2011. július 7., csütörtök

Kalitkába zárva

Másnap kénytelen-kelletlen, vissza kellett térnem fogvatartóimhoz. Maria már ott várt a "tróntermében".
- Üdvözöllek újra szerény hajlékomban Regina!-szólt hozzám mézes-mázas hangon.
Az üdvözlet viszont nem volt valami örömteli, mivel mihelyt megérkeztem Lucy hozzákötözött egy székhez.
Nem köszöntem vissza. Inkább neki szegeztem a kérdést, ami elfogatásom óta foglalkoztatott.
-Mit akar tőlem?
-Ez nagyszerű kérdés. Már amúgy is tájékoztatni akartalak játékom céljáról.
Hatásszünetet tartott.
-Az a célom, hogy megalakítsam a világ legnagyobb vámpírhadseregét és leigázzam a Volturit. Túl régóta uralkodnak már a vámpírvilág felett.
-De minek kellek én ehhez?
-Mert ezt az egészet csak egy ember segítségével tudom véghez vinni. Ő pedig Jasper Whitlock. Vagy ha így jobban tetszik, Jasper Hale.
-Még mindig nem értem, hogy ennek mi köze hozzám!
-Butus! Ennyire azért ismerhetnéd a " családodat" , hogy rájöjj, mihelyt megtudják, hogy elfogtak, rögtön a megmentésedre sietnek. Élen a jóképű Riley Barnes-szel és bátor Jacob Black-kel.-a nevük hallatára felmordultam.-Mindketten képesek lennének érted meghalni. De vajon te melyiküket szereted jobban?
Körülöttem körözött és figyelte a tekintetemet.
-Á, szóval mindkettejüket szereted! Nem tudsz közülük választani? Akkor majd én segítek! Mihelyt ideérnek, megölöm az egyiküket. Így nem kell bánkódnod, hogy melyiküket válaszd!
-Meg ne merje próbálni!
-Ejnye, csak nem mérges valaki! Hidd el nem kell bánkódnod egyikük miatt sem. Nem fogom őket bántani. Azért nem kell aggódnod miattuk, mert ha Jasper ideér és csatlakozik hozzám érted cserébe. Nem foglak visszaadni a Cullen családnak. A hadseregemben fogszszolgálni.
-De hiszen én nem vagyok vámpír!
-Két dolgot szögezzünk le: 1. MÉG nem vagy vámpír. 2.Nagyobb erővel bírsz mint bármelyik újszülött vámpír. Ne hidd, hogy csak utazgatni tudsz a világok közt! Bármilyen tárgyat vagy személyt magaddal tudsz hozni onnan!
-De van itt egy kis bökkenő! Cullenék hogy a francba tudják meg, hogy itt vagyok?
-Ne félj! Erre is gondoltam. Lucy! Ray! Gyertek ide!
Erre megjelent Lucy kézét pedig egy magas fekete hajú vámpírfiú fogta, aki nyilvánvalóan a pasija.
-Regina, szeretném bemutatni neked Rayt, aki egy pillanat alatt el tud vinni bárkit bárhova ezen a világon belül.
A fiú közelebb jött hozzám és felém nyújtotta a kezét.
-Szóval te vagy az álomutazó halandó csaj. Mondták már, hogy jó az illatod?
-Igen. Sokan. TÚL sokan.-feleltem, mire elmosolyodott.
Nem tudtam kezet fogni vele mert visszafogta a kezemet a madzag. Pedig szerettem volna. Ő volt itt a legnormálisabb fazon.
-Lucy! Készen állsz?-kérdezte Maria.
-Természetesen!-felelte a lány és vonásai szépen lassan átalakultak az enyémekké.
-Ray! A kamera?-érdeklődött fogvatartóm.
-Beüzemelve. Csak hogy ne maradj le egy pillanatról se.-mondta nekem és rámkacsintot.
Én/Lucy megfogta Ray kezét és eltüntek. Maria pedig bekapcsolta a sarokban lévő síkképernyős TV-t, ami az egyetlen elektronikai cucc volt a szobában.
A képernyőn megjelent az én alakom.
-Ne félj Regina, engem és a kamerát nem látják majd Lucy jóvoltából.-hallatszott Ray hangja a háttérből. Szóval Ő az operatőr.
A kamerával megmutatta a helyszínt a Cullen ház teraszán álltak, ahol Én/Lucy erősen dörömbölt az ajtón. Arcán félelem ült. ( Nagyon fura volt az alakomat kívülről látni) Riley nyitotta (vagyis inkbb majdnem hogy tépte) ki az ajtót. Amikor meglátta Én/Lucy-t, szorosan megölelte és azt mondta neki:
-El nem tudod képzelni, hogy mennyire aggódtam érted! Azt hittem, hogy meghaltál! Már készítettem a kezemet, hogy kitekerjem annak a rühes korcsnak a nyakát, amiért nem vigyázott rád.Soha többé nem engedlek el!-az arcán látszott, hogy aggódott és a szívem sajdult belé, hogy nem engem, hanem az "ál-engemet" ölelgette.
-Ki az?-hallottam a házból Carlisle hangját.
-Gina. Visszajött.
Erre az egész család kinn termett az ajtóban.
-Nem Riley, nem maradhatok!-szólt szívfacsaró hangon Én/Lucy. Olyan volt mint egy romantikus filmben.
-De miért nem?
-Fogoly vagyok. Texasban. Maria foglya.-mondta és mélyen Jazz szemébe nézett.-Vissza kell mennem. Ide is csak nehezen tudtam elszökni egy pár percre. Ha Maria visszaér és meglátja, hogy nem vagyok ott, valami szörnyűséget fog tenni. Mennem kell! De ez alapján-a kezükbe adott egy térképet-megtaláltok. Kérlek segítsetek!-mondta, majd Ray kezébe (amit persze a többek nem láttak) kapaszkodva visszatért hozzánk és visszanyerte eredeti alakját.
-Bravó!-mondta Maria.- Remek színészi alakítás ismét Lucy. Büszke vagyok rád! Regina a "családod" holnapra megérkezik. Megkérlek, most térj vissza a világodba!-szólt hozzám és elvágta az engem székhez kötő köteleket.
Már nem mertem vele szembeszegülni. Mit volt mit tenni, hazaindultam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése