Hasonmások egymás közt

Másnap a könyvtárszobába mentem, hiszen mást nagyon nem ismertem a házban. De vigyáznom kellett, hátha ott van Damon. Ott is volt. De pont háttal állt nekem. Stefan szeme kicsit megrándult mikor meglátott, és biccentett egyet a fejével, hogy húzzam el a csíkot, míg a bátyja itt van. ígyhát Elenáékhoz mentem. Ő volt a másik biztos pont ebben a világban. Mikor odaértem becsengettem.

Egy tüsi hajú fiú nyitott ajtót kicsit meglepődött, hogy mit keres egy ismeretlen korabeli lány az ajtajukban.
- Szia, segíthetek valamiben?- kérdezte.

- Szia! Te biztosan Jeremy vagy. Elenához jöttem.

- Elena! Téged keresnek! Egy lány az. Nem tudom, hogy hívják...

- Megyek!-kiabált vissza a szólított.

- Jaj tényleg, milyen faragatlan vagyok! Be sem mutatkoztam! Regina Egyed vagyok!

- Jeremy Gilbert. Ő pedig,-mutatott az érkező Elenára- a nővérem, Elena Gilbert. Na akkor magatokra is hagylak benneteket.

-Szia Elena! Gina vagyok, Stefan barátja. Legalábbis remélem, hogy mondhatom magam annak.

- Rendben és miben segíthetek?

- Ami azt illeti, a szépségversennyel kapcsolatban szeretném a segítségedet kérni, ugyanis Stefan szeretné, ha indulnék, mert így akar meglepetést okozni Damonnek. Ami azt illei, ez egy hosszú történet, aminek a Damonre vonatkozó előzményét én sem tudom igazán.- mondtam és, hogy elnyerjem bizalmát, átléptem a küszöböt. - Amint látod, nem vagyok vámpír.

- Akkor gyere beljebb!-mondta kedvesen, bár egy kicsi zavartságot éreztem a hangján.

Feltessékelt a szobájába, mondván, hogy "itt nem zavarhat senki".

- Nos, hallgatom a történetedet!

- Minden 1 éve kezdődött, mikor mint később kiderült először "álomutaztam". Ugyanis álomutazó vagyok. Képes vagyok az emberek képzelet-alkotta világai közt utazgatni. Első álomutazásom által a Twilight világába kerültem. Ismered a Twilightot, ugye?
- Igen, szeretem azt a történetet.

- Az oda való érkezésem sok mindent felkavart. Először barátok lettünk, majd járni kezdtünk Jacobbal, de megjelent Riley, akit megmentettem a Victoriával való küzdelemben és valami fura, barátságnál több alakult ki köztünk. Így éltünk boldog szerelmi háromszögben, miközben a Volturi tudomást szerzett a képességemről és odarendelt Volterrába, hogy vagy vacsi leszek, vagy csatlakozok hozzájuk, mert ha nem kiirtják a Cullen családot, akik az egy év alatt családtaggá fogadtak. Ígyhát csatlakoztam hozzájuk és kaptam fél évet, hogy összegyűjtsem nekik a világirodalom leghíresebb és legtehetségesebb vámpírjait. A véletlen szerencse hozott engem ebbe a világba. Pontosabban a Salvatore házba. Stefannal találkiztam, aki összekevert valami Georginával 1862-ből, akinek valami köze volt Damonhöz. Naggyából ennyi. De ez csak röviden és tömören.
- Akkor sok mindenen mentél keresztül ebben az egy évben. A mostani helyzetet, hogyan oldod meg?

- Még nem igazán tudom,de ...-kezdtem el mondani, de Elena telefonjának csöngése félbeszakított.
- Bocsi.-felvette.- Szia Stefan! Igen, itt van! Miért? Oké! Megmondom. Menjek én is ? Rendben. Majd máskor. Akkor küldöm! Szia!-letette, majd hozzám fordult.- Stefan üzeni, hogy tiszta a terep, Damon elment. Biztos szűz lányokat kergetni... Na mindegy. Akkor sok szerencsét, a Georgina ügyhöz!
-Köszi! Most pedig megyek... vagyis álomutazok! Viszlát Elena!
Biccentett egyet, majd eltűntem.

Stefan már várt a könyvtárszobában.
- Na szeretnéd ha elmesélném Georgina történetét?-kérdezte.
- Igen, de nekem van egy jobb ötletem! miért nem nézzünk meg élőben?-feleltem mosolyogva.

- Ezt meg hogy érted?
- Tudod, amint már mondtam álomutazó vagyok. Ez viszont nem csak a világok közötti utazást biztosítja, hanem a múltba is vissza tudok vele jutni. Az újabb dolog, amit megtudtam a képességemmel kapcsolatban az, hogy nem csak egyedül tudom ezt csinálni, hanem vihetek magammal "útitársat" is - magyaráztam.

- Hisz ez király!

- Igen csak szerezni kéne ruhát, meg mindent, hogy beolvadjunk...Gondolom neked van még régről. Nekem viszont kéne.
- Semmi gond. Szerzek Alarictól. Most van egy csomó a felvonulás miatt. Holnapra jó lesz?
- Tökéletes. Nos akkor én megyek is! Szia Stefan!
- Viszlát Regina!-köszönt el, majd eltűntem.

Életem az övékért

Sajnos igazam lett, abban, hogy Maria ügye nincs lezárva. ugyanis mikor megérkeztem másnap a szobámban egy levél várt. Szép kackiás betűkkel írták.

Kedves Regina!

Bizonyos forrásokból értesültünk arról, hogy még mindig ember vagy és képességedet is több mindenre tudnánk felhasználni, ezért felszólítunk, hogy jelenj meg ma 10:00-ig Volterrában, különben kénytelenek leszünk elpusztítani a kedves Cullen csaldot!

Reméljük, hogy nemsokára találkozhatunk!

Aró, Caius és Marcus

Nem lehet igaz! Ray és Lucy egyenesen Volterrába "rohant", hogy beköpjön engem. Tehát ez volt a "B-terv". El kellett mennem, de a többieknek nem akartam elmondani. Utáltam búcsúzkodni. Úgy döntöttem, hogy írok egy búcsúlevelet. így nem kell mindenkitől egyenként elbúcsúznom. Elkezdtem tehát írni.

Drága „családom”!

Eljött a búcsúnk ideje. Az érzésem, hogy a Maria-ügy nem ért véget, beigazolódott. Aznap Lucy és Ray elmentek Volterrába, hogy jelentsék a Volturinak, hogy még nem vagyok vámpír. Máma érkezett egy felszólító levél . Arra köteleznek,, hogy ma 10:00-ig jelenjek meg náluk, különben kiirtják a családot. Úgy döntöttem, elhagylak titeket. Így is túl sok gondot hoztam a fejtekre, ne is tagadjátok!
Viszont szeretném megköszönni nektek azt a sok gondoskodást, amit kaptam. Ne haragudjatok, azért, amiért szó nélkül itt hagylak benneteket, de úgy hiszen, mindannyiunknak így lesz a legjobb. Nem tudom, hogy megélem-e a holnapot, vagy vámpírként köszönthetem újra a napot, de tudjátok,, hogy szerettelek benneteket. téged is Riley. Legalább annyira mint Jake-et.

