Nemkívánt látogató

A családomnál (akik már egy jó ideje Cullenék, ezért már annak hívom őket) voltam. Emm éppen Jazzel nézte a TV-t. Egyszer csak lemerevedtem. A következő hír megdöbbentett.

-A Seattle-i gyilkosságok száma egyre csak nő a tettest még mindíg nem találják.-mondta a bemondónő.

-Na ez az újszülött nagyon vérszomjas lehet-kezdte Emmett.

-Vagy inkább újszülöttek.-vágtam közbe.- Mikor kezdődtek a gyilkosságok?

-Egy-két hete. Fel kéne már világsítani őt vagy őket(ahogy mondtad Gina), hogy ez így nem biztonságos.-felelte Edward.

-Ne!-kiáltottam.

-Miért?-szállt be az eszmecserébe Rose.

-Mert nem tudjátok kivel vagy inkább kikkel álltok szemben.

-Miért,te tudod?-kérdezte Edward.

-Nem pontosan, de van tippem. Jasper, te szerintem már tudod mire gondolok ugye?

-Nem, az lehetetlen-felelte Jasper miután rájött mire gondolok.

Edward is megértette.

-Vámpírhadsereg?Itt?Na ne!

-De.- feleltem.

-Akkor miért nem láttam eddig?-kérdezte Alice, aki eddig a lépcsőn ücsörgött csendben.

-Mert tudják kivel van dolguk.-válaszoltam, de még mindíg értetlenül meredtek rám, ezért úgy gondoltam hagyom a dolgot-Mindegy.

-Egyáltalán nem mindegy.Lehet hogy a mi csaláunk ellen szervezkednek.-mondta Edward.

-Nem hinném. De ne találgassunk még nem tudunk biztosat oké?

-Oké.

Egy fél percig csend volt.

-Tegnap vadászni voltatok, igaz?-törtem meg a csendet

-Igaz.-felelte Edward.-Bella addig házi őrizeten volt Alice-szel és Rose-zal.

Megint megmerevedtem.

-Mi a baj?- kérdezte Alice.

-Egyenesen Belláékhoz kell mennünk!-ziháltam.

-Miért?-kérdezte Edward értetlenül.

-Felvételi lapokat töltögetni -feleltem gúgyosan.(nemsokára érettségizünk)

-De most komolyan!-puhatolódzott.

-Majd meglátod ha odaértünk.-vágtam rá és próbáltam kicitálni a kocsihoz(márpedig a kicitálás egy vámpír esetében nem valami könnyű)

Bepattantunk a kocsiba és secc-perc alatt odaértünk.Bella már az ablakból észrevett minket és kisietett, hogy kinyissa nekünk az ajtót.

-Sziasztok!-üdvözölt minket felhőtlenül-Minek köszönhetem a látogatásotokat?

-Eltünt a blúzod és a párnád igaz?

-Igen de honnan tudod?

-Ikertelepátia-vágtam rá és már szaladtam is fel a szobájába, Edward és Bella követett.

Mikor felértünk a szobába Edward nagyot szagolt a levegőbe.

-Ez a mi fajtánk szaga.-állapította meg meglepődötten.

-Igen. Még friss . Tegnap járt itt.

-Honnan...?-kérdezte értetlenül.

-Vannak összeköttetéseim-feleltem.

Megint nagy csönd lett.

-De miért járt itt?-kérdezte Bella.

-Kellett neki a szagod.-válaszoltam.-Ez alapján meg tud minket találni,mert általában együtt vagyunk.

Majd Edwardhoz fordultam.

-A gyilkosságok Seattle-ben, és most ez is.Edward ez nem a csaldára irányul .Hanem Bellára és rám.

-Nem az lehetetlen.-vágott vissza.-Ki akarna nektek rosszat?

-Nekem van egy tippem!-szólt közbe Bella.-Victoria.

-Ésszerű feltételezés, de mért küldene Victoria egy vámpírhadsereget miattatok?

-Vámpírhadsereg!?-kiáltott fel Bellla.

-Edward, azt hiszem itt az ideje, hogy Bella megismerkedjen Jasper történetével.Vidd el hozzánk hadd hallja Jazz szájából.Én pedig értesítem a másik felet.

-Kit?-kérdezte Edward.

-A farkasokat.-válaszoltam.

