Sam és Emily

Meg akartam látogatni Jacobot így mikor utaztam az erdőbe érkeztem. Kicsit Meglepődtem, mert Jake nem volt sehol sem. Fel akartam állni, viszont szokás szerint nem néztem az orrom elé és bevertem a fejemet egy sziklába. Elájultam. Hirtelen csaholást, majd kiabálást hallottam.

-Gina, Gina!-kiabálta egy mély hang amit még nem nagyon hallottam még.-Gina ébredj!

Szólni akartam, hogy jól vagyok de a számon nem jött ki hang. Egy ideig hallottam a hangot amint fel akar éleszteni, de hirtelen elhalkult minden.

Egy szobában ébredtem ahol még nem jártam. Fel akartam ülni, de a fájdalom belehasított a fejembe.

-Aú!-kiáltottam.

-Jó reggelt,Csipkerózsika!-szólt egy lágy dallamos női hang a szoba sarkából.

Meg láttam a hang tulajdonosát egy szép indiánlány volt, vékonyszálú hosszú fekete hajjal. Arcának egyik felén nagy vágást táttam. Már tudtam ki az. És azt is, hogy hol vagyok.

-Szia Emily!-mondtam.

-Szia Gina!-felelte.-Jól ránk ijesztettél! Szólok is Jacobnak, hogy felébredtél.

-Oké!-mondtam talán túl lelkesen mert a fejem ismét sajogni kezdett.-Aú!

-Ne olyan hevesen! Nem szabad megerőltetned magadat!

-Rendben.-feleltem halkan.

-Jacob!-kiáltott.-Gina felébredt!

Már hallottam is a hupogást a konyhából.

-Jake!-mondtam elhaló hangon.

-Most kettesben hagylak benneteket.-szólt Emily és elhagyta a szobát.

Jacob aggódva nézett rám.

-Nagyon megijesztettél-kezdte.-Azt hittem azok a piócák otthagyták a kiszipolyozott testedet az erdőben.

-Haha-feleltem.

-De most komolyan.-folytatta-Ha így lett volna nem is tudom mit csináltam volna .Azt hiszem összehívtam volna a falkát és együtt indultunk volna bosszút állni érted, aztán....

-Nyugi, nyugi Jake itt vagyok és élek és nem történt semmi bajom jó?

-Oké lehiggadok. Csak azt akartam ,hogy tudd mennyire megijedtam és mi mindenre képes lettem volna érted.

-Köszi.-mondtam.-Különben mi újság?

-Ja tényleg valamit el akartam mondani neked.

-Na és mi lenne az?-kérdeztem közben megtapogattam a fejemet,hogy megállapítsam nem fáj-e.

-Képzeld el álmomban egy fenyvesben jártam a fenyves alatt néhány sor szőlő volt alatta egy veteményes kert,mert a fenyves egy dombon volt.A kert alatt egy udvar és rajta egy Barackrózsaszín ház. Mire ezt mind felderítettem eltelt fél óra mellesleg megjegyzem farkas alakban voltam.Vagyis nem is inkább farkas meg is lepődtem mikor egy hatalmas farkas helyett térdmagasságig érő kutya voltam.De ez nem is számít mert akkor az ajtón kiléptél te. Annyira meglepődtem mikor nem a vérszívó divattervező(Alice) fajta ruhát viseltél.Hátadon hátizsák a kezedben egy tornazsák volt elindultál hátrafelé ,vagyis az én irányomba, Bár nem láthattál,mert elrejtőztem a fák között. Aztán bementél egy kicsi faházba amit én fészernek néztem.Kitoltál belőle egy biciklit amibe bepakoltad a táskákat. Eltoltad a cengát a kapuig, kitoltad rajta, felültél rá, és elindultál vele. Hirtelen valami azt súgta, hogy kezdjelek el követni úgy ,hogy te ne vegyél észre. Meg is tettem. Kiderült, hogy az iskolába mentél. Általános Iskolába. Tudtam,hogy innen nem jössz ki egyhamar így elkezdtem felfedezni a környéket.Miután befejezted az óráidat...

-Hadd találjam ki-vágtam közbe- elindultam egy másik irányba át egy hídon és egy sárga háznál álltam meg.

-Hogy találtad ki?

-Ez egy átlagos napom az én világomban.

-Szóval mostantól én is ott lehetek a te világodban?

-Attól függ.Mióta álmodsz az én világomban?

-Mióta átváltozásom után először megláttalak.Miért?

-Semmi cssak van egy elméletem.

-Éspediglen?

-Majd elmondom,ha itt lesz az ideje.Most csak elégedj meg annyival,hogy mostantól míg alszol addig az én világomban jársz.

-Csúcs! Legalább a te világodban is meg tudlak védeni.

-Tényleg és mért nem akartad,hogy megássalak?

-Nem tudom. Csak úgy jobb titokban, mert akkor ha nem látsz akkor éled az életed úgy ahogy szoktad.És én erre nagyon kiváncsi vagyok. Tudod. A szokásaidra, a napi rutinra,mit szeretsz és mit nem.

-Szuper, de már sötétedik úgyhogy mennem kell.Találkozunk nálam.

-Ne feledd te nem láthatsz.

-Majd meglátjuk,hogy látni foglak-e vagy sem.

-Oké akkor szia!

-Szia mondd meg Emilynek,hogy elmentem.

-Oké.-mondta,majd eltüntem