Frissek

Szeretnék előre bocsánatot kérni mindenkitől, de egy ideig nem tudom hozni a frisset.
Nagy volt a félévi hajtás, szombaton írtuk a felvételit, a gépemet ma vitték el és a tanarok is szivatnak még minket. Ha tudok majd írok, remélem megértitek.

Puszi: Gina

Szorul a hurok

Hát eljött ez a nap is. Lesett a hó. Erre a napra vártuk a Volturit. Mindenki irtó feszült volt mikor elindultunk a tisztásra. Nessie Bellán csimpaszkodott, akit Edward karolt át.Rose és Emm valamint Carlisle és Esme is egymásba karoltak. Én Riley mellett sétáltam, mert Jake a falkával volt. A többiek pedig klánokba rendeződve haladtak. Azon gondolkodtam, hogy miért pont mi vagyunk azok akiknek évente legalább egyszer csatázni kell? Nem tudom, hogy mit tehetnék a többiekért. Azokért akik földrészeket utaztak azért, hogy ma kiálljanak mellettünk. És a Cullen családot is féltem. Alice és Jazz nincs itt, de mi lesz például Forks-szal ha Carlisle meghal. Nála jobb orvost keresve sem találnak. Ne értsetek félre Rose-t és Emm-et valamit Esme-t is sajnálnám de nagyon. Bellát, Edwardot és Ness-t életben fogják hagyni a különleges képességük miatt. És azt sem tudom, hogy velem mi lesz. Ember vagyok különleges képességekkel. Ezzel nem tudom, hogy mit fognak majd kezdeni. Minden esetre maradtam a megbeszélt tervnél. Bellával mi védjük a többieket Jane-től és Alec-től. Odaértünk a tisztásra. Felsorakoztunk. Az első sorban A Cullen család (beleértve engemet is),Riley és a Denali-klán állt. Mögöttünk pedig Carlisle barátai. Ekkor az erdőszélen megjelentek a farkasok is. De csak a bokrok mögött, "észrevétlenül". Ők voltak a "titkos fegyver". Mindenki ott volt. Sam és Jake úgy látszik elásta a csatabárdot. Jacob előrejött hozzám. Megsimogattam rozsdabarna bundáját.

-Minden rendben lesz.-suttogtam neki.

Bólintott egyet a fejével és hátrasétált a többiekhez.

Hirtelen a semmiből a tisztás másik oldalán fekete pontok kezdtek sorakozni. Lassan felhővé alakultak. A Volturi. Háromszög alakban haladtak és egy pillanatra sem bomlott meg az alakzat. Elől középen Aró haladt mögötte Caius és Marcus. Utánuk pedig az egész palotaőrség. Beleértve Jane-t, Alec-ot, Felix-et és Demetri-t is . Leghátul a feleségek jöttek. És Irina. Denaliékra néztem. Láttam a szemükben a szemrehányást, ahogyan nővérükre néztek. Majd Bellára pillantottam. Ő is rám nézett. Bólintottam. Ez volt a jel a pajzs kiterjesztésére. A mások szemének láthatatlan két energiaburok vette körül csapatunkat. Az enyém volt belül mert az vékonyabb. Megálltak. Pont a tisztás közepén. Ekkor Carlisle kivált az első sorunkból és odament Aróék-hoz. Üdvözölték egymást. De a kézfogás előtt Bella gyorsan "apánk" után küldte a pajzsot.

Látni lehetett Aró arcán a döbbenetet, ahogy nem látta a gondolatokat.

-Üdvözöllek mindnyájatokat.-szólt.-Abból az okból jöttünk, mert arról hallottunk, hogy egy halhatatlan gyermek van köreitekben. Igaz ez?

-Nem.-feleltük mind, majd Edward és Bella (kezében Renesmee-vel) vált ki a tömegből.-Ez a gyermek nem halhatatlan. Csak félig. Az én lányom. Biológiailag is.- mondta Edward, aztán Bellára mutatott.-Az édesanyja még ember volt, mikor megszülte.

-Szóval félig ember...-kezdte Aró.-Gyere ide kislány, ne félj! Fogd meg a kezem!

Edward Bellára nézett gondolom azért, hogy engedje el a pajzsot Nessie-ről. Megtette. Ness pedig félénken odanyújtotta a kezét az ismeretlen bácsinak.

-Roppant érdekes... különös adottság. Még beszélünk e kisleányról, de volt még egy információm. Ami pedig egy emberről szólt, aki- ahogy látom-most is itt van körünkben.-ekkor Aróén kívül legalább 30 szempár firtatta a tekintetemet.-Jöjj közelebb kedvesem!

Mielőtt elindultam volna hátrapillantottam Jake-re, majd Riley-ra minkét szempár félelemmel tekintett rám. Én is féltem. Vagy inkább izgultam, hogy most mi lesz. De engedelmeskedtem az előbbi kérésnek (vagy parancsnak). Elindultam ,hogy szemtől szembe álljak a Volturi fejével. Odaértem hozzá. Kinyújtotta a kezét. Tudtam mit akar, de azt nálam úgysem fogja tapasztalni. Megfogtam hát a kezét , aztán láttam az arcán a döbbenetet, mikor érzékelte, hogy nem érzékelt semmit. Karmazsinvörös szemét rám meresztette.

-Felettébb különös! Eme leánynál nem érzékelek semmit sem. Amit nem teljesen értek. Ilyen még nem nagyon fordult elő velem. Kíváncsi lennék... vajon másoknak is ellent tudsz e állni. Jane , kedves...!

A szőke ikrek közül kilépett a lány Jane. Angyalian szép arca egy kegyetlen gyilkost rejt, amit senki sem sejtene. Elém lépett.

-Ez lehet, hogy egy kicsit fájni fog.-mondta mosolygós arcon.

Visszamosolyogtam rá, és tartottam a mosolyt egészen addig míg az ő arcáról le nem hervadt.

-Fantasztikus!-kiáltotta.-Kíváncsi lennék, hogy vámpírként milyen erős lenne a képessége. ...

-Képességei...-mormolta Eleazar.

-Tessék? Mit mondtál, drága barátom? Csak nem észleltél valami mást is ezen a képességen kívül? Jöjj hát ide!

Eleazar odalépett mellém és megfogta magabiztosan Aró kezét.

-Csodálatos! Ez a lány csupa meglepetést tartogat. Szóval álomutazó is vagy?

-Igen.-szólaltam meg először hangosan.

-És hogyan is működik ez a képességed, és hova tudsz "álomutazni"?

-Az első dolog uram az, hogy a mindenség különböző világokból áll. Ha valaki elméjében megszületik egy világ az megszületik valóban. Hozzájuk egy folyosón lehet eljutni. A Folyosón. Itt ajtók vannak, amik a különböző világokba vezetnek. Én is egy másik világból származom és egy teljesen véletlen álomutazás során kerültem ide.

-Nem találok szavakat. Ilyen kifejlett képességeket még nem is láttam és olyat sem, hogy kettő lakozzék egy testben, ráadásul egy emberében. ... De most térjünk egy kicsit vissza erre a félvámpír gyermekre. Nem leplezi-e le az egész vámpírtársadalmat? Még nem találkoztunk ilyennel...

Ekkor az erdőből Alice , Jasper, egy vámpírfiú? és egy vámpírlány tűnt elő.

- Uram!-szólt Alice.-Van rá bizonyítékom, hogy egy félvámpír is meg tud élni titokban úgy, hogy nem leplezi le a társadalmunkat. Bemutatnám ezt a fiút. 200 éves félvámpír. Amint, hallatszik ver a szíve és vére is van. A szagán lehet érezni. Ez a lány pedig a testvére ő viszont igazi vámpír. A fiú változtatta át, mert a lány kérte rá, hogy segíthessen neki.

-Szóval, Alice ezzel azt akarod mondani hogy a kisleány sem jelent veszélyt?-kérdezte Caius aki először szólalt meg máma, Alice bólintott.-Akkor úgy látszik nincs itt már több dolgunk. Az emberlányhoz még annyi hozzáfűznivalónk van, hogy át kell változtatni, mert tudjátok, hogy a Volturi nem ad második lehetőséget! És figyelni fogjuk a kislányt is.

Bólintottunk. És még most sem hiszem el, hogy ezt mondhatom, de ekkor mindenféle harc nélkül sarkon fordultak és elindultak vissza Volterrába.

A barátaink és mi (miután persze az ellenség eltűnt a hallótávolságból) örömujjongásban törtünk ki. Mindenkinek megköszöntem a segítséget, és elnézést kértem tőlük, de mennem kellett. Elköszöntem, mindenkitől,majd hazaindultam.

Az álmok nem fogynak el

A mai nap olyat csináltam amire már régen értem rá gondolkodtam. Riley-n és az első találkozásunkon. Azt a pillanatot tuti, hogy el egész hátralévő életemben. Mikor kiléptem Edward háta mögül és láttam az arcán a csodálkozást, a meglepettséget. De vajon miért volt meglepett? Elhatároztam, hogy kiderítem. Kint volt az udvaron, Garrettel gyakorolt. Nekem és Bellának pedig Kate-tel kellene, de elengedett engem, mert úgy látszik, hogy én könnyebben tudom irányítani a pajzsomat, mint Bella. Odamentem hozzá.

-Riley!-kiáltottam.-Lenne egy perced?

-Rád Gina akár kettő is!-felelte mosolyogva.-Mit szeretnél?

-Tudom, hogy ez most hülyén fog hangzani, meg hogy úgyis kinevetsz,de azt szeretném kérdezni,hogy miért néztél rám olyan furán mikor először találkoztunk?

-Tudtam, hogy ezt egyszer meg fogod kérdezni. Hosszú történet ez. Gyere velem. Szerintem jobb lesz ha a tisztáson mesélem el. Elvégre ott kezdődött minden.

-Oké. Menjünk... vagyis te menj, én álomutazok!

-Mit csinálsz?

-Mindegy. Majd ott elmesélem.

-Rendben. Ott találkozunk, csak még szólok Garrettnek.

-Oké.

Én pedig vettem egy mély levegőt. Becsuktam a szememet. Csak egy dolog töltötte be a gondolatomat, a tisztás. Kinyitottam a szemem és csodák csodájára a tisztás volt előttem. Sikerült! Igen!

Néhány perc múlva Riley is megérkezett.

-Gyors voltál.-mondta.

-Te is.-feleltem.-Na kezdheted a mesélést.

Leültünk egy farönkre és akkor belekezdett.

-Egyszer volt hol nem volt...Na jó abbahagyom a viccelődést!-miután jól vállon ütöttem, ami nekem jobban fájt, mint neki.-Nem sok vámpír emlékezik dolgokra az emberi életéből , de énnekem mázlim volt, mert mikor átváltoztattak nálam volt a naplóm.

-A naplód?

-Nem fogunk 1-ről 2-re jutni, ha folyton közbeszólsz!

-Bocsi! Szóval nálad volt a naplód...

-Igen és így visszaemlékezhettem az emberi életemre. Egy dologra viszont tisztán emlékeztem az átváltoztatásom előttről. Az arcodra.

-Az arcomra!? Nem is találkoztunk... Ja, bocsi, tudom, megint közbeszóltam.

-Akkor utánanéztem a naplómban.- mondta, és elővett a zsebéből egy lapot.-Ez a lap a naplómból van az a bejegyzés, amiben rólad írok. Olvasd!

-"Kedves Naplóm! Éjjel nagyon furát álmodtam. Egy tisztáson voltam egy lángoló vörös hajú nővel. Eszméletlenül jól láttam, mint még soha. És éhes voltam. Vagy inkább szomjas. Velünk szemben egy fiú állt. Bronzvörös haja volt és aranysárga szeme. Ilyet még sosem láttam. A sárgaszemű előrébb lépett eggyel, de aztán kilépett mögüle egy lány. Ilyen szép lányt még soha életemben nem láttam. Hollófekete vállig érő haja volt és csokoládébarna szemei.

-Majd én.-mondta.

-Biztos vagy benne?-kérdezte a vörös hajú fiú olyan védelmező hangon. Vajon kitől védte a lányt? Tőlem? Én biztos nem ártanék neki. De a lány közelebb lépett. A torkom lángolni kezdett.

Ekkor megszólalt.

-Nem kell megtenned Riley.-mondta.Vajon honnan tudja a nevem? És mit nem kéne megtennem?-Ha megteszed akkor meghalsz. Victoria tudja ezt. Akarja a halálodat Riley. Csak azért teremtette az egész hadsereget és téged, hogy bosszút álljon a régi társáért, James-ért. Nem szeret Riley. Minden csókja hazugság volt.

Mi van? Ki az a Victoria? Milyen hadsereg? Nem értettem semmit. De szerencsére a vekker felébresztett. De a lap hátuljára lerajzoltam a lány arcát."

Megfordítottam a lapot a hátulján egy élethű portrékép volt rólam.

-Hát ezért.-mondta.

-Már mindent értek köszönöm Riley, majd holnap még beszélünk róla de most már mennem kel. Szia!

-Szia!-felelte, majd hazaindultam.

Álom, álom édes álom

Javában folyik a készülődés a csatára. Carlisle barátai is megérkeztek, viszont Alice és Jasper elmentek. Nem tudni miért és nem tudni hova. Mindenki nagyon kedves. Denaliék legfőképp. Mikor megérkeztem Eleazar arról áradozott, hogy milyen tehetséges család vagyunk.

-Edward gondolatolvasó, Alice a jövőbe lát, Jasper érzelmeket irányít, Renesmee képeket mutat, Bella és Gina láthatatlan pajzsot létesítenek...-kezdte, de Edward közbeszólt.

-Pajzsot?

-Igen. Ezért nem tudod például olvasni a gondolataikat. De Gináé vékonyabb, mert neki még egy tehetsége van. Ilyet még nem láttam hogy valakinek kettő lenne.

-Kettő?-kérdeztem.

-Persze, hiszen álomutazó vagy.

-Mi vagyok?

-Álomutazó. Ha nem lennél az akkor nem lehetnél itt. Ahogy mesélted mindig akkor jössz ide, mikor a világodban alszol. Álom-utazó vagy.

- És szerinted tudnék más világba is "utazni"?

-Szerintem igen. Kipróbálhatjuk. Gyertek menjünk fel Gina szobájába.

Azt tettük amit mondott. Ígyhát Edward, Bella, Eleazar és én bezsúfolódtunk a szobámba. Hálaistennek Jake most nincs itt mert sok a vámpír és nem nagyon bírja őket. Szerintem ellenezné azt amit csinálni akarok. Eleazar azt mondta nyugodtan feküdjek le az ágyamra és próbáljak meg elaludni. Bár szerinte nem is biztos, hogy muszáj aludnom ahhoz, hogy az egyik álomvilágból a másika csöppenjek, de most így csináltuk. Lecsuktam a szememet és ellazultam. Hirtelen megjelent előttem egy folyosó sok ajtóval. Mindegyiken volt egy tábla. Elkezdtem olvasni őket. "Alice Csodaországban" ez állt az elsőn. Szembe vele a "Vámpírnaplók" felirat díszelgett. Mellette pedig a "Horváth Kriszti álma" volt kiírva. Ekkor leesett. Én minden olyan helyre el tudok látogatni, amit emberi ész talált ki. Így jutottam a Twilghtba is. Csak mivel nem határoztam meg konkrét úticélt ezért kerültem a Folyosóra. Vissza akartam menni ezért megfordultam és bementem a "Twilight" feliratú ajtón. Fénysugár borított el és a szobámban ébredtem. Mármint abban a szobában ami régen Edwardé volt. Körülöttem a többiek.

-Na, mit láttál?- kérdezte Eleazar.

Elmondtam neki mit láttam. Ámulattal hallgatta.Viszont közölnöm kellett vele, hogy mennem kell. Ezt meg is tettem. Elköszöntem, majd hazaindultam.

Barátaim a vetélytársak

Érkezésemet a szobámba irányítottam, hogy rendesen fel tudjak öltözni. Ezután "átrepültem" (nem tudom mi ez a képesség amit birtokolok de még utánajárok) a nappaliba tudtam, hogy ott lesz mindenki. Így is volt. Bella, Nessie és Edward a kanapén ültek Alice és Jazz a lépcsőn csücsültek. Esme és Carlisle valamint Rose és Emm a szoba különböző pontjain álltak. Jacob az ajtót támasztotta. Riley pedig szintén állt. A két utóbbi egyszerre vidult fel mikor megérkeztem.

-Szia Gina!- köszöntek egyszerre, majd Jake kitárta a karját mint ahogy egy kisgyermeknek szokták hogy megöleljem. Odafutottam hozzá. Örültem, hogy nem haragszik a tegnapi miatt. A nyakába ugrottam, mintha ezer éve nem láttam volna. Majd megcsókolt . Lopva Riley-ra néztem. Az arcán döbbenet és féltékenység (!!??) ült. Megköszörülte a torkát. Jake abba hagyta az ölelgetést, de még mindig magánál tartott, mintha ezzel azt akarná mutatni, hogy az övé vagyok. Nem értem a fiúkat. Miért kell ezt csinálni? Miért kell kitulajdonítani a lányokat?

-Örülök, hogy újra látlak Gina!-szólalt meg Riley kicsit halkan , szomorúan. Nem tehettem mást megsajnáltam, úgyhogy kibontakoztam Jake karjai közül és megöleltem Riley- t .

-Nos, ha befejeztétek a szerelmi drámázást akkor hozzákezdhetnénk ahhoz, hogy megismertessük Riley-t a helyzettel.-szólalt meg Jazz és mikor megszólalt hirtelen azt éreztem, hogy el kell engednem Riley-t is.Már megint "érzelemkezelősdit" játszik.

-Jó, rendben, persze, hogyne, bocs!-szólt Riley engedelmeskedve.

És ekkor elmagyaráztuk neki mindazt ami eddig történt. Közben a két fiú között pontosan félúton helyezkedtem el. Nehogy valamelyikük is ismét vitába kezdene. Miért pont értem?

Nem vagyok én olyan jó csaj. Ráadásul most Jake-kel járok most Riley féltékeny, de ha vele járnék akkor Jacob lenne az. Miért ilyen nehéz az élet. Irigyelem Bellát. Megúszta a szerelmi háromszöget, aminek én a kellős közepében vagyok. Na de véget ért a nap haza kellett mennem. Örültem is meg nem is . Nem örültem, mert míg távol vagyok a fiúk a végén kinyírják egymást és örültem, mert legalább nem előttem teszik. Elköszöntem hát mindenkitől és hazaindultam.

Barátság vagy valami ilyesmi

A feltevésem bebizonyosodott. A Volturi kitervelte , hogy eljön és megsemmisíti Nessie-t, belőlem meg vagy vacsit csinál vagy átváltoztat. Ennek tekintetében most bizonyító bírókat hívunk ide. A barátainkat. Denali-ékat és Carlisle barátait. Miután Bella, Edward és Nessie beköltöztek a házukba, amit Esme-től kaptak (ezt eddig nem is említettem!) én kaptam meg Edward régi szobáját. Eddig Alice-szel osztottam meg a lakrészét, de így kényelmesebb. Éppen a szobámban rakodtam az íróasztalomon, mikor kezembe került egy cetli. Egy telefonszám volt rajta. Hogy én milyen hülye vagyok!-szidtam magamat.-Hiszem ez Riley telefonszáma! Azt mondta, hívjam ha baj van. Hát ez eléggé nagy bajnak minősült ahhoz, hogy felhívjam tehát fogtam a telefonomat ( kb. 100. -at Alice jóvoltából) és bepötyögtem a számot. Kicsöngött.

-Hallo.-szólt egy elég zord hang hang.

-Jó napot kívánok! Riley-t keresném!-montam.

-Ki keresi?-kérdezte.

-Regina Cullen vagyok...-kezdtem, de már nem tudtam befejezni.

-Gina!?-hallatszott egy örömteli kiáltás a vonal másik végéről, Riley hangja volt.-Tényleg te vagy az? Azt hittem már soha nem hallom a hangodat...Várjál csak, ha felhívsz az azt jelenti hogy valami baj van. Mi a baj? Mondd, hogy nem vagy akkora veszélyben!

-Szívesen mondanám, ha lehetne, de sajnos nem lehet.

-Mi történt?

-Majd elmesélem, csak gyere az erdei tisztásra ma 13:00-kor. Oda ahol először találkoztunk.Oké?

-Rendben. Akkor majd ott találkozunk. Sietek, amilyen gyorsan csak tudok.-felelte.-Szia!

-Szia!-feleltem, majd letettem a telefont.

Lefutottam a lépcsőn. Felkaptam a kabátomat, mert ősz lévén már hűsült az idő. Elcsentem Carlisle túratérképét az erdőről. Még abból a célból vette mikor ideköltöztek, hogy megismerje az erdőt vadászati helyek szempontjából. Egyedül voltam otthon, mert mindenki segítséget keresett, Belláék meg otthon voltak a saját házukban. De mikor éppen kimentem volna az ajtón Jake-be ütköztem.

-Szia, Gina épp hozzád jöttem!...-mondta, de aztán végigmérte alaposan a "túrázó" ruhámat.- Hova mész?

-Az erdőbe.

-Minek?

-Dolgom van.

-Milyen dolgod?

-Bocs, Jake de ezt nem mondhatom el.

-Miért?

-Jacob, tudom, hogy féltesz meg minden, de ne vidd túlzásba. Most úgy teszel mintha az apám lennél nem pedig a pasim.

-Elkísérlek!

-Nem kell. Ezt egyedül kell elintéznem.

-Nagyon jól ismerlek már Gina, ezt te is tudod és tudom, hogy hajlamos vagy nagyon-nagy veszélyekbe is belekeveredni. Vegyük például az akciódat James-szel Phoneix-ben. Mondd legalább hogy nem egy vámpírral találkozol!

Nem feleltem, hanem inkább elindultam az erdő felé. Tudtam, hogy nincs szüksége válaszra. Így is tudja.

-Kivel?-kérdezte.

-Riley-val. Tessék. Kielégített a válaszom?Most pedig kérlek hagyj békén!

Szomorú szemekkel nézett utánam, mint aki utoljára lát. Egész úton azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire bántottam meg. A térkép sokat segített a tájékozódásban, de alapjában véve egész jól kiismertem magamat az erdőben. Gyorsan odaértem a tisztásra. Még csak 12:45 volt. Leültem hát egy mohás kőre és vártam. Pontban 13:00-kor megrezdült a bokor. Riley lépett ki rajta. Arcán öröm, izgalom és félelem tükröződött.

-Gina, annyira örülök, hogy látlak!-mondta, majd megölelt.

-Én is örülök, hogy látlak Riley, de annak nem, hogy ilyen ok miatt kellett, hogy idehívjalak.

-Igaz is. Mi a baj?

-Hallottál már valaha a Volturiról?

-Igen.

-Meg akarnak ölni. Vagy átváltoztatni.Idejönnek hogy megtegyék.

-Miért?

-Mert a törvényeik közé tartozik, hogy ember nem tudhat a vámpírokról.Ha mégis tud akkor át kell változtatni vagy meg kell ölni.

-De úgy tudtam, hogy ők Itáliában élnek és nem nagyon mozdulnak ki Volterrából. Hogy szereztek tudomást rólad?

-Ezt majd megbeszéljük holnap. Menj el Belláék házához. Ide.-mutattam a térképen.-Mondd azt, hogy én küldtetek. Nekem mennem kell. Majd holnap elmagyarázom, hogy miért. Szia!

-Szia!-felelte, majd eltüntem.

Újabb bonyodalmak

Szép napsütötte nap volt. Végre megérhettem, hogy találkozzam Bellával és Nessivel is közelebbi kapcsolatba kerüljek. Viszont kíváncsi voltam, milyen egy vadászat vámpírmódra.Hosszas egyezkedés után elmehettem Bellával és Nessie-vel természetesen csak és kizárólag Jake kíséretében. Mivel mi ketten most járunk és csak én vagyok az egyetlen "csak" ember a családban, ezért folyton a nyomomban van. Egy kicsit talán idegesít is. De most térjünk vissza a vadászathoz. Tehát Nessie , Bella a farkas Jake és én vadászni (na jó én nem vadászni) mentünk. A legnagyobbat akkor döbbentem meg, mikor Renesmee, az én 3 hónapos unokahúgom ( aki egyébként 3 évesnek néz ki ) rávetette magát egy PUMÁRA (!!!!). Bellán már nem nagyon mert hiszen ő már felnőtt 18, nemsokár 19 éves. Jakkel figyeltük minden mozdulatukat. Olyan kecsesek voltak még vadászat közben is mint két balerina. Ekkor megjelent a legközelebbi sziklán egy nő. Szőke haja volt és csinosan volt felöltözve. Ő lesz Irina gondoltam, hiszen a többi Denali nővért már láttam Belláék esküvőjén. Nézte a szedett-vedett csapatot. Egy farkas, egy ember, egy vámpír...majd a szeme megakadt Renesmee-n. Orrlyukai kitágultak, szaggatottan vette a levegőt. Mire a többiek észre vették volna, arra már el is illant. Mint egy álomkép. Viszont ebből még nagy baj lesz!-gondoltam. Így hát javasoltam a hazamenetelt. Otthon aztán muszáj volt beszélnem Carlisle-nal az esetről.

-Biztos, hogy Irinát láttad?-kérdezte.

-100%-válszoltam.-De ugye érted, hogy mit érzett Irina, mikor meglátta Nessie-t?Az amit az anyja tett régen.

-Igen. De te honnan tudsz Tanyaék anyjáról?

-Carlisle, én sok mindenről tudok, amiről te nem. De most már mennem kell. Kérlek szólj Alice-nek hogy figyelje a Volturit. Van egy megérzésem. Szia!

-Szia Gina!-mondta, majd eltüntem.