-Miért kell azokat a rühes bolhafészkeket belekeverni a dologba?-kezdett vitába Edward.

-Mert azok a "rühes bolhafészkek" a barátaim, és aggódnak a sorsom miatt.

-Gina, mint a bátyád azt kell hogy mondjam a vérfarkasok nem a megfelelő társaság a számodra. Jobb lenne ha nem barátkoznál velük.

-Sajnos a figyelmeztetéssel már elkéstél.Külben is ha ismerik a szagot, akkor az ő oldalukon is szemmel tarthatjuk Victoriát.

-Rendben van.-adta fel a küzdelmet.-Amint elmentünk hívd ide az egyik korcsot szagoltasd meg vele a szobát és kész.Megtiltom ,hogy velük barátkozz.Többet nem találkozhatsz egyikükkel sem.

-Úgysem tudsz meggátolni benne.-vágtam rá.

-Majd meglátjuk.-felete.

-Majd holnap idehívom,mert lassan mennem kell. Ezt a vitát még nem zártuk le.Szíasztok!

Sam és Emily

Meg akartam látogatni Jacobot így mikor utaztam az erdőbe érkeztem. Kicsit Meglepődtem, mert Jake nem volt sehol sem. Fel akartam állni, viszont szokás szerint nem néztem az orrom elé és bevertem a fejemet egy sziklába. Elájultam. Hirtelen csaholást, majd kiabálást hallottam.

-Gina, Gina!-kiabálta egy mély hang amit még nem nagyon hallottam még.-Gina ébredj!

Szólni akartam, hogy jól vagyok de a számon nem jött ki hang. Egy ideig hallottam a hangot amint fel akar éleszteni, de hirtelen elhalkult minden.

Egy szobában ébredtem ahol még nem jártam. Fel akartam ülni, de a fájdalom belehasított a fejembe.

-Aú!-kiáltottam.

-Jó reggelt,Csipkerózsika!-szólt egy lágy dallamos női hang a szoba sarkából.

Meg láttam a hang tulajdonosát egy szép indiánlány volt, vékonyszálú hosszú fekete hajjal. Arcának egyik felén nagy vágást táttam. Már tudtam ki az. És azt is, hogy hol vagyok.

-Szia Emily!-mondtam.

-Szia Gina!-felelte.-Jól ránk ijesztettél! Szólok is Jacobnak, hogy felébredtél.

-Oké!-mondtam talán túl lelkesen mert a fejem ismét sajogni kezdett.-Aú!

-Ne olyan hevesen! Nem szabad megerőltetned magadat!

-Rendben.-feleltem halkan.

-Jacob!-kiáltott.-Gina felébredt!

Már hallottam is a hupogást a konyhából.

-Jake!-mondtam elhaló hangon.

-Most kettesben hagylak benneteket.-szólt Emily és elhagyta a szobát.

Jacob aggódva nézett rám.

-Nagyon megijesztettél-kezdte.-Azt hittem azok a piócák otthagyták a kiszipolyozott testedet az erdőben.

-Haha-feleltem.

-De most komolyan.-folytatta-Ha így lett volna nem is tudom mit csináltam volna .Azt hiszem összehívtam volna a falkát és együtt indultunk volna bosszút állni érted, aztán....

-Nyugi, nyugi Jake itt vagyok és élek és nem történt semmi bajom jó?

-Oké lehiggadok. Csak azt akartam ,hogy tudd mennyire megijedtam és mi mindenre képes lettem volna érted.

-Köszi.-mondtam.-Különben mi újság?

-Ja tényleg valamit el akartam mondani neked.

-Na és mi lenne az?-kérdeztem közben megtapogattam a fejemet,hogy megállapítsam nem fáj-e.

