Egy kis rosszullét. Vagy mégsem?

Máma különösen korán érkeztem, hogy híreket kapjak Bella és Edward felől. Az egész család ( a nászutasok kivételével) a nappaliban ült.

-Sziasztok!-mondtam.

-Szia, Gina!-köszöntött Esme kedvesen.

-Mi újság Edwardékról?-érdeklődtem.

-Semmi különös.-felelte Carlisle.-És te hogy vagy?

-Köszönöm szépen jól vagyok!-mondtam, de bár ne tettem volna, mert hirtelen elfogott a rosszullét.

-Jól vagy?-kérdezte Jasper, aki megérezte, rosszullétemet.

-Nem igazán.-feleltem.-Pedig otthon még semmi bajom nem volt, és vacsorára sem ettem semmi romlottat! De ha nem csináltam semmit rosszul, akkor mi ez?

Mindenki gondolkodni kezdett.

-Várjunk csak!-kiáltott fel Alice.- Carlisle, nem azt mondtad, hogy Bella és Gina között szoros kapcsolat van?

-De. Miért?

-Mert lehet, hogy Ginának tényleg nincs semmi baja, hanem Bellával van valami.

-Igazad lehet.-mondta Carlisle.-Fel kéne őket hívni!

Fogta a telefonját, és tárcsázta Edward számát, majd kihangosította, hogy én is halljam ne csak a többiek ( a vámpíroknak ugye extra erős a hallásuk).
-Helló Carlisle, sajnos nem tudok beszélni, mert Bella irtó rosszul van. Már telehányta a WC-t.-szólt Edward aggódó hangja a telefonból.-Nincs ötleted, hogy mi baja lehet?...

-Edward!-hallottam egy vékony, szinte síró hangot valahonnan távolabbról. Bella volt az.

-Várj csak, akar valamit mondani!-mondta Carlisle-nak, majd odaszólt Bellának.-Egy perc és ott vagyok, kedvesem!

Hallottunk egy halk suhanást és ekkor meghallottunk egy másik hangot. Sírást. Belláét.Majd egy halk nyöszörgést, amiből ezt lehetett kiszűrni:

-Edward, terhes vagyok.

Majd megszakadt a vonal. Némán álltunk egymásra nézve. Carlisle azon töprengett, hogy mit tegyen. Úgy gondoltam kiállok a "lelkiikrem" mellett, úgyhogy megtörtem a szinte már halotti csendet.

-Carlisle, Bella akarja a gyereket. Tudom és én, meg szerintem Rose is kiállunk mellette. Igez Rose?

-Természetesen.-hangzott a válasz.

-Ez mind szép és jó,-modta Jasper.-de hogyan védjük meg Bellát is és a gyereket is?

-Carlisle kitűnő orvos és remek kutató is. Majd biztosan talál megoldást, és amiben tudunk, segítünk neki.-feleltem.

-Ezt a kérdést mi már megvitatjuk. Gina neked úgyis menned kell. Nemde?

-Igazad van. Majd holnap találkozunk! Sziasztok!-köszöntem, majd hazaindultam.