Barátság vagy valami ilyesmi

A feltevésem bebizonyosodott. A Volturi kitervelte , hogy eljön és megsemmisíti Nessie-t, belőlem meg vagy vacsit csinál vagy átváltoztat. Ennek tekintetében most bizonyító bírókat hívunk ide. A barátainkat. Denali-ékat és Carlisle barátait. Miután Bella, Edward és Nessie beköltöztek a házukba, amit Esme-től kaptak (ezt eddig nem is említettem!) én kaptam meg Edward régi szobáját. Eddig Alice-szel osztottam meg a lakrészét, de így kényelmesebb. Éppen a szobámban rakodtam az íróasztalomon, mikor kezembe került egy cetli. Egy telefonszám volt rajta. Hogy én milyen hülye vagyok!-szidtam magamat.-Hiszem ez Riley telefonszáma! Azt mondta, hívjam ha baj van. Hát ez eléggé nagy bajnak minősült ahhoz, hogy felhívjam tehát fogtam a telefonomat ( kb. 100. -at Alice jóvoltából) és bepötyögtem a számot. Kicsöngött.

-Hallo.-szólt egy elég zord hang hang.

-Jó napot kívánok! Riley-t keresném!-montam.

-Ki keresi?-kérdezte.

-Regina Cullen vagyok...-kezdtem, de már nem tudtam befejezni.

-Gina!?-hallatszott egy örömteli kiáltás a vonal másik végéről, Riley hangja volt.-Tényleg te vagy az? Azt hittem már soha nem hallom a hangodat...Várjál csak, ha felhívsz az azt jelenti hogy valami baj van. Mi a baj? Mondd, hogy nem vagy akkora veszélyben!

-Szívesen mondanám, ha lehetne, de sajnos nem lehet.

-Mi történt?

-Majd elmesélem, csak gyere az erdei tisztásra ma 13:00-kor. Oda ahol először találkoztunk.Oké?

-Rendben. Akkor majd ott találkozunk. Sietek, amilyen gyorsan csak tudok.-felelte.-Szia!

-Szia!-feleltem, majd letettem a telefont.

Lefutottam a lépcsőn. Felkaptam a kabátomat, mert ősz lévén már hűsült az idő. Elcsentem Carlisle túratérképét az erdőről. Még abból a célból vette mikor ideköltöztek, hogy megismerje az erdőt vadászati helyek szempontjából. Egyedül voltam otthon, mert mindenki segítséget keresett, Belláék meg otthon voltak a saját házukban. De mikor éppen kimentem volna az ajtón Jake-be ütköztem.

-Szia, Gina épp hozzád jöttem!...-mondta, de aztán végigmérte alaposan a "túrázó" ruhámat.- Hova mész?

-Az erdőbe.

-Minek?

-Dolgom van.

-Milyen dolgod?

-Bocs, Jake de ezt nem mondhatom el.

-Miért?

-Jacob, tudom, hogy féltesz meg minden, de ne vidd túlzásba. Most úgy teszel mintha az apám lennél nem pedig a pasim.

-Elkísérlek!

-Nem kell. Ezt egyedül kell elintéznem.

-Nagyon jól ismerlek már Gina, ezt te is tudod és tudom, hogy hajlamos vagy nagyon-nagy veszélyekbe is belekeveredni. Vegyük például az akciódat James-szel Phoneix-ben. Mondd legalább hogy nem egy vámpírral találkozol!

Nem feleltem, hanem inkább elindultam az erdő felé. Tudtam, hogy nincs szüksége válaszra. Így is tudja.

-Kivel?-kérdezte.

-Riley-val. Tessék. Kielégített a válaszom?Most pedig kérlek hagyj békén!

Szomorú szemekkel nézett utánam, mint aki utoljára lát. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire bántottam meg. A térkép sokat segített a tájékozódásban, de alapjában véve egész jól kiismertem magamat az erdőben. Gyorsan odaértem a tisztásra. Még csak 12:45 volt. Leültem hát egy mohás kőre és vártam. Pontban 13:00-kor megrezdült a bokor. Riley lépett ki rajta. Arcán öröm, izgalom és félelem tükröződött.

-Gina, annyira örülök, hogy látlak!-mondta, majd megölelt.

-Én is örülök, hogy látlak Riley, de annak nem, hogy ilyen ok miatt kellett, hogy idehívjalak.

-Igaz is. Mi a baj?

-Hallottál már valaha a Volturiról?

-Igen.

-Meg akarnak ölni. Vagy átváltoztatni.Idejönnek hogy megtegyék.

-Miért?

-Mert a törvényeik közé tartozik, hogy ember nem tudhat a vámpírokról.Ha mégis tud akkor át kell változtatni vagy meg kell ölni.

-De úgy tudtam, hogy ők Itáliában élnek és nem nagyon mozdulnak ki Volterrából. Hogy szereztek tudomást rólad?

-Ezt majd megbeszéljük holnap. Menj el Belláék házához. Ide.-mutattam a térképen.-Mondd azt, hogy én küldtetek. Nekem mennem kell. Majd holnap elmagyarázom, hogy miért. Szia!

-Szia!-felelte, majd eltüntem.

Újabb bonyodalmak

Szép napsütötte nap volt. Végre megérhettem, hogy találkozzam Bellával és Nessivel is közelebbi kapcsolatba kerüljek. Viszont kíváncsi voltam, milyen egy vadászat vámpírmódra.Hosszas egyezkedés után elmehettem Bellával és Nessie-vel természetesen csak és kizárólag Jake kíséretében. Mivel mi ketten most járunk és csak én vagyok az egyetlen "csak" ember a családban, ezért folyton a nyomomban van. Egy kicsit talán idegesít is. De most térjünk vissza a vadászathoz. Tehát Nessie , Bella a farkas Jake és én vadászni (na jó én nem vadászni) mentünk. A legnagyobbat akkor döbbentem meg, mikor Renesmee, az én 3 hónapos unokahúgom ( aki egyébként 3 évesnek néz ki ) rávetette magát egy PUMÁRA (!!!!). Bellán már nem nagyon mert hiszen ő már felnőtt 18, nemsokár 19 éves. Jakkel figyeltük minden mozdulatukat. Olyan kecsesek voltak még vadászat közben is mint két balerina. Ekkor megjelent a legközelebbi sziklán egy nő. Szőke haja volt és csinosan volt felöltözve. Ő lesz Irina gondoltam, hiszen a többi Denali nővért már láttam Belláék esküvőjén. Nézte a szedett-vedett csapatot. Egy farkas, egy ember, egy vámpír...majd a szeme megakadt Renesmee-n. Orrlyukai kitágultak, szaggatottan vette a levegőt. Mire a többiek észre vették volna, arra már el is illant. Mint egy álomkép. Viszont ebből még nagy baj lesz!-gondoltam. Így hát javasoltam a hazamenetelt. Otthon aztán muszáj volt beszélnem Carlisle-nal az esetről.

-Biztos, hogy Irinát láttad?-kérdezte.

-100%-válszoltam.-De ugye érted, hogy mit érzett Irina, mikor meglátta Nessie-t?Az amit az anyja tett régen.

-Igen. De te honnan tudsz Tanyaék anyjáról?

-Carlisle, én sok mindenről tudok, amiről te nem. De most már mennem kell. Kérlek szólj Alice-nek hogy figyelje a Volturit. Van egy megérzésem. Szia!

-Szia Gina!-mondta, majd eltüntem.

Új élet vár

Féltem visszamenni 2.(inkább ez mint a suli) otthonomba. Nem tudtam mire készüljek. Jake majd biztosan Renesmee-vel játszik, boldogan, bevésődve. Én meg nézhetem, hogy a fiú akit szeretek mást választ. De mégis megtettem. Visszamentem, mert nem olyannak ismertem magamat aki megijed mindenféle változástól. És nem bántam meg. Direkt az udvarra terveztem a landolást, mert Bella lehet, hogy megölne. Ez fura volt kimondani. Most már én vagyok a legtörékenyebb, hiszen Renesmee-nek is rettentő kemény bőre van. Amint megérkeztem és kinyitottam a szememet, nagyon meglepődtem. Rosalie Renesmee-vel játszott az udvaron. Jake viszont az udvar másik oldalán könyvet olvasott. Egyszer felnézett a könyvből Rose-ékra de a kis Nessire undorral nézett. Nem hittem a szememnek. Nem vésődött be Ness-el!? Az meg hogy lehet? Úgy döntöttem, gyorsan "felvarázsolom magamat a szobámba ruháért, mert pizsamába egy kicsit hülyén nézetem ki és nem akartam elrontani a drámai pillanatot. Miután átöltöztem, "visszasuhantam" az udvarra.