Azt hiszem elég lesz a vallomásokból.
További hosszú és gondmentes életet kívánok nektek!

Sok szeretettel és bánattal:

Gina

U.i.: Kérlek ne gyertek utánam! Nem szeretném, ha újabb bajba kerülnétek miattam!

Miután végeztem, összehajtottam a könnyáztatta papírt. Egy táskába elpakoltam pár cuccot, amit el akartam vinni, aztán ki "álomutaztam" az ajtó elé letettem a levelet, becsöngettem, aztán gyorsan elbújtam egy fa mögé. látni akartam, hogy megtalálják. Riley jött ki. Körülnézett. Biztosan érezte a szagomat. Éppen előre arat lépni, mikor észrevette a levelet. Gyorsan felnyitotta és elolvasta. Láttam a szomorúságot az arcán.
- GINA!!!!!!-ordította gyötrelemmel teli hangon.
Erre kifutott a család többi tagja.
- Riley, mi történt? -kérdezte Esme.
- Elment. Elment föladni magát a Volurinak!-mondta.-Utána kell mennünk! Vissza kell hoznunk! Carlisle!
- Sajnálom Riley, de ez az Ő döntése...
- Akkor ülünk és várjuk, hogy megöljék?!
- Azt kérte, hogy ne menjünk utána. tiszteletben kell tartanunk a kérését.
-Figyu Riley, tudom, hogy megvisel. De ha számít valamit, akkor majd én figyelem Aró döntéseit vele kapcsolatban.Így jó lesz?-próbálta meggyőzni Őt Alice.
- Igen-felelte búsan.
Jake hála istennek még nem volt ott, úgyhogy az Ő gyötrődését nem kellett végignéznem. Úgy döntöttem, hogy ebből elég volt. Ígyhát Volterra felé vettem az irányt.

- Á, Regina, már vártunk téged!-szólt Aró.
Próbáltam higgadt és kimért lenni.
- Tudom.-feleltem.- Itt vagyok. Tehát eldönthetik, hogy előétel vagy főétel legyek! Netán uzsonna vagy vacsora.
- Nos, bár illatod tényleg nagyon csábító, és egészen eddig azon az állásponton voltunk, hogy az előbb említett módon végzed, meggondoltuk magunkat.-mondta Caius .- Ami szt illeti úgy döntöttünk, hogy választás elé állítunk. Vagy a Volturi tagja leszel, amihez nem változtatnánk át, mivel lehet, hogy már így is nagyon erős képességed elveszne, vagy, ahogy te mondtad, vacsi leszel.
- Azt, hozzá kell tennünk, hogy a Cullen család, Alice révén úgy fogja tudni, hogy a végső döntésünk az, hogy megölünk téged. Tehát ha tetszik, ha nem számukra így is - úgy is halott leszel.Tehát nem mehetsz vissza hozzájuk, különben kénytelenek leszünk mégis kiirtani őket.- szólt Marcus.
- Rendben, akkor vegyék úgy, hogy megvan a történelem első halandó Volturi tagja.
- Akkor meg is kapod, az első feladatodat! Fél évet kapsz rá, hogy összegyűjtsd a világirodalom legtehetségesebb vámpírjait! Ne kérdezd az okot, majd ha elhoztad őket, akkor megtudod! Utad során semmiképpen nem térhetsz be a Cullen házba! Elfogadod a feladatot?
- Van más választásom?- kérdeztem lemondóan.
- Végülis még nem ebédeltünk... -kezdte Aró, de közbevágtam.
- Remek, akkor viszlát fél év múlva és lassan eltűntem.
Megjelent előttem a Folyosó. Úgy határoztam, döntsön a Sors és csukott szemmel pörögtem egyet a tengelyem körül és beléptem abba a világba, aminek az ajtaja előtt megálltam.

Egy nagy könyvtárszobában értem földet. Nagyon ismerős volt. Mintha láttam volna már valahol. Egy fiú ült a kanapén. Írt valamit. Talán naplót.
- Elnézést!-szóltam.
A fiú megpördült és villámgyorsan előttem termett. Karjával megragadta a torkom és a falhoz préselt. Micsoda kedves fogadtatás! Ekkor elkerekedtek a szemei.
- Gina?!- kérdezte meglepve.
- Igen. Így hívnak. De honnan ismer engem?
- Hát nem ismersz meg? Stefan vagyok! Stefan Salvatore! Tudod, Damon öccse
Most én voltam a soros a meglepődésben.
- Te vagy Stefan?
- Igen. Talán elhalványultak az emlékeid 1862 óta?
- 1862?! Hiszen akkor még meg sem születtem. Sajnálom, de összekeversz valakivel. Ha már itt vagyunk bemutatkoznék. Regina vagyok. Regina Egyed.
- Nem Georgina? Így már érthető. Kérlek ne haragudj rám, de elképesztően hasonlítasz rá. Úgy látszik kísért minket a hasonmások átka.
- Hát igen. Elena is kiköpött mása Katherin-nek.
- Honnan tudsz te róluk? És egyáltalán hogy jutottál be a házba? Nem mintha ellenvetésem lenne, mert veled, biztos, hogy végre le tudnánk csillapítani Damont.
- Álomutazó vagyok. Egy másik világból jöttem, ahol a történetetek megjelent könyv és sorozat formában. A képességem pedig arra jó, hogy a mások által megalkotott világok közt utazgathassak.
- Ez most komoly?! Akkor innen ismersz mindenkit?!
- Ha nem hiszel nekem, akár el is mehetek...
- Ne, maradj van egy szabad szobánk. Az a tiéd lehet. Pár napig titokban kell tartanunk téged Damon előtt , de nevezünk téged a Miss Mystic Falls versenyre, ahol óriási meglepetés leszel a számára, ugyanis a másik Ginát az első ilyen versenyen ismerte meg...
-Ne haragudj, de tudod, amikor itt este van, akkor az én világomban reggel, úgyhogy vissza kell mennem az én világomba.
-Rendben. Akkor holnap visszajössz?
-Igen. Szeretek meglepetés lenni!- mondtam neki viccesen.
- Akkor viszlát Gina!
- Szia Stefan!-köszöntem el, majd hazaindultam.

Felmetősereg

Féltem visszamenni, tudva, hogy a "családom" az életét áldozza értem. De meg kellett tennem. Féltem Maria-tól. Mi van ha megöli őket, ha nem vagyok ott? Lehet, hogy könyörül rajtuk ha ott leszek. Tehát erőt vettem magamon és Texasba "álmodtam" magamat.

Maria, Lucy és Ray már vártak.

-Jó reggelt Csipkerózsika!- köszöntött Ray.-Vagy jó éjszakát ? Attól függ honnan nézzük! Gyere, csüccs le a székre! Be kell,hogy kötözzelek, mert különben milyen fogvatartónak gondolnának a kedves Cullenék?