-Képzeld el álmomban egy fenyvesben jártam a fenyves alatt néhány sor szőlő volt alatta egy veteményes kert,mert a fenyves egy dombon volt.A kert alatt egy udvar és rajta egy Barackrózsaszín ház. Mire ezt mind felderítettem eltelt fél óra mellesleg megjegyzem farkas alakban voltam.Vagyis nem is inkább farkas meg is lepődtem mikor egy hatalmas farkas helyett térdmagasságig érő kutya voltam.De ez nem is számít mert akkor az ajtón kiléptél te. Annyira meglepődtem mikor nem a vérszívó divattervező(Alice) fajta ruhát viseltél.Hátadon hátizsák a kezedben egy tornazsák volt elindultál hátrafelé ,vagyis az én irányomba, Bár nem láthattál,mert elrejtőztem a fák között. Aztán bementél egy kicsi faházba amit én fészernek néztem.Kitoltál belőle egy biciklit amibe bepakoltad a táskákat. Eltoltad a cengát a kapuig, kitoltad rajta, felültél rá, és elindultál vele. Hirtelen valami azt súgta, hogy kezdjelek el követni úgy ,hogy te ne vegyél észre. Meg is tettem. Kiderült, hogy az iskolába mentél. Általános Iskolába. Tudtam,hogy innen nem jössz ki egyhamar így elkezdtem felfedezni a környéket.Miután befejezted az óráidat...

-Hadd találjam ki-vágtam közbe- elindultam egy másik irányba át egy hídon és egy sárga háznál álltam meg.

-Hogy találtad ki?

-Ez egy átlagos napom az én világomban.

-Szóval mostantól én is ott lehetek a te világodban?

-Attól függ.Mióta álmodsz az én világomban?

-Mióta átváltozásom után először megláttalak.Miért?

-Semmi cssak van egy elméletem.

-Éspediglen?

-Majd elmondom,ha itt lesz az ideje.Most csak elégedj meg annyival,hogy mostantól míg alszol addig az én világomban jársz.

-Csúcs! Legalább a te világodban is meg tudlak védeni.

-Tényleg és mért nem akartad,hogy megássalak?

-Nem tudom. Csak úgy jobb titokban, mert akkor ha nem látsz akkor éled az életed úgy ahogy szoktad.És én erre nagyon kiváncsi vagyok. Tudod. A szokásaidra, a napi rutinra,mit szeretsz és mit nem.

-Szuper, de már sötétedik úgyhogy mennem kell.Találkozunk nálam.

-Ne feledd te nem láthatsz.

-Majd meglátjuk,hogy látni foglak-e vagy sem.

-Oké akkor szia!

-Szia mondd meg Emilynek,hogy elmentem.

-Oké.-mondta,majd eltüntem

Egy régi ismerős

Egy nap Bellával sétáltam az erdőben, amikor egyszercsak rezegni kezdett a bokor. Csak ketten voltunk. Csodáltam, hogy Edward nem jött velünk.Nagyon féltette Bellát.

-Biztos csak Edward az.-mondta Bella.-Nem bírja elviselni, ha nincs valahol a közelünkben 500 m-es körzetben.

-Lehet.-feleltem, de nem fűztem hiú reményeket az ötlethez.

Ekkor megjelent az erdő szélén Laurent.Nem lepett meg. Számítanom kellett rá valamikor a közeljövőben.

-Szervusztok lányok!-kezdte.-Nem gondoltam volna, hogy együtt talállak meg benneteket.

-Szia Laurent.-köszönt Bella naivan.-Hogy vagy ? Milyen Tanyaéknál az élet?

-Nagyon jól vagyok és öröm Tanyaval és a családjával élni.Nos de térjünk rá a tárgyra. Nem feleslegesen jöttem ám el eddig Alaszkából.

Csend volt. Vártam, hogy elkezdje a kóstolgatást.

-Tehát még mindíg jóban vagyok régi barátunkkal Viktóriával, aki megkért egy apró szívességre. Úgy gondolja mivel a te barátod-mutatott Bellára.-megölte az ő társát Jamest, ezért most meg kell hogy öljelek téged.Szemet-szemért, társat-társért.Ami pedig téged illet-mutatott rám.-mivel te csaltad tőrbe Jamest ezért neked is bűnhődnöd kell!

Elkezdett keringeni körülöttünk.

-Ne féljetek-mondta.-kíméletes leszek, és gyors halálotok lesz.

Elkezdtünk egyre közelebb húzódni egymáshoz Bellával.Laurent már egyre közelebb volt hozzánk, mikor kiugrott a bokorból egy óriási fekete farkas.Aztán egy csokibarna, egy szürke és végül egy rozsdabarna.Még sosem láttam a vérfarkasokat farkas alakban.Emberként már ismertem valamennyit,mert Jake bemutatott nekik.Laurent megíjedt, elkezdett futni. a farkasok elkezdték üldüzni, kivéve a rozsdabarna farkast. Ő engem nézett nagy szemeivel.

-Menj csak Jake!-mondtam neki.

Ő oldalra billentette fejét csaholt egyet, majd elrohant.Belláról már meg is feletkeztem. Ott remegett, mint a nyárfalevél. Ez neki már sok volt. A farkasok, Laurent.Hazafelé pedig elmeséltem neki hogyan ismerkedtem meg a falkával. Tágra nyílt szemekkel hallgatott.Aztán elértünk Belláék házához, ami előtt már ott parkolt a Volvó. Én úgy gondoltam inkább hagyom őket kettesben és hazamegyek.

A vonyító igazság

Bella szülinapja után pár nappal késztetést éreztem, hogy meglátogassan "régi" barátomat Jacobot.

Mikor odaértem hozzájuk szokatlan csend fogadott. Kerestem Jaket mindenhol, mignem meg nem találtam a hátsóudvaron. Épp akkor futott ki az erdőből egyszál térdgatyában. Még sosem láttam póló nélkül, de valami azt súgta, hogy mostantól gyakrabban fogom, és ez a felismerés megmosolyogtatott.

-Gina!? Mit csinálsz itt?-kérdezte úgy mintha csak egy nyűg lennék a hátán.

-Hiányoztál és gondoltam meglátogatlak.

-Azt hiszem hozzá kell majd szoknod a magányhoz, mert mostantól nem sűrün láthatsz!-mondta nyersen.

-Miért?-játszottam az értetlent.

-Azt nem mondhatom el.

-Na jó elegem van a színjátékból.Torkig vagyok vele!

-Ez alatt mit értessz?-kérdezte a régi hangján. A lágy simogató hangon amvilel eddig a napig hozzám szót.

-Tudom hogy mi vagy!-feleltem.-És azt is tudom , hogy éppen most azért jöttél az erdőből, mert eddig vonyítva rohangáltál a többi farkasbarátoddal az erdőben.

-Honnan....?

-Ez a dolog másik része. Tudom , hogy egyrészt azért fújsz rám mert Cullen vagyok. De ez nem igaz . Az igazi vezetéknevem Entity ( ez a vezetéknevem angolul), és egy távoli európai országban élek. Akarod hallani , hogy hogyan kerültem ide?

-Hát jó lenne.-felelte.

Én pedig elmondtam neki az egész testcserés lélekikres sztorit, amit ledermedve figyelt.

-Így már asszem összeállt a kép.Szóval nem készülsz vámpír lenni?

-Nem szándékozom.

-Akkor megnyugodtam. És ez a lélekikresdi ez azt jelenti, hogy minden némi-nemű fájdalmat megérzel amit ő is?

-Igen!

-És ha ő meghal akkor te is?

-Igen! Legalábbis Carlisle kutatásai alapján.

-Nos mostantól jobban fogok figyelni Bellára is , nehogy baja legyen.

-Szerintem neki ott van Edward aki vigyáz rá.

-És te akkor nálunk csak nappal vagy éjjel meg a te világodban, ahol mellesleg akkor van nappal?

-Igen.

-Figyelj ez nekem nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell előtted tikolóznom!Mellesleg elvileg távol kellett volna tartanom magam tőled, ami bizony nagyon nehezem re esik. Ezt már mondtam Samnek is, és ő nem felelt rá semmit.Ráadásul utánna egyszerre el is szaladt.

Én válaszul mosolyogtam rá.

-Most már mennem kell. Szia!-mondtam és elbúcsúztam

Egy majdnem balul elsűlt szülinap

Most van Bella szülinapja. Előre tudtam , hogy mit veszek neki ajándékba. Ollót! :-)

Azért ugyebár ,hogy meg ne történjen az a balul elsűlt eset. Ami Edward elmenetelének egyik oka volt a könyvben. De ez nem e könyv. Ez a valóság és nem engedhetem , hogy Edward itt hagyja Bellát ( és engem ).Nos Bella nem nagyon rajongott az ötletért , hogy Alice szülinapi partit tartson neki. Így hát abban egyeztek meg hogy szűk csalábódi körben fogja tartani.Suli után Edward elment Bellával magnézni a Swan lakásba a Rómeó és Júliát, mi pedig Alice-szel hozzálláttunk a díszítésnek és az ajándékok összerakását.A végeredmény magáért beszélt. Mire az ünnepelt megérkezett a szoba csillogot-villogott. A családunk (mármint mi Cullenek) felsorakoztunk. Bella belépett és teljesen elámult a csodálattól. Nagyon tettszett neki a szoba.Ragaszkodtam hozzá, hogy én adjam oda neki elsőként az ajándékomat, amit direkt nem csomagoltam be.

-Boldog szülinapot tesó!-mondtam viccesen.

-Köszi! Ez meg mi? Olló?

-Jól jön a bontogatáshoz.Manapság a papírok nagyon élesek szoktak lenni. Hát még a szallagok!

-Mégyegyszer köszi-mondta.

Utánam jött az összes többi ajándék. Aki ismeri a regényt az tudja mit kapott Bella. Az osztogatás után jött a tortaevés. Mármint kettőnknek, mert más ebben a helyiségben nem hiszem, hogy meg tudta volna enni a tortát. Evés közben félrehívtam Edwardot.

-Mit szeretnél?-kérdezte.

-Tudom min , de légy szíves verd ki ezt a buta ötletet a fejedből!

-Miért?-adta meg magát különösen jó képességemnek.

-Mert tudom mi történne, és szerintem nem akarnád hallani!

-Na halljuk!

-Nos Bella beleőrülne a magányba, aztán elkezdene veszélyes dolgokat csinálni, mert akkor hallaná a hangodat a fejében, később pedig puszta szórakozásból leugrana egy szikláról, Alice ezt meglátná és azt hinné ,hogy Bella meghalt .Visszajönne ide.Ezalatt Rose elmondaná neked Alice mit látott.Mellesleg megjegyzem Bella túlélné az esetet.Te persze ezt nem tudnád.Így úgy döntenél,hogy felbosszantod a Voulturit és meghalsz.Aró ezt nem tenné meg veled. Bella és Alice elindulnának Olaszországba megmenteni téged, ami sikerülne is, viszont Aróék tudomást szereznének arról ,hogy Bella tud rólatok és ember. Ezért haladékot adnak ,hogy változtassátok át, amit persze te nem akarsz.Ebbe még számolj bele engem is.Elég kielégítő volt a válaszom?

-Igen.-mondta megadva magát.-Mellesleg néha Alice-nél is félelmetesebb vagy. Tudod?

-Ezt most bóknak veszem.

A ki párbeszédünk után lassan véget ért a családi összejövetel és én pedig hazamentem.

Pár szó

Az utána következő napok nagy részét La Pushban töltöttem egészen Bella szülinapjáig.

Egy másik tánc

Elérkezett sokak által várva várt évvégi buli. Bár Bellát nem nagyon dobta fel. Ő jobban sérült mint én, de nem volt olyan vészes. Készülődtünk a bálra. Alice kiélhette rajtam hajlamait. Én voltam a próbababa. Legalább is úgy éreztem magam. Egy vörös térd alá érő koktélruhát választott számomra. Állítása szerint illik a fekete hajamhoz, amit egyész szépen elkészített. A smink is jó lett. Jóformán nem is ismertem magamra.Miután mindenki elkészült , Rose kocsijával megindultunk a suliba, Edward pedig Belláért ment. A bál során mindenkivel táncoltam.(mármint fiukkal)Egyszer csak megjelent az ajtóban valaki. Olyasvalaki akire nem számítottam itt, de mégis nagyon örültam neki. Jacob Black volt az. Egyenesen megindult hozzám.

-Szia Gina! Hiányoztál! Azt hittem soha nem látlak viszont.-mondta.

-Szia Jake! Te is hiányoztál nekem

-Táncolunk?

-Persze!-feleltem, majd elkeztünk táncolni.

-Okkal jöttem ide. Billy üzent valamit.

-Igen? És mit?

-Azt, hogy vigyázz Cullenékkal.Ennyi. Szerintem hülyeség. Mért is kéne tartanod tőlük.

-Pontosan.

-De most már mennem kell. Jó volt veled táncolni.Viszlát Gina.

-Viszlát Jake!

-Egyébként csinos vagy.

-Köszi!

Miután elment már nem sokáig voltam a bálban.Elkönyöntem álcsládomtól és hazaindultam.