Nemkívánt látogató

A családomnál (akik már egy jó ideje Cullenék, ezért már annak hívom őket) voltam. Emm éppen Jazzel nézte a TV-t. Egyszer csak lemerevedtem. A következő hír megdöbbentett.

-A Seattle-i gyilkosságok száma egyre csak nő a tettest még mindíg nem találják.-mondta a bemondónő.

-Na ez az újszülött nagyon vérszomjas lehet-kezdte Emmett.

-Vagy inkább újszülöttek.-vágtam közbe.- Mikor kezdődtek a gyilkosságok?

-Egy-két hete. Fel kéne már világsítani őt vagy őket(ahogy mondtad Gina), hogy ez így nem biztonságos.-felelte Edward.

-Ne!-kiáltottam.

-Miért?-szállt be az eszmecserébe Rose.

-Mert nem tudjátok kivel vagy inkább kikkel álltok szemben.

-Miért,te tudod?-kérdezte Edward.

-Nem pontosan, de van tippem. Jasper, te szerintem már tudod mire gondolok ugye?

-Nem, az lehetetlen-felelte Jasper miután rájött mire gondolok.

Edward is megértette.

-Vámpírhadsereg?Itt?Na ne!

-De.- feleltem.

-Akkor miért nem láttam eddig?-kérdezte Alice, aki eddig a lépcsőn ücsörgött csendben.

-Mert tudják kivel van dolguk.-válaszoltam, de még mindíg értetlenül meredtek rám, ezért úgy gondoltam hagyom a dolgot-Mindegy.

-Egyáltalán nem mindegy.Lehet hogy a mi csaláunk ellen szervezkednek.-mondta Edward.

-Nem hinném. De ne találgassunk még nem tudunk biztosat oké?

-Oké.

Egy fél percig csend volt.

-Tegnap vadászni voltatok, igaz?-törtem meg a csendet

-Igaz.-felelte Edward.-Bella addig házi őrizeten volt Alice-szel és Rose-zal.

Megint megmerevedtem.

-Mi a baj?- kérdezte Alice.

-Egyenesen Belláékhoz kell mennünk!-ziháltam.

-Miért?-kérdezte Edward értetlenül.

-Felvételi lapokat töltögetni -feleltem gúgyosan.(nemsokára érettségizünk)

-De most komolyan!-puhatolódzott.

-Majd meglátod ha odaértünk.-vágtam rá és próbáltam kicitálni a kocsihoz(márpedig a kicitálás egy vámpír esetében nem valami könnyű)

Bepattantunk a kocsiba és secc-perc alatt odaértünk.Bella már az ablakból észrevett minket és kisietett, hogy kinyissa nekünk az ajtót.

-Sziasztok!-üdvözölt minket felhőtlenül-Minek köszönhetem a látogatásotokat?

-Eltünt a blúzod és a párnád igaz?

-Igen de honnan tudod?

-Ikertelepátia-vágtam rá és már szaladtam is fel a szobájába, Edward és Bella követett.

Mikor felértünk a szobába Edward nagyot szagolt a levegőbe.

-Ez a mi fajtánk szaga.-állapította meg meglepődötten.

-Igen. Még friss . Tegnap járt itt.

-Honnan...?-kérdezte értetlenül.

-Vannak összeköttetéseim-feleltem.

Megint nagy csönd lett.

-De miért járt itt?-kérdezte Bella.

-Kellett neki a szagod.-válaszoltam.-Ez alapján meg tud minket találni,mert általában együtt vagyunk.

Majd Edwardhoz fordultam.

-A gyilkosságok Seattle-ben, és most ez is.Edward ez nem a csaldára irányul .Hanem Bellára és rám.

-Nem az lehetetlen.-vágott vissza.-Ki akarna nektek rosszat?

-Nekem van egy tippem!-szólt közbe Bella.-Victoria.

-Ésszerű feltételezés, de mért küldene Victoria egy vámpírhadsereget miattatok?

-Vámpírhadsereg!?-kiáltott fel Bellla.

-Edward, azt hiszem itt az ideje, hogy Bella megismerkedjen Jasper történetével.Vidd el hozzánk hadd hallja Jazz szájából.Én pedig értesítem a másik felet.

-Kit?-kérdezte Edward.

-A farkasokat.-válaszoltam.

-Miért kell azokat a rühes bolhafészkeket belekeverni a dologba?-kezdett vitába Edward.

-Mert azok a "rühes bolhafészkek" a barátaim, és aggódnak a sorsom miatt.

-Gina, mint a bátyád azt kell hogy mondjam a vérfarkasok nem a megfelelő társaság a számodra. Jobb lenne ha nem barátkoznál velük.

-Sajnos a figyelmeztetéssel már elkéstél.Külben is ha ismerik a szagot, akkor az ő oldalukon is szemmel tarthatjuk Victoriát.

-Rendben van.-adta fel a küzdelmet.-Amint elmentünk hívd ide az egyik korcsot szagoltasd meg vele a szobát és kész.Megtiltom ,hogy velük barátkozz.Többet nem találkozhatsz egyikükkel sem.

-Úgysem tudsz meggátolni benne.-vágtam rá.

-Majd meglátjuk.-felete.

-Majd holnap idehívom,mert lassan mennem kell. Ezt a vitát még nem zártuk le.Szíasztok!