-Ray! Ha nem lenne a különleges képességed már rég letéptem volna a fejedet. Amennyi sületlenséget összehordasz itt! Mi lenne ha hasznossá tennéd magad és végre odakötöznéd a vendégünket a székhez?!-rivallt rá Maria, aztán hozzám fordult.-Regina te pedig ülj le légyszíves arra a székre, mert Cullenék bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

Igaza volt. Mihelyt Ray bekötötte az utolsó csomót, ajtócsapódást és gyors lépeteket hallottam a bevezető járatból.

Ekkor megjelent az ajtóban Riley és tőle fél másodpercre lemaradva az egész Cullen klán Bella és Nessi kivételével.

-Várjatok már meg!- hallottam egy kiabálást még a járatból. A hang gazdája pedig lihegve ugyan de beérte Cullenékat. Jacob volt az. bűnbánóan a többiek mögé állt.

Riley volt a sor elején. Tekintete az enyémbe fúródott. Azt az ismerős szomorúságot véltem fölfedezni benne, amit mindig is. De most ez egy jó adag elszántsággal és dühvel keveredett.

-Engedd el őt!- kiáltott Mariára.

-Biztos te vagy Riley Bears! Már sokat hallottam rólad!-mondta Maria mézes mázas hangon, miközben közeledett Rileyhoz. - Nehéz helyzetben vagy! Halálosan beleszerettél egy lányba, de Ő mást szeret. Rengeteget szenvedsz miatta. De hol van a vetélytársad? Hol van a híres Jacob Black?

-Itt!-kiálltott és előlépett a többiek mögül.

- Neked pedig hosszú próbálkozás után sikerült elnyerned a lány szívét. Erre megjelent a semmiből Riley, aki megpróbálja lecsapni a kezedről szíved hölgyét! Aki történetesen itt ül előttetek egy székhez kötözve és biztosíthatlak titeket, hogy sehogy sem tud kijutni innen. Feltéve ha teljesítitek a feltételemet...

-De hisz tegnap volt nálunk!-szólt közbe Riley.

-Lucy! -kiáltott Maria.

Erre a szólított közeledni kezdett Rileyhoz és vonásai lassan átalakultak az enyémekké.

-Helló édes!-súgta a fülébe és visszatáncolt mellém. Ekkor már ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt.

-Mit akarsz Maria?- kiáltott Jasper aki kikerült a többieket és Mariahoz sétált.

- Üdvözlöm körünkben Mr. Whitlock! Vagy mondjak inkább Mr. Hale-t?-játszadozott a szólított.

- Ne szórakozz Maria! Ez a lány nem ártott neked semmit! Okkal tartod itt! Akkor elő a farbával! Mit akarsz tőlünk, vagy ha a sejtésem nem csal akkor inkább tőlem. Igaz?

- Még mindig ugyanolyan okos és határozott vagy! Igen. Igazad van. Tudtam, hogy el fogtok jönni érte. Ezért cserét ajánlok. Te erősíted az épülő seregemet, a lány pedig szabad lesz! Mit szólsz a cseréhez?

-Jazz! Ne hallgass rá! A többieknek szüksége van rád. Rám nincs akkora szükség!

- Sajnálom Gina, de már döntöttem! Áll az alku!- mondta Jasper és kezet nyújtott Marianak.

Ő pedig kezet rázott Jazzel... vagyis rázott volna, ha Riley nem rohan oda hozzá , és nem csavarja le a fejét.

Ezután sok minden történt egyszerre. A mellettem álló Lucy beleharapott a csuklómba, ami elkezdett rettenetesen lángolni, ezután Rayhez szaladt, megfogta a kezét, Ray intett egyet kacsintott és azt mondta:

-Üdv a klubban!- és eltűntek Lucyvel.

De nem törődtem vele. Hanem inkább a lángoló fájdalomra koncentráltam, amit Lucy bennem terjedő mérge okozott.

A körülöttem állók alakja elmosódott előttem. A sötétség, a fájdalom és a körülöttem zajló hangok maradtak velem.

-Nem változhat át!-kiáltotta Jake.

-Én sem engedném.-értett egyet Riley.-Carlisle van valami esélye, hogy ne változzon át?

-Csak egy! Ha kiszívod a mérget! De akkor sietned kell, mielőtt elér a szívéig.

-Nem! Nem fog menni!

-Ha szereted , akkor meg kell tenned érte! Ő sem akarná az átváltozást.-mondta Alice.-Ebben különbözik Bellától. Tehát siess.

-Renben. Megteszem.-mondta.

Éreztem a száját a csuklómon. A fájdalom elkezdett csökkenni.

-Riley! Elég lesz!Ha nem hagyod abba, meghal! RILEY!!!!!- hallottam Carlisle hangját.

Ekkor teljesen elvesztettem az eszméletemet.

A Cullen ház beli szobámban tértem magamhoz. Jake és Riley a szoba két végén álltak. Veszekdtek.

-Majdnem megölted te pióca!-kiáltotta Jake.

-Tudom, és rettenetesen szégyellem magam miatta. De mindez nem történt volna meg, ha nema hasaddal foglalkozol, hanem a barátnőddel. Akkor nem rabolták volna el!

-Fiúk!-próbáltam rájuk kiáltani, de csak olyan nyögésféle lett belőle. Persze ők meghallották.

-Gina!- kiáltották kórusban és az ágyamhoz .

-Magadhoz tértél? Annyira örülök, hogy vége van. Szörnyű volt!

-Jake, szólnál Carlisle-nak,hogy felébredtem? Szeretnék négyszemközt beszélni Riley-val.

-Rendben.-mondta és megsemmisítő pillantást lövellt Riley felé.

Mihelyt kiért az ajtón Riley már rá is kezdett.

-Gina, én annyira sajnálom! Le kellett volna állnom. De annyira nehéz volt és...

-Semmi baj. Csak azt akartam mondani neked, hogy megbocsájtok ezért és a múltkori jogos dühkitörésedért.

-Köszönöm. Olyan jó hogy vége van.

-Van egy olyan érzésem Riley, hogy ezzel még nincs vége.

Belépett Carlisle és engedélyezte a hazamenetelemet ezért elköszöntem a fiuktól és hazaindultam, remélve, hogy a sejtésem nem igazolódik be.

Új történet

Előkészületben az első különálló történetem, a Fény, amit a címére kattintva meg is kukkanthattok!

Kalitkába zárva

Másnap kénytelen-kelletlen, vissza kellett térnem fogvatartóimhoz. Maria már ott várt a "tróntermében".

- Üdvözöllek újra szerény hajlékomban Regina!-szólt hozzám mézes-mázas hangon.

Az üdvözlet viszont nem volt valami örömteli, mivel mihelyt megérkeztem Lucy hozzákötözött egy székhez.

Nem köszöntem vissza. Inkább neki szegeztem a kérdést, ami elfogatásom óta foglalkoztatott.
-Mit akar tőlem?

-Ez nagyszerű kérdés. Már amúgy is tájékoztatni akartalak játékom céljáról.

Hatásszünetet tartott.

-Az a célom, hogy megalakítsam a világ legnagyobb vámpírhadseregét és leigázzam a Volturit. Túl régóta uralkodnak már a vámpírvilág felett.

-De minek kellek én ehhez?

-Mert ezt az egészet csak egy ember segítségével tudom véghez vinni. Ő pedig Jasper Whitlock. Vagy ha így jobban tetszik, Jasper Hale.

-Még mindig nem értem, hogy ennek mi köze hozzám!

-Butus! Ennyire azért ismerhetnéd a " családodat" , hogy rájöjj, mihelyt megtudják, hogy elfogtak, rögtön a megmentésedre sietnek. Élen a jóképű Riley Barnes-szel és bátor Jacob Black-kel.-a nevük hallatára felmordultam.-Mindketten képesek lennének érted meghalni. De vajon te melyiküket szereted jobban?

Körülöttem körözött és figyelte a tekintetemet.

-Á, szóval mindkettejüket szereted! Nem tudsz közülük választani? Akkor majd én segítek! Mihelyt ideérnek, megölöm az egyiküket. Így nem kell bánkódnod, hogy melyiküket válaszd!

-Meg ne merje próbálni!

-Ejnye, csak nem mérges valaki! Hidd el nem kell bánkódnod egyikük miatt sem. Nem fogom őket bántani. Azért nem kell aggódnod miattuk, mert ha Jasper ideér és csatlakozik hozzám érted cserébe. Nem foglak visszaadni a Cullen családnak. A hadseregemben fogszszolgálni.

-De hiszen én nem vagyok vámpír!

-Két dolgot szögezzünk le: 1. MÉG nem vagy vámpír. 2.Nagyobb erővel bírsz mint bármelyik újszülött vámpír. Ne hidd, hogy csak utazgatni tudsz a világok közt! Bármilyen tárgyat vagy személyt magaddal tudsz hozni onnan!

-De van itt egy kis bökkenő! Cullenék hogy a francba tudják meg, hogy itt vagyok?

-Ne félj! Erre is gondoltam. Lucy! Ray! Gyertek ide!

Erre megjelent Lucy kézét pedig egy magas fekete hajú vámpírfiú fogta, aki nyilvánvalóan a pasija.

-Regina, szeretném bemutatni neked Rayt, aki egy pillanat alatt el tud vinni bárkit bárhova ezen a világon belül.

A fiú közelebb jött hozzám és felém nyújtotta a kezét.

-Szóval te vagy az álomutazó halandó csaj. Mondták már, hogy jó az illatod?

-Igen. Sokan. TÚL sokan.-feleltem, mire elmosolyodott.

Nem tudtam kezet fogni vele mert visszafogta a kezemet a madzag. Pedig szerettem volna. Ő volt itt a legnormálisabb fazon.

-Lucy! Készen állsz?-kérdezte Maria.
-Természetesen!-felelte a lány és vonásai szépen lassan átalakultak az enyémekké.

-Ray! A kamera?-érdeklődött fogvatartóm.

-Beüzemelve. Csak hogy ne maradj le egy pillanatról se.-mondta nekem és rámkacsintot.

Én/Lucy megfogta Ray kezét és eltüntek. Maria pedig bekapcsolta a sarokban lévő síkképernyős TV-t, ami az egyetlen elektronikai cucc volt a szobában.

A képernyőn megjelent az én alakom.

-Ne félj Regina, engem és a kamerát nem látják majd Lucy jóvoltából.-hallatszott Ray hangja a háttérből. Szóval Ő az operatőr.

A kamerával megmutatta a helyszínt a Cullen ház teraszán álltak, ahol Én/Lucy erősen dörömbölt az ajtón. Arcán félelem ült. ( Nagyon fura volt az alakomat kívülről látni) Riley nyitotta (vagyis inkbb majdnem hogy tépte) ki az ajtót. Amikor meglátta Én/Lucy-t, szorosan megölelte és azt mondta neki:

-El nem tudod képzelni, hogy mennyire aggódtam érted! Azt hittem, hogy meghaltál! Már készítettem a kezemet, hogy kitekerjem annak a rühes korcsnak a nyakát, amiért nem vigyázott rád.Soha többé nem engedlek el!-az arcán látszott, hogy aggódott és a szívem sajdult belé, hogy nem engem, hanem az "ál-engemet" ölelgette.

-Ki az?-hallottam a házból Carlisle hangját.

-Gina. Visszajött.
Erre az egész család kinn termett az ajtóban.

-Nem Riley, nem maradhatok!-szólt szívfacsaró hangon Én/Lucy. Olyan volt mint egy romantikus filmben.

-De miért nem?

-Fogoly vagyok. Texasban. Maria foglya.-mondta és mélyen Jazz szemébe nézett.-Vissza kell mennem. Ide is csak nehezen tudtam elszökni egy pár percre. Ha Maria visszaér és meglátja, hogy nem vagyok ott, valami szörnyűséget fog tenni. Mennem kell! De ez alapján-a kezükbe adott egy térképet-megtaláltok. Kérlek segítsetek!-mondta, majd Ray kezébe (amit persze a többek nem láttak) kapaszkodva visszatért hozzánk és visszanyerte eredeti alakját.

-Bravó!-mondta Maria.- Remek színészi alakítás ismét Lucy. Büszke vagyok rád! Regina a "családod" holnapra megérkezik. Megkérlek, most térj vissza a világodba!-szólt hozzám és elvágta az engem székhez kötő köteleket.

Már nem mertem vele szembeszegülni. Mit volt mit tenni, hazaindultam.

Miért éppen Texas?

Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid rész jön. De csak fokozni szeretném az izgalmat.

Egy csodálatos, élményekben gazdag hetet töltöttünk Esme szigetén. Ezt az egy hetet kirándulással, pancsolással és házimozizással, na meg Jake gasztronómiai tudásának tesztelésével töltöttük! Szívesen maradtunk volna még, de várt ránk Texas. Az érkezésem után egyszerre indulni kellett, hogy le ne késsük a gépet. Pár óra alatt odaértünk Texasba. Az ottani "kitérőt" Bella 3 naposra tervezte. Egy ötcsillagos, gyönyörű hotelben kaptunk szobát. Jake lement a közeli mekibe kajáért mert (mint mindig) farkaséhes volt. Szó szerint. Tíz perc múlva meg is érkezett. De mekis kaja nélkül. Biztosan megette ott- gondoltam.

-Gyere Gina,-mondta kicsit fura hangon.-menjünk egy kicsit városnézni!

-Rendben.-feleltem és megfogtam a felém nyújtott kezét. A kézfogása megint csak fura volt. Olyan erősen fogta a kezemet! Mikor elindultunk, pedig nem mentünk, inkább Ő ráncigált engem. A város nagyon szép, de az a rész ahova vitt engem, már egy cseppet sem tetszett. Egy sikátorba vezetett utunk.

-Jake, hova hoztál engem?-kérdeztem körülkémlelve a környéket.

Nem válaszolt. Teste elkezdett remegni, mint mikor vérfarkassá változik. Csakhogy nem vérfarkas lett belőle, hanem egy szép fiatal szőke hajú karmazsinvörös szemű lány. Egy vámpír. Kétségbeestem.

-Akkor kezdjük újból. Rendben Gina?-felelt.

-Ki...vagy...te?-kérdeztem.

-A nevem Lucy. És, amint látod vámpír vagyok. És most indulj befelé!-mondata és egy ajtóra mutatott.

Nem mertem vele ellenkezni. Eltűnni (vagy felébredni) már próbáltam, de valahogy nem ment. Valami blokkolta az energiámat. Mit volt mit tenni beléptem az ajtón. Lementem az ajtótól lefelé húzódó lépcsőkön, amik egy pincébe vezettek. Mikor leértem rájöttem, hogy ez nem egy pince, hanem egy pincehálózat. Lucy átvezetett az egyik terembe, ahol egy gyönyörű (vámpír)nő ült egy fotelben( bár nevezhetném trónnak is).

-Áh, Lucy elhoztad, nekem a mi kis foglyunkat!-szólt mézédes hangon a hölgy.

-Ahogy parancsoltad, Úrnőm!

-Üdvözöllek szerény hajlékunkban, Regina! A nevem Maria. Jasper már biztosan mesélt rólam.

Leesett az állam. Ez a Maria, az a Maria, aki átváltoztatta Jaspert és a hadseregében tartotta őt.

-Esteledik, indulnod kéne haza a világodba, igaz?-kérdezte.

Honnan tud a világomról?-kérdeztem magamban.

-Már próbáltad, de nem sikerült, igaz?

Ez a nő mindent tud?

-Csak azért nem sikerült, mert nem engedtem. Egy tehetséges vámpír segítségével megbűvöltem ezt a környéket, hogy csak akkor tudj hazamenni, amikor én engedem és csak ide tudj visszajönni. Ez a varázslat csak addig működik, míg ezen a környéken vagy ebben a világban. Most pedig menj! Holnap találkozunk! Ég áldjon!

Nem tudtam mit tenni. Biccentettem egyet és hazaindultam.

Blogok

Szeretném nektek ajánlani két barátnőm, em.hop.15fangirly és luu blogját, amiket a nevükre kattintva megnézhettek! :)

em.hop.15fangirly töténete:

A 14 éves Claire hétköznapi életéről olvashattok, ebben a naplószerű történetben. Megtalálható a sorokk között szerelem, csalódás, iskolai gondok, barátságok...stb.

luu története:

Lucy és David szerelméről olvashattok. A történetben megvan minden, amit szeretünk: vámpírok, romantika, félelem... stb.


Remélem tetszeni fog nektek :)))

Díjak!!!

Mindkét díjat bii*-nek köszönhetem! Köszi csajszi!

Szabályok (mindkét díjnál):

1.Tedd ki a logót a blogodra!

2.Köszönd meg akitől kaptad!(linkelve)

3. Add tovább 7 embernek!

4. Hagyj náluk megjegyzést, hogy tudjanak róla!

5. Írj 7 dolgot magadról!

7 dolog rólam:

• Szeretek főzni

• Kedvenc sorozatom a TVD (The Vampire Diaries= Vámpírnaplók)

• Óriási vámpírőrült vagyok

• Szabadidőmben olvasok (és írok) :)

• A történetem egy álom alapján jött létre

• Kedvenc tantárgyam az irodalom

• Egyik legnagyobb álmom, hogy élőben találkozzak a Vámpírnaplók stábjával

Akiknek a díjakat küldeném: Alice656, Holdfény , em.hop.15fangirly, klauu szandíí*, Katelin és Nora017

Go away...for few days

Az az ismerős elalvás előtti félelem...De most nem veszély fenyeget csak nem voltam biztos benne hogy Riley meg fog bocsátani.

Mikor megérkeztem és átöltöztem lassan leballagtam a nappaliba. Természetesen az egész család ott volt. Jake puszival és öleléssel üdvözölt. Riley pedig lassan odaballagott felém. Olyan bűnbánó képet vágott, hogy még ránézni is fájt.
-Figyelj Gina, amit tegnap mondtam, azt nem gondoltam komolyan és...

-Ne haragudj rám Riley, hogy félbeszakítalak de egy meglepetésem van Gina és Jake számára- szólt közbe Bella és kirángatott minket a nappaliból.
Bánatosan néztem Riley után tudtam, hogy nem fejezte be a mondandóját. Valami fontosat akart mondani. De már nem tudta elmondani, mert mikor kiértünk az udvarra egy autó várt minket, mellette bőröndök.
-Ez meg mi?- kérdeztem.
-Egy kis ajándék tőlem és Esmétől. Egy nagy kirándulás Esme- szigetére, de hazafelé útközben megállás Texasban (Jacob imádja a westernfilmeket) egy kis városnézéssel. Repülőgép, hotel, minden le van foglalva, csomagok összepakolva, és minden hálálkodás visszautasítva. Ja és siessetek, mert lekésitek a gépet.

-El nem tudod képzelni Bella hogy mennyire szeretlek. Mindjárt jövök, csak elköszönök a többiektől...
-Arra nincs idő. Nyomás, mert nélkületek száll fel a gép. Edward majd elvisz titeket.

Az előbb említett személy ki is pattant az ajtón betessékelt minket a kocsiba. Az egyetlen akitől elbúcsúzhattam, az Bella volt. Mikor kigördültünk a kocsival egy pillanatra láttam Rileyt a verandán, amint szomorúan utánunk nézett. Nem tudtam tőle elbúcsúzni. Hosszú repülőút után megérkeztünk Rióba, ahonnan hajóval jutottunk ki a szigetre. Csodálatosan gyönyörű volt. Pálmafák, forró homok, egy hely ahova nyaralni egy csomó tizenéves lány szívesen elmenne főleg ezzel a sráccal. Mégis a szívemet mintha félbeszakították volna. Az egyik fele szívesen itt maradt volna Jakkel, a másik viszont visszahúzott Forksba, ahol Rileyt hagytam.Ez nem igazság! Mikor végre boldog lehetnék,akkor mindig jön valami, ami tönkreteszi. Most hogy válasszak a két fiú közül? Nem kérték, hogy válasszak, de tudom, hogy a szívük mélyén szeretnék. Válasszam Jaket? A mi kapcsolatunk lassan történelmet ír. Annyi kínt és fájdalmat éltünk át együtt és mindig mellettem állt, ha segítségre volt szükségem. De ott van Riley is , akivel mégcsak nemrég találkoztam, mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Egy vérfarkas és egy vámpír harcol a szívemért. És én nem tudom, hogy melyiknek adjam. De most a jelenre kell koncentrálnom. Itt vagyok Jakkel a világ talán legcsodásabb helyén és ezt ki kell élveznem.

-Na Ginn, mit szeretnél csinálni máma?- kérdezte Jake miután kipakoltunk és átöltöztünk.(fürdőruha és fölé valami lenge nyári ruha Alice jóvoltából természetesen)

-Hát... nem is tudom...AKI UTOLJÁRA ÉR A TENGERBE, AZ FŐZI A VACSORÁT!-kiáltottam és elkezdtem szaladni. Jake ugyan gyorsan kapcsolt, de már nem ért utol.

-Úgy látszik ma este szendvicset vacsizunk.-mondtam nevetve miután Ő is beúszott utánam.

-Azt hiszed hogy csak szendvicset vagyok képes elkészíteni?

-Lássuk csak...Igen!

-Akkor úgy látszik még meg tudlak lepni máma.

Kikászálódtunk a vízből és vacsorára olyan kaját hozott össze, hogy még az angol királynő is megnyalná mind a 10 ujját utána. És pont a kedvencemet, spagettit főzött. Egy keveset én is ettem belőle, de azért az otthoni reggelinek is helyet kellett hagyni. Miután végeztünk, kiültünk a partra és néztük a naplementét. Ekkor jutott eszembe, hogy nekem haza is kéne mennem. Nomtam egy gyors puszit a szájára.

-Találkozunk nálam!-mondtam.- Szia!

-Szia!-köszönt el, és felébredtem.

Valóság vagy inkább csalás

Félve néztem a mai nap elé. Érthető kérdések foglalkoztattak.Vajon visszatérhetek-e a Twilight világába? Vagy nem?Ha nem akkor mi lesz a többiekkel?Végére értünk Stephenie Twilight sorozatának.Az én történetem vajon folytatódik-e, és ha igen akkor hogyan?

Tehát vettem egy nagy levegőt és elindultam. Az ismerős fényörvény vett körül.
És ott álltam a nappaliban. Abban a nappaliban, amit azt hittem soha életemben nem látom többet.
És ott álltak Ők. Mindketten. És beszélgettek. Egymással! Ilyet még soha életemben nem láttam, hogy Jacob és Riley egymással beszélgetett volna a halk marakodásokon kívül, amiket általában úgy próbáltak végezni,hogy ne halljam. Észrevettek.
- Szia Ginn jól áll a pizsama!-mondta nevetve Riley.
"A francba nem öltöztem át"-korholtam magamat. De nem érdekes ők voltak azok és ez többet ért a kinézetemnél, tehát gyorsan oda pillantottam (így hívom magamban a rövid álomutazásokat) magam Riley és Jake közé és megöleltem egyszerre mindkettőt. Ők ugyan nem tudták mire venni ezt a hirtelen szeretetkinyilvánítást, de nem tiltakoztak ellene.

-Ezt miért kaptuk?-érdeklődött Jake.
-Emlékszel mikor meséltem neked a könyvről,aminek a szereplői vagytok?-kérdeztem.
-Milyen könyvről???-lepődött meg Riley.
-Majd elmesélem.-mondtam neki, majd Jakehez fordultam-Na? Tudod, több millió tinilány, Team Jacob, Team Edward, világszakadás, Bella. Rémlik valami?
-Aha. Akkor mesélted amikor még Rómeó és Júlia voltunk, de azóta befogadott a "Capulet" család.
-Pontosan. Nos ennek az ölelésnek az volt az oka, hogy azt hittem, hogy sosem látlak többet titeket, mert a regénysorozat véget ért. Azt hittem, mivel annak vége akkor ide már nem jöhetek vissza mert ez a világ megszűnik létezni, de úgy látom, most fog igazán életre kelni.-szóltam.

-A gondolatmenetedet értem,-mondta Riley-de miről szól a könyvsorozat.
-Nos, az én világomban egy Stephenie Meyer nevű írónő fejéből pattant ki a világotok. Ő alkotott mindannyitokat. A történetben Bella és Edward története valahogy így alakul végül csak közben Jake beugrik egyet szerelni háromszögesdit játszani, téged Riley pedig Edward megöl a tisztáson, ahol gyakorlatilag én mentettelek meg. Mivel a könyvben én nem szerepelek. Ezért tudtam egy csomó dolgot előre megjósolni, de itt elakadt a tudományom, mivel véget értek a könyvek. Tudom azt is Riley, hogy a megölted Diegót és becsaptad Bree-t azt nem tudom, hogy a csata után mit kezdett egyedül, de legalább túlélte, és...
-Álljon meg a fáklyás menet -vágott közbe Riley felháborodottan-honnan tudod, hogy megöltem? Szerinted tennék ilyet a legjobb barátommal? Honnan vetted ezt a sületlenséget?
-A könyvből.
-Hát Gina az a baj, hogy az a könyv nem tud semmit rólam! Őszintén válaszolj! Szerinted megöltem Diegót, a legjobb barátomat?-kiabálta.

-Nem.-suttogtam halkan.- ne haragudj ,nem akartalak megbántani csak...-a hangom elcsuklott és kitört belőlem a sírás. Nem akartam, hogy így lássanak. Ígyhát átpillantottam magam az erdőbe. Azt nem tudtam, hogy hová, nem is érdekelt, csak minél messzebb legyen a fiúktól. Csak sírtam és sírtam , míg rám nem sötétedett, aztán szomorúan visszatértem az én világomba

Valóság vagy inkább csalás ELŐZETES

Félve néztem a mai nap elé. Érthető kérdések foglalkoztattak.
Vajon visszatérhetek-e a Twilight világába? Vagy nem?
Ha nem akkor mi lesz a többiekkel?
Végére értünk Stephenie Twilight sorozatának.
Az én történetem vajon folytatódik-e, és ha igen akkor hogyan?

............ Folytatás kb. 1 hét múlva :)

Frissek

Szeretnék előre bocsánatot kérni mindenkitől, de egy ideig nem tudom hozni a frisset.
Nagy volt a félévi hajtás, szombaton írtuk a felvételit, a gépemet ma vitték el és a tanarok is szivatnak még minket. Ha tudok majd írok, remélem megértitek.

Puszi: Gina

Szorul a hurok

Hát eljött ez a nap is. Lesett a hó. Erre a napra vártuk a Volturit. Mindenki irtó feszült volt mikor elindultunk a tisztásra. Nessie Bellán csimpaszkodott, akit Edward karolt át.Rose és Emm valamint Carlisle és Esme is egymásba karoltak. Én Riley mellett sétáltam, mert Jake a falkával volt. A többiek pedig klánokba rendeződve haladtak. Azon gondolkodtam, hogy miért pont mi vagyunk azok akiknek évente legalább egyszer csatázni kell? Nem tudom, hogy mit tehetnék a többiekért. Azokért akik földrészeket utaztak azért, hogy ma kiálljanak mellettünk. És a Cullen családot is féltem. Alice és Jazz nincs itt, de mi lesz például Forks-szal ha Carlisle meghal. Nála jobb orvost keresve sem találnak. Ne értsetek félre Rose-t és Emm-et valamit Esme-t is sajnálnám de nagyon. Bellát, Edwardot és Ness-t életben fogják hagyni a különleges képességük miatt. És azt sem tudom, hogy velem mi lesz. Ember vagyok különleges képességekkel. Ezzel nem tudom, hogy mit fognak majd kezdeni. Minden esetre maradtam a megbeszélt tervnél. Bellával mi védjük a többieket Jane-től és Alec-től. Odaértünk a tisztásra. Felsorakoztunk. Az első sorban A Cullen család (beleértve engemet is),Riley és a Denali-klán állt. Mögöttünk pedig Carlisle barátai. Ekkor az erdőszélen megjelentek a farkasok is. De csak a bokrok mögött, "észrevétlenül". Ők voltak a "titkos fegyver". Mindenki ott volt. Sam és Jake úgy látszik elásta a csatabárdot. Jacob előrejött hozzám. Megsimogattam rozsdabarna bundáját.

-Minden rendben lesz.-suttogtam neki.

Bólintott egyet a fejével és hátrasétált a többiekhez.

Hirtelen a semmiből a tisztás másik oldalán fekete pontok kezdtek sorakozni. Lassan felhővé alakultak. A Volturi. Háromszög alakban haladtak és egy pillanatra sem bomlott meg az alakzat. Elől középen Aró haladt mögötte Caius és Marcus. Utánuk pedig az egész palotaőrség. Beleértve Jane-t, Alec-ot, Felix-et és Demetri-t is . Leghátul a feleségek jöttek. És Irina. Denaliékra néztem. Láttam a szemükben a szemrehányást, ahogyan nővérükre néztek. Majd Bellára pillantottam. Ő is rám nézett. Bólintottam. Ez volt a jel a pajzs kiterjesztésére. A mások szemének láthatatlan két energiaburok vette körül csapatunkat. Az enyém volt belül mert az vékonyabb. Megálltak. Pont a tisztás közepén. Ekkor Carlisle kivált az első sorunkból és odament Aróék-hoz. Üdvözölték egymást. De a kézfogás előtt Bella gyorsan "apánk" után küldte a pajzsot.

Látni lehetett Aró arcán a döbbenetet, ahogy nem látta a gondolatokat.

-Üdvözöllek mindnyájatokat.-szólt.-Abból az okból jöttünk, mert arról hallottunk, hogy egy halhatatlan gyermek van köreitekben. Igaz ez?

-Nem.-feleltük mind, majd Edward és Bella (kezében Renesmee-vel) vált ki a tömegből.-Ez a gyermek nem halhatatlan. Csak félig. Az én lányom. Biológiailag is.- mondta Edward, aztán Bellára mutatott.-Az édesanyja még ember volt, mikor megszülte.

-Szóval félig ember...-kezdte Aró.-Gyere ide kislány, ne félj! Fogd meg a kezem!

Edward Bellára nézett gondolom azért, hogy engedje el a pajzsot Nessie-ről. Megtette. Ness pedig félénken odanyújtotta a kezét az ismeretlen bácsinak.

-Roppant érdekes... különös adottság. Még beszélünk e kisleányról, de volt még egy információm. Ami pedig egy emberről szólt, aki- ahogy látom-most is itt van körünkben.-ekkor Aróén kívül legalább 30 szempár firtatta a tekintetemet.-Jöjj közelebb kedvesem!

Mielőtt elindultam volna hátrapillantottam Jake-re, majd Riley-ra minkét szempár félelemmel tekintett rám. Én is féltem. Vagy inkább izgultam, hogy most mi lesz. De engedelmeskedtem az előbbi kérésnek (vagy parancsnak). Elindultam ,hogy szemtől szembe álljak a Volturi fejével. Odaértem hozzá. Kinyújtotta a kezét. Tudtam mit akar, de azt nálam úgysem fogja tapasztalni. Megfogtam hát a kezét , aztán láttam az arcán a döbbenetet, mikor érzékelte, hogy nem érzékelt semmit. Karmazsinvörös szemét rám meresztette.

-Felettébb különös! Eme leánynál nem érzékelek semmit sem. Amit nem teljesen értek. Ilyen még nem nagyon fordult elő velem. Kíváncsi lennék... vajon másoknak is ellent tudsz e állni. Jane , kedves...!

A szőke ikrek közül kilépett a lány Jane. Angyalian szép arca egy kegyetlen gyilkost rejt, amit senki sem sejtene. Elém lépett.

-Ez lehet, hogy egy kicsit fájni fog.-mondta mosolygós arcon.

Visszamosolyogtam rá, és tartottam a mosolyt egészen addig míg az ő arcáról le nem hervadt.

-Fantasztikus!-kiáltotta.-Kíváncsi lennék, hogy vámpírként milyen erős lenne a képessége. ...

-Képességei...-mormolta Eleazar.

-Tessék? Mit mondtál, drága barátom? Csak nem észleltél valami mást is ezen a képességen kívül? Jöjj hát ide!

Eleazar odalépett mellém és megfogta magabiztosan Aró kezét.

-Csodálatos! Ez a lány csupa meglepetést tartogat. Szóval álomutazó is vagy?

-Igen.-szólaltam meg először hangosan.

-És hogyan is működik ez a képességed, és hova tudsz "álomutazni"?

-Az első dolog uram az, hogy a mindenség különböző világokból áll. Ha valaki elméjében megszületik egy világ az megszületik valóban. Hozzájuk egy folyosón lehet eljutni. A Folyosón. Itt ajtók vannak, amik a különböző világokba vezetnek. Én is egy másik világból származom és egy teljesen véletlen álomutazás során kerültem ide.

-Nem találok szavakat. Ilyen kifejlett képességeket még nem is láttam és olyat sem, hogy kettő lakozzék egy testben, ráadásul egy emberében. ... De most térjünk egy kicsit vissza erre a félvámpír gyermekre. Nem leplezi-e le az egész vámpírtársadalmat? Még nem találkoztunk ilyennel...

Ekkor az erdőből Alice , Jasper, egy vámpírfiú? és egy vámpírlány tűnt elő.

- Uram!-szólt Alice.-Van rá bizonyítékom, hogy egy félvámpír is meg tud élni titokban úgy, hogy nem leplezi le a társadalmunkat. Bemutatnám ezt a fiút. 200 éves félvámpír. Amint, hallatszik ver a szíve és vére is van. A szagán lehet érezni. Ez a lány pedig a testvére ő viszont igazi vámpír. A fiú változtatta át, mert a lány kérte rá, hogy segíthessen neki.

-Szóval, Alice ezzel azt akarod mondani hogy a kisleány sem jelent veszélyt?-kérdezte Caius aki először szólalt meg máma, Alice bólintott.-Akkor úgy látszik nincs itt már több dolgunk. Az emberlányhoz még annyi hozzáfűznivalónk van, hogy át kell változtatni, mert tudjátok, hogy a Volturi nem ad második lehetőséget! És figyelni fogjuk a kislányt is.

Bólintottunk. És még most sem hiszem el, hogy ezt mondhatom, de ekkor mindenféle harc nélkül sarkon fordultak és elindultak vissza Volterrába.

A barátaink és mi (miután persze az ellenség eltűnt a hallótávolságból) örömujjongásban törtünk ki. Mindenkinek megköszöntem a segítséget, és elnézést kértem tőlük, de mennem kellett. Elköszöntem, mindenkitől,majd hazaindultam.

