Az álmok nem fogynak el

A mai nap olyat csináltam amire már régen értem rá gondolkodtam. Riley-n és az első találkozásunkon. Azt a pillanatot tuti, hogy el egész hátralévő életemben. Mikor kiléptem Edward háta mögül és láttam az arcán a csodálkozást, a meglepettséget. De vajon miért volt meglepett? Elhatároztam, hogy kiderítem. Kint volt az udvaron, Garrettel gyakorolt. Nekem és Bellának pedig Kate-tel kellene, de elengedett engem, mert úgy látszik, hogy én könnyebben tudom irányítani a pajzsomat, mint Bella. Odamentem hozzá.

-Riley!-kiáltottam.-Lenne egy perced?

-Rád Gina akár kettő is!-felelte mosolyogva.-Mit szeretnél?

-Tudom, hogy ez most hülyén fog hangzani, meg hogy úgyis kinevetsz,de azt szeretném kérdezni,hogy miért néztél rám olyan furán mikor először találkoztunk?

-Tudtam, hogy ezt egyszer meg fogod kérdezni. Hosszú történet ez. Gyere velem. Szerintem jobb lesz ha a tisztáson mesélem el. Elvégre ott kezdődött minden.

-Oké. Menjünk... vagyis te menj, én álomutazok!

-Mit csinálsz?

-Mindegy. Majd ott elmesélem.

-Rendben. Ott találkozunk, csak még szólok Garrettnek.

-Oké.

Én pedig vettem egy mély levegőt. Becsuktam a szememet. Csak egy dolog töltötte be a gondolatomat, a tisztás. Kinyitottam a szemem és csodák csodájára a tisztás volt előttem. Sikerült! Igen!

Néhány perc múlva Riley is megérkezett.

-Gyors voltál.-mondta.

-Te is.-feleltem.-Na kezdheted a mesélést.

Leültünk egy farönkre és akkor belekezdett.

-Egyszer volt hol nem volt...Na jó abbahagyom a viccelődést!-miután jól vállon ütöttem, ami nekem jobban fájt, mint neki.-Nem sok vámpír emlékezik dolgokra az emberi életéből , de énnekem mázlim volt, mert mikor átváltoztattak nálam volt a naplóm.

-A naplód?

-Nem fogunk 1-ről 2-re jutni, ha folyton közbeszólsz!

-Bocsi! Szóval nálad volt a naplód...

-Igen és így visszaemlékezhettem az emberi életemre. Egy dologra viszont tisztán emlékeztem az átváltoztatásom előttről. Az arcodra.

-Az arcomra!? Nem is találkoztunk... Ja, bocsi, tudom, megint közbeszóltam.

-Akkor utánanéztem a naplómban.- mondta, és elővett a zsebéből egy lapot.-Ez a lap a naplómból van az a bejegyzés, amiben rólad írok. Olvasd!

-"Kedves Naplóm! Éjjel nagyon furát álmodtam. Egy tisztáson voltam egy lángoló vörös hajú nővel. Eszméletlenül jól láttam, mint még soha. És éhes voltam. Vagy inkább szomjas. Velünk szemben egy fiú állt. Bronzvörös haja volt és aranysárga szeme. Ilyet még sosem láttam. A sárgaszemű előrébb lépett eggyel, de aztán kilépett mögüle egy lány. Ilyen szép lányt még soha életemben nem láttam. Hollófekete vállig érő haja volt és csokoládébarna szemei.

-Majd én.-mondta.

-Biztos vagy benne?-kérdezte a vörös hajú fiú olyan védelmező hangon. Vajon kitől védte a lányt? Tőlem? Én biztos nem ártanék neki. De a lány közelebb lépett. A torkom lángolni kezdett.

Ekkor megszólalt.

-Nem kell megtenned Riley.-mondta.Vajon honnan tudja a nevem? És mit nem kéne megtennem?-Ha megteszed akkor meghalsz. Victoria tudja ezt. Akarja a halálodat Riley. Csak azért teremtette az egész hadsereget és téged, hogy bosszút álljon a régi társáért, James-ért. Nem szeret Riley. Minden csókja hazugság volt.

Mi van? Ki az a Victoria? Milyen hadsereg? Nem értettem semmit. De szerencsére a vekker felébresztett. De a lap hátuljára lerajzoltam a lány arcát."

Megfordítottam a lapot a hátulján egy élethű portrékép volt rólam.

-Hát ezért.-mondta.

-Már mindent értek köszönöm Riley, majd holnap még beszélünk róla de most már mennem kel. Szia!

-Szia!-felelte, majd hazaindultam.