A többiek még mindig nem vettek észre. Ígyhát halkan Jake háta mögé lopóztam és mint egy kisgyerek befogtam a szemét és eltorzított hangon kiabáltam egy nagyot:

-Na ki vagyok?

Jake rögtön felugrott, a szemét még mindig eltakartam.

-Leah, ne szórakozz légy szíves! Tudod, hogy pocsék kedvem van.

-És mi az oka annak, hogy pocsék kedved van?- kérdeztem, már a rendes hangomon.

Elengedtem a szemét. Megpördült és a szemembe nézett. Meglepődött arcot vágott.

-Gina!!!De örülök, hogy itt vagy!-mondta.-De a szemed...

Tényleg!Nem is néztem meg a szememet a tükörben. Biztos borzasztó furán néz ki vörösen. De a torkomat nem égeti a szomjúság. Ez különös. Pedig így kéne lennie.

-... ugyanolyan csokibarna, mint régen...Ezt nem értem.-folytatta.-Várj csak... Szagolj meg!

A kéréstől nevetnem kellett. Muszáj volt.

-Szagoljalak meg?-kérdeztem elképedve.

-Mindjárt elmagyarázom.-felelte, majd odakiáltott Rose-nak.-Hé, szőkeség! Milyen a szagom?

-Borzalmas! Már kilométerekről bűzlesz!-kiáltott vissza Rosalie, majd visszafordult Nessie-hez és tovább játszottak.

-Na szagolj meg!

Meg kellett hát tennem. Megszagoltam.

-Kellemes illatod van. Axe dezodor?

-Igen. Most bizonyítottad be, hogy nem vagy vámpír!

-Hogyan?

-Emlékszel? Miss Szöszi azt mondta, hogy büdös vagyok, mert a vámpírok nem nagyon szeretik a vérfarkasszagot. De te nem vagy az, mert te csak az Axe dezodort érezted.

-Á, már értem. Bella hogy van?

-Hát, már befejezte az átváltozást.

-És a kislánya milyen? Mármint aranyos? Kedveled?-próbáltam puhatolózni.

-Nem túlzottan. Hiszen majdnem megölt téged!

Elképedtem. Jake nem kedveli Nessie-t? Vagyis nem vésődtek be? Akkor most mi van!?

-De itt maradtál nekem és csak ez számít.-mondta és megsimogatta az épphogy vállig érő fekete hajamat.-Az arcod még kerekebb lett mióta nem láttalak!

-Nem is igaz! Az arcom ugyanúgy kerek formájú, mint régen!-feleltem sértődötten.

-És ez így is van rendjén, mert az arcodat én úgy szeretem ahogy van.-mosolygott, majd finoman megcsókolt.

Nem tudom meddig álltunk ott és beszélgettünk. De eljött az idő a hazamenetelhez, és így elköszöntem, majd hazaindultam.

Új családtag érkezik

Elérkezett az a nap amitől nem tudtam, hogy mit várjak.Bella szülésének napja. Nem tudtam, hogy hogyan fog bekövetkezni, de reméltem, hogy jól fog végződni.

