Go away...for few days

Az az ismerős elalvás előtti félelem...De most nem veszély fenyeget csak nem voltam biztos benne hogy Riley meg fog bocsátani.

Mikor megérkeztem és átöltöztem lassan leballagtam a nappaliba. Természetesen az egész család ott volt. Jake puszival és öleléssel üdvözölt. Riley pedig lassan odaballagott felém. Olyan bűnbánó képet vágott, hogy még ránézni is fájt.
-Figyelj Gina, amit tegnap mondtam, azt nem gondoltam komolyan és...

-Ne haragudj rám Riley, hogy félbeszakítalak de egy meglepetésem van Gina és Jake számára- szólt közbe Bella és kirángatott minket a nappaliból.
Bánatosan néztem Riley után tudtam, hogy nem fejezte be a mondandóját. Valami fontosat akart mondani. De már nem tudta elmondani, mert mikor kiértünk az udvarra egy autó várt minket, mellette bőröndök.
-Ez meg mi?- kérdeztem.
-Egy kis ajándék tőlem és Esmétől. Egy nagy kirándulás Esme- szigetére, de hazafelé útközben megállás Texasban (Jacob imádja a westernfilmeket) egy kis városnézéssel. Repülőgép, hotel, minden le van foglalva, csomagok összepakolva, és minden hálálkodás visszautasítva. Ja és siessetek, mert lekésitek a gépet.

-El nem tudod képzelni Bella hogy mennyire szeretlek. Mindjárt jövök, csak elköszönök a többiektől...
-Arra nincs idő. Nyomás, mert nélkületek száll fel a gép. Edward majd elvisz titeket.

Az előbb említett személy ki is pattant az ajtón betessékelt minket a kocsiba. Az egyetlen akitől elbúcsúzhattam, az Bella volt. Mikor kigördültünk a kocsival egy pillanatra láttam Rileyt a verandán, amint szomorúan utánunk nézett. Nem tudtam tőle elbúcsúzni. Hosszú repülőút után megérkeztünk Rióba, ahonnan hajóval jutottunk ki a szigetre. Csodálatosan gyönyörű volt. Pálmafák, forró homok, egy hely ahova nyaralni egy csomó tizenéves lány szívesen elmenne főleg ezzel a sráccal. Mégis a szívemet mintha félbeszakították volna. Az egyik fele szívesen itt maradt volna Jakkel, a másik viszont visszahúzott Forksba, ahol Rileyt hagytam.Ez nem igazság! Mikor végre boldog lehetnék,akkor mindig jön valami, ami tönkreteszi. Most hogy válasszak a két fiú közül? Nem kérték, hogy válasszak, de tudom, hogy a szívük mélyén szeretnék. Válasszam Jaket? A mi kapcsolatunk lassan történelmet ír. Annyi kínt és fájdalmat éltünk át együtt és mindig mellettem állt, ha segítségre volt szükségem. De ott van Riley is , akivel mégcsak nemrég találkoztam, mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Egy vérfarkas és egy vámpír harcol a szívemért. És én nem tudom, hogy melyiknek adjam. De most a jelenre kell koncentrálnom. Itt vagyok Jakkel a világ talán legcsodásabb helyén és ezt ki kell élveznem.

-Na Ginn, mit szeretnél csinálni máma?- kérdezte Jake miután kipakoltunk és átöltöztünk.(fürdőruha és fölé valami lenge nyári ruha Alice jóvoltából természetesen)

-Hát... nem is tudom...AKI UTOLJÁRA ÉR A TENGERBE, AZ FŐZI A VACSORÁT!-kiáltottam és elkezdtem szaladni. Jake ugyan gyorsan kapcsolt, de már nem ért utol.

-Úgy látszik ma este szendvicset vacsizunk.-mondtam nevetve miután Ő is beúszott utánam.

-Azt hiszed hogy csak szendvicset vagyok képes elkészíteni?

-Lássuk csak...Igen!

-Akkor úgy látszik még meg tudlak lepni máma.

Kikászálódtunk a vízből és vacsorára olyan kaját hozott össze, hogy még az angol királynő is megnyalná mind a 10 ujját utána. És pont a kedvencemet, spagettit főzött. Egy keveset én is ettem belőle, de azért az otthoni reggelinek is helyet kellett hagyni. Miután végeztünk, kiültünk a partra és néztük a naplementét. Ekkor jutott eszembe, hogy nekem haza is kéne mennem. Nomtam egy gyors puszit a szájára.

