Szorul a hurok

Hát eljött ez a nap is. Lesett a hó. Erre a napra vártuk a Volturit. Mindenki irtó feszült volt mikor elindultunk a tisztásra. Nessie Bellán csimpaszkodott, akit Edward karolt át.Rose és Emm valamint Carlisle és Esme is egymásba karoltak. Én Riley mellett sétáltam, mert Jake a falkával volt. A többiek pedig klánokba rendeződve haladtak. Azon gondolkodtam, hogy miért pont mi vagyunk azok akiknek évente legalább egyszer csatázni kell? Nem tudom, hogy mit tehetnék a többiekért. Azokért akik földrészeket utaztak azért, hogy ma kiálljanak mellettünk. És a Cullen családot is féltem. Alice és Jazz nincs itt, de mi lesz például Forks-szal ha Carlisle meghal. Nála jobb orvost keresve sem találnak. Ne értsetek félre Rose-t és Emm-et valamit Esme-t is sajnálnám de nagyon. Bellát, Edwardot és Ness-t életben fogják hagyni a különleges képességük miatt. És azt sem tudom, hogy velem mi lesz. Ember vagyok különleges képességekkel. Ezzel nem tudom, hogy mit fognak majd kezdeni. Minden esetre maradtam a megbeszélt tervnél. Bellával mi védjük a többieket Jane-től és Alec-től. Odaértünk a tisztásra. Felsorakoztunk. Az első sorban A Cullen család (beleértve engemet is),Riley és a Denali-klán állt. Mögöttünk pedig Carlisle barátai. Ekkor az erdőszélen megjelentek a farkasok is. De csak a bokrok mögött, "észrevétlenül". Ők voltak a "titkos fegyver". Mindenki ott volt. Sam és Jake úgy látszik elásta a csatabárdot. Jacob előrejött hozzám. Megsimogattam rozsdabarna bundáját.

-Minden rendben lesz.-suttogtam neki.

Bólintott egyet a fejével és hátrasétált a többiekhez.

Hirtelen a semmiből a tisztás másik oldalán fekete pontok kezdtek sorakozni. Lassan felhővé alakultak. A Volturi. Háromszög alakban haladtak és egy pillanatra sem bomlott meg az alakzat. Elől középen Aró haladt mögötte Caius és Marcus. Utánuk pedig az egész palotaőrség. Beleértve Jane-t, Alec-ot, Felix-et és Demetri-t is . Leghátul a feleségek jöttek. És Irina. Denaliékra néztem. Láttam a szemükben a szemrehányást, ahogyan nővérükre néztek. Majd Bellára pillantottam. Ő is rám nézett. Bólintottam. Ez volt a jel a pajzs kiterjesztésére. A mások szemének láthatatlan két energiaburok vette körül csapatunkat. Az enyém volt belül mert az vékonyabb. Megálltak. Pont a tisztás közepén. Ekkor Carlisle kivált az első sorunkból és odament Aróék-hoz. Üdvözölték egymást. De a kézfogás előtt Bella gyorsan "apánk" után küldte a pajzsot.

Látni lehetett Aró arcán a döbbenetet, ahogy nem látta a gondolatokat.

-Üdvözöllek mindnyájatokat.-szólt.-Abból az okból jöttünk, mert arról hallottunk, hogy egy halhatatlan gyermek van köreitekben. Igaz ez?

-Nem.-feleltük mind, majd Edward és Bella (kezében Renesmee-vel) vált ki a tömegből.-Ez a gyermek nem halhatatlan. Csak félig. Az én lányom. Biológiailag is.- mondta Edward, aztán Bellára mutatott.-Az édesanyja még ember volt, mikor megszülte.

-Szóval félig ember...-kezdte Aró.-Gyere ide kislány, ne félj! Fogd meg a kezem!

Edward Bellára nézett gondolom azért, hogy engedje el a pajzsot Nessie-ről. Megtette. Ness pedig félénken odanyújtotta a kezét az ismeretlen bácsinak.

-Roppant érdekes... különös adottság. Még beszélünk e kisleányról, de volt még egy információm. Ami pedig egy emberről szólt, aki- ahogy látom-most is itt van körünkben.-ekkor Aróén kívül legalább 30 szempár firtatta a tekintetemet.-Jöjj közelebb kedvesem!

Mielőtt elindultam volna hátrapillantottam Jake-re, majd Riley-ra minkét szempár félelemmel tekintett rám. Én is féltem. Vagy inkább izgultam, hogy most mi lesz. De engedelmeskedtem az előbbi kérésnek (vagy parancsnak). Elindultam ,hogy szemtől szembe álljak a Volturi fejével. Odaértem hozzá. Kinyújtotta a kezét. Tudtam mit akar, de azt nálam úgysem fogja tapasztalni. Megfogtam hát a kezét , aztán láttam az arcán a döbbenetet, mikor érzékelte, hogy nem érzékelt semmit. Karmazsinvörös szemét rám meresztette.

-Felettébb különös! Eme leánynál nem érzékelek semmit sem. Amit nem teljesen értek. Ilyen még nem nagyon fordult elő velem. Kíváncsi lennék... vajon másoknak is ellent tudsz e állni. Jane , kedves...!

A szőke ikrek közül kilépett a lány Jane. Angyalian szép arca egy kegyetlen gyilkost rejt, amit senki sem sejtene. Elém lépett.

-Ez lehet, hogy egy kicsit fájni fog.-mondta mosolygós arcon.

Visszamosolyogtam rá, és tartottam a mosolyt egészen addig míg az ő arcáról le nem hervadt.

-Fantasztikus!-kiáltotta.-Kíváncsi lennék, hogy vámpírként milyen erős lenne a képessége. ...

-Képességei...-mormolta Eleazar.

-Tessék? Mit mondtál, drága barátom? Csak nem észleltél valami mást is ezen a képességen kívül? Jöjj hát ide!

Eleazar odalépett mellém és megfogta magabiztosan Aró kezét.

-Csodálatos! Ez a lány csupa meglepetést tartogat. Szóval álomutazó is vagy?

-Igen.-szólaltam meg először hangosan.

-És hogyan is működik ez a képességed, és hova tudsz "álomutazni"?

-Az első dolog uram az, hogy a mindenség különböző világokból áll. Ha valaki elméjében megszületik egy világ az megszületik valóban. Hozzájuk egy folyosón lehet eljutni. A Folyosón. Itt ajtók vannak, amik a különböző világokba vezetnek. Én is egy másik világból származom és egy teljesen véletlen álomutazás során kerültem ide.

-Nem találok szavakat. Ilyen kifejlett képességeket még nem is láttam és olyat sem, hogy kettő lakozzék egy testben, ráadásul egy emberében. ... De most térjünk egy kicsit vissza erre a félvámpír gyermekre. Nem leplezi-e le az egész vámpírtársadalmat? Még nem találkoztunk ilyennel...

Ekkor az erdőből Alice , Jasper, egy vámpírfiú? és egy vámpírlány tűnt elő.

- Uram!-szólt Alice.-Van rá bizonyítékom, hogy egy félvámpír is meg tud élni titokban úgy, hogy nem leplezi le a társadalmunkat. Bemutatnám ezt a fiút. 200 éves félvámpír. Amint, hallatszik ver a szíve és vére is van. A szagán lehet érezni. Ez a lány pedig a testvére ő viszont igazi vámpír. A fiú változtatta át, mert a lány kérte rá, hogy segíthessen neki.

-Szóval, Alice ezzel azt akarod mondani hogy a kisleány sem jelent veszélyt?-kérdezte Caius aki először szólalt meg máma, Alice bólintott.-Akkor úgy látszik nincs itt már több dolgunk. Az emberlányhoz még annyi hozzáfűznivalónk van, hogy át kell változtatni, mert tudjátok, hogy a Volturi nem ad második lehetőséget! És figyelni fogjuk a kislányt is.

Bólintottunk. És még most sem hiszem el, hogy ezt mondhatom, de ekkor mindenféle harc nélkül sarkon fordultak és elindultak vissza Volterrába.

A barátaink és mi (miután persze az ellenség eltűnt a hallótávolságból) örömujjongásban törtünk ki. Mindenkinek megköszöntem a segítséget, és elnézést kértem tőlük, de mennem kellett. Elköszöntem, mindenkitől,majd hazaindultam.