"Terhes társaság"

Ma sietve és a már ismerős émelygős érzéssel indultam Haza ( Cullenékhoz haza ).Mikor odaértem muszáj volt lefeküdnöm a kanapéra Bella kórházi ágya mellé mert hihetetlenül rosszul éreztem maga . Már egy hónapja megérkezett kismama "Lelki-ikrem" a testvéremmel Edwarddal. A család úgy döntött, hogy hagyja Bellát kihordani a magzatot. Mindenki aggódva figyel minket.Egyszercsak Edward felhördült:

-Egyszer kinyírom azt a kutyát az biztos!

Bellával értetlenül néztünk rá, a többiek viszont nem mutattak semmiféle meglepődést. Egyszercsak kopogást hallottunk az ajtó felől. Carlisle nyitott ajtót.

-Jó napot Dr. Cullen! Gina itt van?-hallottam Jacob hangját odakintről. Már mindent értettem.

-Igen, de most nem lenne szerencsés bejönni hozzá...-kezdte Carlisle míg ezt elmondta addig gyorsan rápillantottam Bellára, aki megértette kérdésemet és bólintott egyet.

-Hagyd! Bejöhet!-szóltam közbe Carlisle mondandójának.A hangom nagyon fáradtnak és kínzottnak hallatszott.

Ekkor Jacob belépett a nappaliba.

-Hol van?-kérdezte, mert nem látott a kanapé háttámlájától.

-Itt vagyok!-válaszoltam még mindig halk, élettelen hangon.

Közelebb jött és mikor meglátott csak elképedést láttam az arcán, aztán a tekintete a mellettem fekvő Bellára siklott. Először az arcára, aztán a nyakára és végül a hasára, ami akkora volt már mint egy 5 hónapos kismamának. Carlisle kutatásai alapján ugyanis a magzat rohamos gyorsasággal nő.

-Mi történt vele?-kérdezte Jake meglepetten.

-Terhes. Mégis mit gondolsz?-felelte gúnyosan Edward.

-Azt látom, de még csak 1 hónapja voltatok egy 2 hetes nászúton. Bella viszont úgy néz ki mint aki legalább 4 hónapos terhes!

-Ez azért van,-kezdte magyarázni Carlisle.-ha a kutatásaim nem csalnak, mert vámírónőnek ugye nem lehet gyereke emberférfitó, de fordítva ez lehetséges.Az így nemzett magzat a elvileg sokszorta gyorsabban nő mint az átlagos.

-Értem. De Ginának mi baja?

-Emlékszel mikor meséltem neked, Bella és az én kapcsolatomról?-mondtam.

-Igen azt mondtad, hogy ugyanazt érzed mint amit Ő. Ez most is a gond?

-Pontosan.-feleltem.

-És ez a te világodban is érvényes rád? Mert ott nem láttalak ennyire betegnek és fáradtnak, mint itt.

-Részben érvényes, de csak gyengébb kiadásban pl. hasfájás, szédülés és ehhez hasonlók.-mondtam.

-Értem.-felelte.-Kezd esteledni. Én megyek. Nálad találkozunk!

-Rendben! Szia!-válaszoltam, majd családomhoz fordultam.-Most már nekem is mennem kell, majd jövök! Jobbulgassatok, Bella! Sziasztok!-köszöntem, majd hazaindultam.