Miért éppen Texas?

Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid rész jön. De csak fokozni szeretném az izgalmat.

Egy csodálatos, élményekben gazdag hetet töltöttünk Esme szigetén. Ezt az egy hetet kirándulással, pancsolással és házimozizással, na meg Jake gasztronómiai tudásának tesztelésével töltöttük! Szívesen maradtunk volna még, de várt ránk Texas. Az érkezésem után egyszerre indulni kellett, hogy le ne késsük a gépet. Pár óra alatt odaértünk Texasba. Az ottani "kitérőt" Bella 3 naposra tervezte. Egy ötcsillagos, gyönyörű hotelben kaptunk szobát. Jake lement a közeli mekibe kajáért mert (mint mindig) farkaséhes volt. Szó szerint. Tíz perc múlva meg is érkezett. De mekis kaja nélkül. Biztosan megette ott- gondoltam.

-Gyere Gina,-mondta kicsit fura hangon.-menjünk egy kicsit városnézni!

-Rendben.-feleltem és megfogtam a felém nyújtott kezét. A kézfogása megint csak fura volt. Olyan erősen fogta a kezemet! Mikor elindultunk, pedig nem mentünk, inkább Ő ráncigált engem. A város nagyon szép, de az a rész ahova vitt engem, már egy cseppet sem tetszett. Egy sikátorba vezetett utunk.

-Jake, hova hoztál engem?-kérdeztem körülkémlelve a környéket.

Nem válaszolt. Teste elkezdett remegni, mint mikor vérfarkassá változik. Csakhogy nem vérfarkas lett belőle, hanem egy szép fiatal szőke hajú karmazsinvörös szemű lány. Egy vámpír. Kétségbeestem.

-Akkor kezdjük újból. Rendben Gina?-felelt.

-Ki...vagy...te?-kérdeztem.

-A nevem Lucy. És, amint látod vámpír vagyok. És most indulj befelé!-mondata és egy ajtóra mutatott.

Nem mertem vele ellenkezni. Eltűnni (vagy felébredni) már próbáltam, de valahogy nem ment. Valami blokkolta az energiámat. Mit volt mit tenni beléptem az ajtón. Lementem az ajtótól lefelé húzódó lépcsőkön, amik egy pincébe vezettek. Mikor leértem rájöttem, hogy ez nem egy pince, hanem egy pincehálózat. Lucy átvezetett az egyik terembe, ahol egy gyönyörű (vámpír)nő ült egy fotelben( bár nevezhetném trónnak is).

-Áh, Lucy elhoztad, nekem a mi kis foglyunkat!-szólt mézédes hangon a hölgy.

-Ahogy parancsoltad, Úrnőm!

-Üdvözöllek szerény hajlékunkban, Regina! A nevem Maria. Jasper már biztosan mesélt rólam.

Leesett az állam. Ez a Maria, az a Maria, aki átváltoztatta Jaspert és a hadseregében tartotta őt.

-Esteledik, indulnod kéne haza a világodba, igaz?-kérdezte.

Honnan tud a világomról?-kérdeztem magamban.

-Már próbáltad, de nem sikerült, igaz?

Ez a nő mindent tud?

-Csak azért nem sikerült, mert nem engedtem. Egy tehetséges vámpír segítségével megbűvöltem ezt a környéket, hogy csak akkor tudj hazamenni, amikor én engedem és csak ide tudj visszajönni. Ez a varázslat csak addig működik, míg ezen a környéken vagy ebben a világban. Most pedig menj! Holnap találkozunk! Ég áldjon!

Nem tudtam mit tenni. Biccentettem egyet és hazaindultam.