A vonyító igazság

Bella szülinapja után pár nappal késztetést éreztem, hogy meglátogassan "régi" barátomat Jacobot.

Mikor odaértem hozzájuk szokatlan csend fogadott. Kerestem Jaket mindenhol, mignem meg nem találtam a hátsóudvaron. Épp akkor futott ki az erdőből egyszál térdgatyában. Még sosem láttam póló nélkül, de valami azt súgta, hogy mostantól gyakrabban fogom, és ez a felismerés megmosolyogtatott.

-Gina!? Mit csinálsz itt?-kérdezte úgy mintha csak egy nyűg lennék a hátán.

-Hiányoztál és gondoltam meglátogatlak.

-Azt hiszem hozzá kell majd szoknod a magányhoz, mert mostantól nem sűrün láthatsz!-mondta nyersen.

-Miért?-játszottam az értetlent.

-Azt nem mondhatom el.

-Na jó elegem van a színjátékból.Torkig vagyok vele!

-Ez alatt mit értessz?-kérdezte a régi hangján. A lágy simogató hangon amvilel eddig a napig hozzám szót.

-Tudom hogy mi vagy!-feleltem.-És azt is tudom , hogy éppen most azért jöttél az erdőből, mert eddig vonyítva rohangáltál a többi farkasbarátoddal az erdőben.

-Honnan....?

-Ez a dolog másik része. Tudom , hogy egyrészt azért fújsz rám mert Cullen vagyok. De ez nem igaz . Az igazi vezetéknevem Entity ( ez a vezetéknevem angolul), és egy távoli európai országban élek. Akarod hallani , hogy hogyan kerültem ide?

-Hát jó lenne.-felelte.

Én pedig elmondtam neki az egész testcserés lélekikres sztorit, amit ledermedve figyelt.

-Így már asszem összeállt a kép.Szóval nem készülsz vámpír lenni?

-Nem szándékozom.

-Akkor megnyugodtam. És ez a lélekikresdi ez azt jelenti, hogy minden némi-nemű fájdalmat megérzel amit ő is?

-Igen!

-És ha ő meghal akkor te is?

-Igen! Legalábbis Carlisle kutatásai alapján.

-Nos mostantól jobban fogok figyelni Bellára is , nehogy baja legyen.

-Szerintem neki ott van Edward aki vigyáz rá.

-És te akkor nálunk csak nappal vagy éjjel meg a te világodban, ahol mellesleg akkor van nappal?

-Igen.

-Figyelj ez nekem nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell előtted tikolóznom!Mellesleg elvileg távol kellett volna tartanom magam tőled, ami bizony nagyon nehezem re esik. Ezt már mondtam Samnek is, és ő nem felelt rá semmit.Ráadásul utánna egyszerre el is szaladt.

Én válaszul mosolyogtam rá.

-Most már mennem kell. Szia!-mondtam és elbúcsúztam