Egy Phoneix-i hotelban landoltam. Bella az ágyon ült magába roskadva . Jasper és Alice a sarokban beszélgettek. Üdvözöltem őket. Próbáltam vígasztalni Bellát, hogy Edwardnak nem lesz semmi baja. De nem értem el semmi sikert. Ekkor megszólalt a telefon és bennem megfogalmazódott egy új terv. Gyorsan felkaptam mielőtt még Bella tenné.
-Halló.-mondtam majd meghallottam Reneé hangját a telefonban.
-Bella,kislányom! Jól vagy?
-Igen anya, jól vagyok-mondtam Bella hejett.Mivel hasonlított a hangunk ezért nem volt baj.
Erre megszólalt James Mély bariton hangja.
-Bella! Ugye nem akarod, hogy édesanyádnak valami baja legyen?
-Nem nem akarom.
-Akkor gyere el a házatokba. Ha lehet akkor úgy, hogy a kedves kis barátaid ne tudjanak róla, mert különben kénytelen leszek végezni édesanyáddal. Különben a barátnőd is ott van?
Ezzel rám utalt.
- Nem nincs.-hazudtam.
- Kár. Szóval akkor gyere mihelyt el tudsz szökni. Oké?
-Oké.-feleltem.
- Akkor majd találkozunk. Szia.
-Szia.
Letettem a kagylót.
-Ki volt az?-kérdezte tüstént Alice.
-James volt. csapdába akarta csalni Bellát és most azt hiszi, hogy én vagyok az és így el tudjuk kapni. Bella régi balett-termében akar végezni velem.Ez volt az a sok tükör. Már hívom is Edwardot. Itt vannak a közelben . Már az elején szóltam nekik, hogy Phoneix közelében legyenek. Én elindulok Jameshez ti kövessetek távolról. Meg fogja kérdezni, hogy szóltam -e nektek úgy ,hogy "Ugye nem szóltál a kis barátaidnak?" erre én azt fogom felelni, hogy " Ők nem a barátaim, hamem a családom!".Elég hangosan fogom tenni. Ez lesz a jel, és ekkor ti bejöttök aztán elvégzitek a dolgotokat. Edwardék már itt vannak a hotelban. Tudják a tervet. Ragaszkodom hozzá, hogy Bella is veletek jöjjön.
-Büszke vagyok a jövőbe látó képességedre Gina-mondta Alice.
-Kösz, de nincs vesztegetni való időnk.-mondtam, és indultam is az úticélhoz.
Pár percen belül oda is értem Belláék házához, mögöttem fél kilométerre Cullenékkel.Kicsit tétovázva ugyan, de bementem a lakásba. Ott egy telefonüzenet fogadott.
-Ügyes kislány vagy. Most pedig menj az utcátok végén lévő balettstúdióba. Rövidesen találkozunk.
Megindultam tehát affelé az épület felé ahol a Nagy Kaszás várt rám türelmetlenül. Beléptem az előtérbe, vettem egy nagy levegőt, és elszántan nyitottam be a balett-terembe ahol szembenézek a halállal.Meghallottam Reneé hangját.
-Bella ezt soha többé ne csináld jó?
Megláttam a kijelzőt is ahol éppen a gyermek Bella sír, majd észrevettem azt is aki rám várt. No nem pontosan rám. Így egy kicsit meglepődött.
-Gina!?-értetlenkedett.-Nem baj így is jó. Olyan finom illatod van, mint a barátnődnek. Bocsáss meg ezért a kis trükkért, csak nem tudtam, hogy hogyan tudnám őt idecsalni. Nem rád számítottam, de sebaj. Úgy terveztem, ha megölöm egyikőtöket akkor majd megkeresem a másikótokat is.Apropó barátok. Ugye nem szóltál a kis barátaidnak?
-Ők nem a barátaim, hamem a családom!-kiáltottam és az ajtó kitárult.
Berontott rajta az egész Cullen család és Bella.A többire nem emlékszem , mert a nagy harc hevében nekiestünk az üvegfalnak.Egyszerre ordítottunk fe, hiszen Carlisle elmélete szerint ugyanazt a fájdalmat éljük át mindketten, ikerlelkek vagyunk.
Következő emlékem már a kórház.Egy szobánk volt Bellával. Mikor magunkhoz tértünk, a szobában rajtunk kívül csak Edward volt.Kicsit fájt a vállam. Felnyögtem.
-Jól vagy.-ugrott Edward egyszerre az ágyamhoz.
-Igen,köszi. Csak egy kicsit gyenge vagyok.-mondtam.-De most már mennem kell haza. Már jobban is érzem magam.Viszlát Edward vigyázz Bellára.
-Viszlát Gina tudod, hogy így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése