!??) ült. Megköszörülte a torkát. Jake abba hagyta az ölelgetést, de még mindig magánál tartott, mintha ezzel azt akarná mutatni, hogy az övé vagyok. Nem értem a fiúkat. Miért kell ezt csinálni? Miért kell kitulajdonítani a lányokat?
-Örülök, hogy újra látlak Gina!-szólalt meg Riley kicsit halkan , szomorúan. Nem tehettem mást megsajnáltam, úgyhogy kibontakoztam Jake karjai közül és megöleltem Riley- t .
-Nos, ha befejeztétek a szerelmi drámázást akkor hozzákezdhetnénk ahhoz, hogy megismertessük Riley-t a helyzettel.-szólalt meg Jazz és mikor megszólalt hirtelen azt éreztem, hogy el kell engednem Riley-t is.Már megint "érzelemkezelősdit" játszik.
-Jó, rendben, persze, hogyne, bocs!-szólt Riley engedelmeskedve.
És ekkor elmagyaráztuk neki mindazt ami eddig történt. Közben a két fiú között pontosan félúton helyezkedtem el. Nehogy valamelyikük is ismét vitába kezdene. Miért pont értem?
Nem vagyok én olyan jó csaj. Ráadásul most Jake-kel járok most Riley féltékeny, de ha vele járnék akkor Jacob lenne az. Miért ilyen nehéz az élet. Irigyelem Bellát. Megúszta a szerelmi háromszöget, aminek én a kellős közepében vagyok. Na de véget ért a nap haza kellett mennem. Örültem is meg nem is . Nem örültem, mert míg távol vagyok a fiúk a végén kinyírják egymást és örültem, mert legalább nem előttem teszik. Elköszöntem hát mindenkitől és hazaindultam.