Az álmok nem fogynak el

A mai nap olyat csináltam amire már régen értem rá gondolkodtam. Riley-n és az első találkozásunkon. Azt a pillanatot tuti, hogy el egész hátralévő életemben. Mikor kiléptem Edward háta mögül és láttam az arcán a csodálkozást, a meglepettséget. De vajon miért volt meglepett? Elhatároztam, hogy kiderítem. Kint volt az udvaron, Garrettel gyakorolt. Nekem és Bellának pedig Kate-tel kellene, de elengedett engem, mert úgy látszik, hogy én könnyebben tudom irányítani a pajzsomat, mint Bella. Odamentem hozzá.

-Riley!-kiáltottam.-Lenne egy perced?

-Rád Gina akár kettő is!-felelte mosolyogva.-Mit szeretnél?

-Tudom, hogy ez most hülyén fog hangzani, meg hogy úgyis kinevetsz,de azt szeretném kérdezni,hogy miért néztél rám olyan furán mikor először találkoztunk?

-Tudtam, hogy ezt egyszer meg fogod kérdezni. Hosszú történet ez. Gyere velem. Szerintem jobb lesz ha a tisztáson mesélem el. Elvégre ott kezdődött minden.

-Oké. Menjünk... vagyis te menj, én álomutazok!

-Mit csinálsz?

-Mindegy. Majd ott elmesélem.

-Rendben. Ott találkozunk, csak még szólok Garrettnek.

-Oké.

Én pedig vettem egy mély levegőt. Becsuktam a szememet. Csak egy dolog töltötte be a gondolatomat, a tisztás. Kinyitottam a szemem és csodák csodájára a tisztás volt előttem. Sikerült! Igen!

Néhány perc múlva Riley is megérkezett.

-Gyors voltál.-mondta.

-Te is.-feleltem.-Na kezdheted a mesélést.

Leültünk egy farönkre és akkor belekezdett.

-Egyszer volt hol nem volt...Na jó abbahagyom a viccelődést!-miután jól vállon ütöttem, ami nekem jobban fájt, mint neki.-Nem sok vámpír emlékezik dolgokra az emberi életéből , de énnekem mázlim volt, mert mikor átváltoztattak nálam volt a naplóm.

-A naplód?

-Nem fogunk 1-ről 2-re jutni, ha folyton közbeszólsz!

-Bocsi! Szóval nálad volt a naplód...

-Igen és így visszaemlékezhettem az emberi életemre. Egy dologra viszont tisztán emlékeztem az átváltoztatásom előttről. Az arcodra.

-Az arcomra!? Nem is találkoztunk... Ja, bocsi, tudom, megint közbeszóltam.

-Akkor utánanéztem a naplómban.- mondta, és elővett a zsebéből egy lapot.-Ez a lap a naplómból van az a bejegyzés, amiben rólad írok. Olvasd!

-"Kedves Naplóm! Éjjel nagyon furát álmodtam. Egy tisztáson voltam egy lángoló vörös hajú nővel. Eszméletlenül jól láttam, mint még soha. És éhes voltam. Vagy inkább szomjas. Velünk szemben egy fiú állt. Bronzvörös haja volt és aranysárga szeme. Ilyet még sosem láttam. A sárgaszemű előrébb lépett eggyel, de aztán kilépett mögüle egy lány. Ilyen szép lányt még soha életemben nem láttam. Hollófekete vállig érő haja volt és csokoládébarna szemei.

-Majd én.-mondta.

-Biztos vagy benne?-kérdezte a vörös hajú fiú olyan védelmező hangon. Vajon kitől védte a lányt? Tőlem? Én biztos nem ártanék neki. De a lány közelebb lépett. A torkom lángolni kezdett.

Ekkor megszólalt.

-Nem kell megtenned Riley.-mondta.Vajon honnan tudja a nevem? És mit nem kéne megtennem?-Ha megteszed akkor meghalsz. Victoria tudja ezt. Akarja a halálodat Riley. Csak azért teremtette az egész hadsereget és téged, hogy bosszút álljon a régi társáért, James-ért. Nem szeret Riley. Minden csókja hazugság volt.

Mi van? Ki az a Victoria? Milyen hadsereg? Nem értettem semmit. De szerencsére a vekker felébresztett. De a lap hátuljára lerajzoltam a lány arcát."

Megfordítottam a lapot a hátulján egy élethű portrékép volt rólam.

-Hát ezért.-mondta.

-Már mindent értek köszönöm Riley, majd holnap még beszélünk róla de most már mennem kel. Szia!

-Szia!-felelte, majd hazaindultam.

Álom, álom édes álom

Javában folyik a készülődés a csatára. Carlisle barátai is megérkeztek, viszont Alice és Jasper elmentek. Nem tudni miért és nem tudni hova. Mindenki nagyon kedves. Denaliék legfőképp. Mikor megérkeztem Eleazar arról áradozott, hogy milyen tehetséges család vagyunk.

-Edward gondolatolvasó, Alice a jövőbe lát, Jasper érzelmeket irányít, Renesmee képeket mutat, Bella és Gina láthatatlan pajzsot létesítenek...-kezdte, de Edward közbeszólt.

-Pajzsot?

-Igen. Ezért nem tudod például olvasni a gondolataikat. De Gináé vékonyabb, mert neki még egy tehetsége van. Ilyet még nem láttam hogy valakinek kettő lenne.

-Kettő?-kérdeztem.

-Persze, hiszen álomutazó vagy.

-Mi vagyok?

-Álomutazó. Ha nem lennél az akkor nem lehetnél itt. Ahogy mesélted mindig akkor jössz ide, mikor a világodban alszol. Álom-utazó vagy.

- És szerinted tudnék más világba is "utazni"?

-Szerintem igen. Kipróbálhatjuk. Gyertek menjünk fel Gina szobájába.

Azt tettük amit mondott. Ígyhát Edward, Bella, Eleazar és én bezsúfolódtunk a szobámba. Hálaistennek Jake most nincs itt mert sok a vámpír és nem nagyon bírja őket. Szerintem ellenezné azt amit csinálni akarok. Eleazar azt mondta nyugodtan feküdjek le az ágyamra és próbáljak meg elaludni. Bár szerinte nem is biztos, hogy muszáj aludnom ahhoz, hogy az egyik álomvilágból a másika csöppenjek, de most így csináltuk. Lecsuktam a szememet és ellazultam. Hirtelen megjelent előttem egy folyosó sok ajtóval. Mindegyiken volt egy tábla. Elkezdtem olvasni őket. "Alice Csodaországban" ez állt az elsőn. Szembe vele a "Vámpírnaplók" felirat díszelgett. Mellette pedig a "Horváth Kriszti álma" volt kiírva. Ekkor leesett. Én minden olyan helyre el tudok látogatni, amit emberi ész talált ki. Így jutottam a Twilghtba is. Csak mivel nem határoztam meg konkrét úticélt ezért kerültem a Folyosóra. Vissza akartam menni ezért megfordultam és bementem a "Twilight" feliratú ajtón. Fénysugár borított el és a szobámban ébredtem. Mármint abban a szobában ami régen Edwardé volt. Körülöttem a többiek.

-Na, mit láttál?- kérdezte Eleazar.

Elmondtam neki mit láttam. Ámulattal hallgatta.Viszont közölnöm kellett vele, hogy mennem kell. Ezt meg is tettem. Elköszöntem, majd hazaindultam.