Halálos csönd uralta a nappalit.Az egész család itt volt. Jacob ott ült mellettem a kanapén. Az arcomat fürkészte, hátha lát rajta valami jelet. Jelet, hogy elkezdődik a borzalom, amit 4 hónapon át vártunk. De az arcom nem mutatott semmi negatív érzelmet. A színészi tehetséget arra szintre fejlesztettem, hogy az iszonyú fájdalmat, amit éreztem, pókerarc alá rejtettem, néha még mosolyogtam is egy-kettőt. De a sorsot nem lehet elkerülni. Tudtam, hogy fájni fog nagyon, de megfogadtam magamban, hogy igyekszem nem mutatni, hogy a többiek ne észleljék rajtam. A nappali olyan volt, mint egy szoborkertet, a mozdulatlanság uralta azt. Bella ekkor felült, minden szem rászegeződött. Jelezte, hogy csak WC-re kell neki menni. A többiek láthatólag megkönnyebbültek, de én már tudtam mi fog következni. Bella Rosalie segítségével felállt de véletlenül fellökte az asztalon lévő vérrel teli bögrét. Ekkor a gyomromba iszonyú fájdalom költözött rosszabb volt mint ezelőtt valaha. Tudtam, hogy ez a baba reakciója a vérre .Bella sikított, szájából vér jött.

-Carlisle, adj nekem morfiumot, neki, ne, mert...ÁÁÁÁÁUUUUUUU.Edward át kell változtatnod...ÁÁUUUUUU!!!!De a morfium nem segít, csak ront a helyzeten, vámpírméreggel keveredve még jobban éget!!!- kiabáltam.

Carlisle felszaladt a morfiumért. Miután beadta egy fokkal jobban éreztem magamat. De a kép lassan kezdett elhomályosulni. Utoljára Jacob aggódó arcát láttam fölém hajolni.

-Kérlek, ne menj el!!! Szeretlek!!!-szemei könnybe voltak lábadva, ugyan nem láttam de éreztem, ahogy egy sós vízcsepp az arcomat éri.

Felemeltem a kezemet meg akartam keresni az arcát végül meg találtam. Végigsimítottam.

-Én is szeretlek.-suttogtam.

Ekkor már többet nem tudtam szólni csak a száját éreztem a számon. Visszacsókoltam. De a kezemet lassan le kellett eresztenem, mintha egy láthatatlan erő visszahúzná. A mozgással teljesen felhagytam, mintha csak egy szobor lennék.Nem láttam. Nem beszéltem. Nem mozogtam. Már csak a hangok és a visszatérő fájdalom maradtak velem.

-Fuldoklik! Levált a placenta.-hallottam Edward hangját.

Éreztem, hogy valami elszorítja a a torkom, köhögni kezdtem.

-Alice vidd fel Rose-t Jasper-hoz úgy látszik nem bír magával.-kiáltott Edward.-Jacob gyere közelebb! Szükség van rád!Lélegeztesd! Ki kell szednem belőle, mert...

Ekkor egy hangos reccsenés hallatszott.A mellkasomban szúró fájdalmat éreztem

-Eltörte a gerincét!!!-üvöltött Jacob.

Aztán csak egy szót hallottam.

-Renesmee.

Tehát megszületett. De a fájdalom nem hagyott alább.

-Adjátok ide.-köhögte Bella.-De szép vagy!

-Vidd le!- morgott Edward.

-Pillanatnyilag nem érek rá.-szólt vissza Jacob.

-Adjátok nekem.-csengett egy hang. Rosalie-jé volt.

Egy tűszúrást éreztem ekkor a mellkasomban.

-Mi ez?- kérdezte Jake.

-A mérgem.

Ezután égő fájdalmat éreztem. Kezdett elterjedni a testemben. Mintha mindenem égne. Azt kívántam bárcsak meghalnék. Tudtam, hogy az átváltoztatás fájdalma ez. Ekkor kitudja miért lehet hogy a tudatalattim diktálta, de hazakerültem. A saját ágyamban ébredtem.

Hogy néz ki Gina?

Új ötlettel álltam elő ma.

Mivel már rengeteget írtam Gináról, (aki egyébként én vagyok, az én tulajdonságaimat hordozza) kíváncsi vagyok, hogy nektek hogy él a képzeletetekben.

Képeket kérnék tőletek a regica999@gmail.com e-mail címre, hogy szerintetek hogyan néz ki Gina.

Nagyon kíváncsi vagyok, a képeket tehát jövő hét végéig kérem. :)