Sam és Emily

Meg akartam látogatni Jacobot így mikor utaztam az erdőbe érkeztem. Kicsit Meglepődtem, mert Jake nem volt sehol sem. Fel akartam állni, viszont szokás szerint nem néztem az orrom elé és bevertem a fejemet egy sziklába. Elájultam. Hirtelen csaholást, majd kiabálást hallottam.

-Gina, Gina!-kiabálta egy mély hang amit még nem nagyon hallottam még.-Gina ébredj!

Szólni akartam, hogy jól vagyok de a számon nem jött ki hang. Egy ideig hallottam a hangot amint fel akar éleszteni, de hirtelen elhalkult minden.

Egy szobában ébredtem ahol még nem jártam. Fel akartam ülni, de a fájdalom belehasított a fejembe.

-Aú!-kiáltottam.

-Jó reggelt,Csipkerózsika!-szólt egy lágy dallamos női hang a szoba sarkából.

Meg láttam a hang tulajdonosát egy szép indiánlány volt, vékonyszálú hosszú fekete hajjal. Arcának egyik felén nagy vágást táttam. Már tudtam ki az. És azt is, hogy hol vagyok.

-Szia Emily!-mondtam.

-Szia Gina!-felelte.-Jól ránk ijesztettél! Szólok is Jacobnak, hogy felébredtél.

-Oké!-mondtam talán túl lelkesen mert a fejem ismét sajogni kezdett.-Aú!

-Ne olyan hevesen! Nem szabad megerőltetned magadat!

-Rendben.-feleltem halkan.

-Jacob!-kiáltott.-Gina felébredt!

Már hallottam is a hupogást a konyhából.

-Jake!-mondtam elhaló hangon.

-Most kettesben hagylak benneteket.-szólt Emily és elhagyta a szobát.

Jacob aggódva nézett rám.

-Nagyon megijesztettél-kezdte.-Azt hittem azok a piócák otthagyták a kiszipolyozott testedet az erdőben.

-Haha-feleltem.

-De most komolyan.-folytatta-Ha így lett volna nem is tudom mit csináltam volna .Azt hiszem összehívtam volna a falkát és együtt indultunk volna bosszút állni érted, aztán....

-Nyugi, nyugi Jake itt vagyok és élek és nem történt semmi bajom jó?

-Oké lehiggadok. Csak azt akartam ,hogy tudd mennyire megijedtam és mi mindenre képes lettem volna érted.

-Köszi.-mondtam.-Különben mi újság?

-Ja tényleg valamit el akartam mondani neked.

-Na és mi lenne az?-kérdeztem közben megtapogattam a fejemet,hogy megállapítsam nem fáj-e.

-Képzeld el álmomban egy fenyvesben jártam a fenyves alatt néhány sor szőlő volt alatta egy veteményes kert,mert a fenyves egy dombon volt.A kert alatt egy udvar és rajta egy Barackrózsaszín ház. Mire ezt mind felderítettem eltelt fél óra mellesleg megjegyzem farkas alakban voltam.Vagyis nem is inkább farkas meg is lepődtem mikor egy hatalmas farkas helyett térdmagasságig érő kutya voltam.De ez nem is számít mert akkor az ajtón kiléptél te. Annyira meglepődtem mikor nem a vérszívó divattervező(Alice) fajta ruhát viseltél.Hátadon hátizsák a kezedben egy tornazsák volt elindultál hátrafelé ,vagyis az én irányomba, Bár nem láthattál,mert elrejtőztem a fák között. Aztán bementél egy kicsi faházba amit én fészernek néztem.Kitoltál belőle egy biciklit amibe bepakoltad a táskákat. Eltoltad a cengát a kapuig, kitoltad rajta, felültél rá, és elindultál vele. Hirtelen valami azt súgta, hogy kezdjelek el követni úgy ,hogy te ne vegyél észre. Meg is tettem. Kiderült, hogy az iskolába mentél. Általános Iskolába. Tudtam,hogy innen nem jössz ki egyhamar így elkezdtem felfedezni a környéket.Miután befejezted az óráidat...

-Hadd találjam ki-vágtam közbe- elindultam egy másik irányba át egy hídon és egy sárga háznál álltam meg.

-Hogy találtad ki?

-Ez egy átlagos napom az én világomban.

-Szóval mostantól én is ott lehetek a te világodban?

-Attól függ.Mióta álmodsz az én világomban?

-Mióta átváltozásom után először megláttalak.Miért?

-Semmi cssak van egy elméletem.

-Éspediglen?

-Majd elmondom,ha itt lesz az ideje.Most csak elégedj meg annyival,hogy mostantól míg alszol addig az én világomban jársz.

-Csúcs! Legalább a te világodban is meg tudlak védeni.

-Tényleg és mért nem akartad,hogy megássalak?

-Nem tudom. Csak úgy jobb titokban, mert akkor ha nem látsz akkor éled az életed úgy ahogy szoktad.És én erre nagyon kiváncsi vagyok. Tudod. A szokásaidra, a napi rutinra,mit szeretsz és mit nem.

-Szuper, de már sötétedik úgyhogy mennem kell.Találkozunk nálam.

-Ne feledd te nem láthatsz.

-Majd meglátjuk,hogy látni foglak-e vagy sem.

-Oké akkor szia!

-Szia mondd meg Emilynek,hogy elmentem.

-Oké.-mondta,majd eltüntem