Maria, Lucy és Ray már vártak.
-Jó reggelt Csipkerózsika!- köszöntött Ray.-Vagy jó éjszakát ? Attól függ honnan nézzük! Gyere, csüccs le a székre! Be kell,hogy kötözzelek, mert különben milyen fogvatartónak gondolnának a kedves Cullenék?
-Ray! Ha nem lenne a különleges képességed már rég letéptem volna a fejedet. Amennyi sületlenséget összehordasz itt! Mi lenne ha hasznossá tennéd magad és végre odakötöznéd a vendégünket a székhez?!-rivallt rá Maria, aztán hozzám fordult.-Regina te pedig ülj le légyszíves arra a székre, mert Cullenék bármelyik pillanatban megérkezhetnek.
Igaza volt. Mihelyt Ray bekötötte az utolsó csomót, ajtócsapódást és gyors lépeteket hallottam a bevezető járatból.
Ekkor megjelent az ajtóban Riley és tőle fél másodpercre lemaradva az egész Cullen klán Bella és Nessi kivételével.
-Várjatok már meg!- hallottam egy kiabálást még a járatból. A hang gazdája pedig lihegve ugyan de beérte Cullenékat. Jacob volt az. bűnbánóan a többiek mögé állt.
Riley volt a sor elején. Tekintete az enyémbe fúródott. Azt az ismerős szomorúságot véltem fölfedezni benne, amit mindig is. De most ez egy jó adag elszántsággal és dühvel keveredett.
-Engedd el őt!- kiáltott Mariára.
-Biztos te vagy Riley Bears! Már sokat hallottam rólad!-mondta Maria mézes mázas hangon, miközben közeledett Rileyhoz. - Nehéz helyzetben vagy! Halálosan beleszerettél egy lányba, de Ő mást szeret. Rengeteget szenvedsz miatta. De hol van a vetélytársad? Hol van a híres Jacob Black?
-Itt!-kiálltott és előlépett a többiek mögül.
- Neked pedig hosszú próbálkozás után sikerült elnyerned a lány szívét. Erre megjelent a semmiből Riley, aki megpróbálja lecsapni a kezedről szíved hölgyét! Aki történetesen itt ül előttetek egy székhez kötözve és biztosíthatlak titeket, hogy sehogy sem tud kijutni innen. Feltéve ha teljesítitek a feltételemet...
-De hisz tegnap volt nálunk!-szólt közbe Riley.
-Lucy! -kiáltott Maria.
Erre a szólított közeledni kezdett Rileyhoz és vonásai lassan átalakultak az enyémekké.
-Helló édes!-súgta a fülébe és visszatáncolt mellém. Ekkor már ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt.
-Mit akarsz Maria?- kiáltott Jasper aki kikerült a többieket és Mariahoz sétált.
- Üdvözlöm körünkben Mr. Whitlock! Vagy mondjak inkább Mr. Hale-t?-játszadozott a szólított.
- Ne szórakozz Maria! Ez a lány nem ártott neked semmit! Okkal tartod itt! Akkor elő a farbával! Mit akarsz tőlünk, vagy ha a sejtésem nem csal akkor inkább tőlem. Igaz?
- Még mindig ugyanolyan okos és határozott vagy! Igen. Igazad van. Tudtam, hogy el fogtok jönni érte. Ezért cserét ajánlok. Te erősíted az épülő seregemet, a lány pedig szabad lesz! Mit szólsz a cseréhez?
-Jazz! Ne hallgass rá! A többieknek szüksége van rád. Rám nincs akkora szükség!
- Sajnálom Gina, de már döntöttem! Áll az alku!- mondta Jasper és kezet nyújtott Marianak.
Ő pedig kezet rázott Jazzel... vagyis rázott volna, ha Riley nem rohan oda hozzá , és nem csavarja le a fejét.
Ezután sok minden történt egyszerre. A mellettem álló Lucy beleharapott a csuklómba, ami elkezdett rettenetesen lángolni, ezután Rayhez szaladt, megfogta a kezét, Ray intett egyet kacsintott és azt mondta:
-Üdv a klubban!- és eltűntek Lucyvel.
De nem törődtem vele. Hanem inkább a lángoló fájdalomra koncentráltam, amit Lucy bennem terjedő mérge okozott.
A körülöttem állók alakja elmosódott előttem. A sötétség, a fájdalom és a körülöttem zajló hangok maradtak velem.
-Nem változhat át!-kiáltotta Jake.
-Én sem engedném.-értett egyet Riley.-Carlisle van valami esélye, hogy ne változzon át?
-Csak egy! Ha kiszívod a mérget! De akkor sietned kell, mielőtt elér a szívéig.
-Nem! Nem fog menni!
-Ha szereted , akkor meg kell tenned érte! Ő sem akarná az átváltozást.-mondta Alice.-Ebben különbözik Bellától. Tehát siess.
-Renben. Megteszem.-mondta.
Éreztem a száját a csuklómon. A fájdalom elkezdett csökkenni.
-Riley! Elég lesz!Ha nem hagyod abba, meghal! RILEY!!!!!- hallottam Carlisle hangját.
Ekkor teljesen elvesztettem az eszméletemet.
A Cullen ház beli szobámban tértem magamhoz. Jake és Riley a szoba két végén álltak. Veszekdtek.
-Majdnem megölted te pióca!-kiáltotta Jake.
-Tudom, és rettenetesen szégyellem magam miatta. De mindez nem történt volna meg, ha nema hasaddal foglalkozol, hanem a barátnőddel. Akkor nem rabolták volna el!
-Fiúk!-próbáltam rájuk kiáltani, de csak olyan nyögésféle lett belőle. Persze ők meghallották.
-Gina!- kiáltották kórusban és az ágyamhoz .
-Magadhoz tértél? Annyira örülök, hogy vége van. Szörnyű volt!
-Jake, szólnál Carlisle-nak,hogy felébredtem? Szeretnék négyszemközt beszélni Riley-val.
-Rendben.-mondta és megsemmisítő pillantást lövellt Riley felé.
Mihelyt kiért az ajtón Riley már rá is kezdett.
-Gina, én annyira sajnálom! Le kellett volna állnom. De annyira nehéz volt és...
-Semmi baj. Csak azt akartam mondani neked, hogy megbocsájtok ezért és a múltkori jogos dühkitörésedért.
-Köszönöm. Olyan jó hogy vége van.
-Van egy olyan érzésem Riley, hogy ezzel még nincs vége.
Belépett Carlisle és engedélyezte a hazamenetelemet ezért elköszöntem a fiuktól és hazaindultam, remélve, hogy a sejtésem nem igazolódik be.