-Találkozunk nálam!-mondtam.- Szia!

-Szia!-köszönt el, és felébredtem.

Valóság vagy inkább csalás

Félve néztem a mai nap elé. Érthető kérdések foglalkoztattak.Vajon visszatérhetek-e a Twilight világába? Vagy nem?Ha nem akkor mi lesz a többiekkel?Végére értünk Stephenie Twilight sorozatának.Az én történetem vajon folytatódik-e, és ha igen akkor hogyan?

Tehát vettem egy nagy levegőt és elindultam. Az ismerős fényörvény vett körül.
És ott álltam a nappaliban. Abban a nappaliban, amit azt hittem soha életemben nem látom többet.
És ott álltak Ők. Mindketten. És beszélgettek. Egymással! Ilyet még soha életemben nem láttam, hogy Jacob és Riley egymással beszélgetett volna a halk marakodásokon kívül, amiket általában úgy próbáltak végezni,hogy ne halljam. Észrevettek.
- Szia Ginn jól áll a pizsama!-mondta nevetve Riley.
"A francba nem öltöztem át"-korholtam magamat. De nem érdekes ők voltak azok és ez többet ért a kinézetemnél, tehát gyorsan oda pillantottam (így hívom magamban a rövid álomutazásokat) magam Riley és Jake közé és megöleltem egyszerre mindkettőt. Ők ugyan nem tudták mire venni ezt a hirtelen szeretetkinyilvánítást, de nem tiltakoztak ellene.

-Ezt miért kaptuk?-érdeklődött Jake.
-Emlékszel mikor meséltem neked a könyvről,aminek a szereplői vagytok?-kérdeztem.
-Milyen könyvről???-lepődött meg Riley.
-Majd elmesélem.-mondtam neki, majd Jakehez fordultam-Na? Tudod, több millió tinilány, Team Jacob, Team Edward, világszakadás, Bella. Rémlik valami?
-Aha. Akkor mesélted amikor még Rómeó és Júlia voltunk, de azóta befogadott a "Capulet" család.
-Pontosan. Nos ennek az ölelésnek az volt az oka, hogy azt hittem, hogy sosem látlak többet titeket, mert a regénysorozat véget ért. Azt hittem, mivel annak vége akkor ide már nem jöhetek vissza mert ez a világ megszűnik létezni, de úgy látom, most fog igazán életre kelni.-szóltam.

-A gondolatmenetedet értem,-mondta Riley-de miről szól a könyvsorozat.
-Nos, az én világomban egy Stephenie Meyer nevű írónő fejéből pattant ki a világotok. Ő alkotott mindannyitokat. A történetben Bella és Edward története valahogy így alakul végül csak közben Jake beugrik egyet szerelni háromszögesdit játszani, téged Riley pedig Edward megöl a tisztáson, ahol gyakorlatilag én mentettelek meg. Mivel a könyvben én nem szerepelek. Ezért tudtam egy csomó dolgot előre megjósolni, de itt elakadt a tudományom, mivel véget értek a könyvek. Tudom azt is Riley, hogy a megölted Diegót és becsaptad Bree-t azt nem tudom, hogy a csata után mit kezdett egyedül, de legalább túlélte, és...
-Álljon meg a fáklyás menet -vágott közbe Riley felháborodottan-honnan tudod, hogy megöltem? Szerinted tennék ilyet a legjobb barátommal? Honnan vetted ezt a sületlenséget?
-A könyvből.
-Hát Gina az a baj, hogy az a könyv nem tud semmit rólam! Őszintén válaszolj! Szerinted megöltem Diegót, a legjobb barátomat?-kiabálta.

-Nem.-suttogtam halkan.- ne haragudj ,nem akartalak megbántani csak...-a hangom elcsuklott és kitört belőlem a sírás. Nem akartam, hogy így lássanak. Ígyhát átpillantottam magam az erdőbe. Azt nem tudtam, hogy hová, nem is érdekelt, csak minél messzebb legyen a fiúktól. Csak sírtam és sírtam , míg rám nem sötétedett, aztán szomorúan visszatértem az én világomba