Új családtag érkezik

Elérkezett az a nap amitől nem tudtam, hogy mit várjak.Bella szülésének napja. Nem tudtam, hogy hogyan fog bekövetkezni, de reméltem, hogy jól fog végződni.

Halálos csönd uralta a nappalit.Az egész család itt volt. Jacob ott ült mellettem a kanapén. Az arcomat fürkészte, hátha lát rajta valami jelet. Jelet, hogy elkezdődik a borzalom, amit 4 hónapon át vártunk. De az arcom nem mutatott semmi negatív érzelmet. A színészi tehetséget arra szintre fejlesztettem, hogy az iszonyú fájdalmat, amit éreztem, pókerarc alá rejtettem, néha még mosolyogtam is egy-kettőt. De a sorsot nem lehet elkerülni. Tudtam, hogy fájni fog nagyon, de megfogadtam magamban, hogy igyekszem nem mutatni, hogy a többiek ne észleljék rajtam. A nappali olyan volt, mint egy szoborkertet, a mozdulatlanság uralta azt. Bella ekkor felült, minden szem rászegeződött. Jelezte, hogy csak WC-re kell neki menni. A többiek láthatólag megkönnyebbültek, de én már tudtam mi fog következni. Bella Rosalie segítségével felállt de véletlenül fellökte az asztalon lévő vérrel teli bögrét. Ekkor a gyomromba iszonyú fájdalom költözött rosszabb volt mint ezelőtt valaha. Tudtam, hogy ez a baba reakciója a vérre .Bella sikított, szájából vér jött.

-Carlisle, adj nekem morfiumot, neki, ne, mert...ÁÁÁÁÁUUUUUUU.Edward át kell változtatnod...ÁÁUUUUUU!!!!De a morfium nem segít, csak ront a helyzeten, vámpírméreggel keveredve még jobban éget!!!- kiabáltam.

Carlisle felszaladt a morfiumért. Miután beadta egy fokkal jobban éreztem magamat. De a kép lassan kezdett elhomályosulni. Utoljára Jacob aggódó arcát láttam fölém hajolni.

-Kérlek, ne menj el!!! Szeretlek!!!-szemei könnybe voltak lábadva, ugyan nem láttam de éreztem, ahogy egy sós vízcsepp az arcomat éri.

Felemeltem a kezemet meg akartam keresni az arcát végül meg találtam. Végigsimítottam.

-Én is szeretlek.-suttogtam.

Ekkor már többet nem tudtam szólni csak a száját éreztem a számon. Visszacsókoltam. De a kezemet lassan le kellett eresztenem, mintha egy láthatatlan erő visszahúzná. A mozgással teljesen felhagytam, mintha csak egy szobor lennék.Nem láttam. Nem beszéltem. Nem mozogtam. Már csak a hangok és a visszatérő fájdalom maradtak velem.

-Fuldoklik! Levált a placenta.-hallottam Edward hangját.

Éreztem, hogy valami elszorítja a a torkom, köhögni kezdtem.

-Alice vidd fel Rose-t Jasper-hoz úgy látszik nem bír magával.-kiáltott Edward.-Jacob gyere közelebb! Szükség van rád!Lélegeztesd! Ki kell szednem belőle, mert...

Ekkor egy hangos reccsenés hallatszott.A mellkasomban szúró fájdalmat éreztem

-Eltörte a gerincét!!!-üvöltött Jacob.

Aztán csak egy szót hallottam.

-Renesmee.

Tehát megszületett. De a fájdalom nem hagyott alább.

-Adjátok ide.-köhögte Bella.-De szép vagy!

-Vidd le!- morgott Edward.

-Pillanatnyilag nem érek rá.-szólt vissza Jacob.

-Adjátok nekem.-csengett egy hang. Rosalie-jé volt.

Egy tűszúrást éreztem ekkor a mellkasomban.

-Mi ez?- kérdezte Jake.

-A mérgem.

Ezután égő fájdalmat éreztem. Kezdett elterjedni a testemben. Mintha mindenem égne. Azt kívántam bárcsak meghalnék. Tudtam, hogy az átváltoztatás fájdalma ez. Ekkor kitudja miért lehet hogy a tudatalattim diktálta, de hazakerültem. A saját ágyamban ébredtem.

Hogy néz ki Gina?

Új ötlettel álltam elő ma.

Mivel már rengeteget írtam Gináról, (aki egyébként én vagyok, az én tulajdonságaimat hordozza) kíváncsi vagyok, hogy nektek hogy él a képzeletetekben.

Képeket kérnék tőletek a regica999@gmail.com e-mail címre, hogy szerintetek hogyan néz ki Gina.

Nagyon kíváncsi vagyok, a képeket tehát jövő hét végéig kérem. :)

Vérszegénység nem egészség!

Miután Jacob megtudta a nagy titkot (Bella terhességét) azután minden nap meglátogatott minket. Ma is így volt, viszont vészjósló hírekkel érkezett nyomában Seth- tel.

-Baj van! Nagy baj!-rontott be a két farkasfiú a házba.

-Mi a baj?-kérdeztem halk már alig halható hangon.

-A falka meg akar titeket támadni, hogy megöljék azt a...az izét!-felelte Jake.

-Micsoda!!!!-ugrottam fel hirtelen. Talán túl hirtelen, mert elvesztettem az egyensúlyomat és ha Jazz nincs a közelben és el nem kap a padlóra esek, nem valami szerencsésen.Eközben az "izé" szónál Bella halkan felmordult.

-Kösz Jazz!-szóltam bátyámnak mihelyt könnyedén visszasegített a kanapéra, majd Jake-ékhez fordultam.-Mi van?Miért akarnak minket megtámadni?

-Nos, az a helyzet, hogy nincsenek tisztában az iz ... magzat eljövendő képességeivel, és azt hiszik, hogy veszélyt jelent a létezése a rezervátum lakóinak számára. Mikor mikor rájöttem, hogy a magzat megölése, Bella halálával és ez a te haláloddal járna ezért rögtön elfutottam a falkától, hogy közöljem veletek, és azt hiszem ezzel végleg otthagyom a falkát.

-És mikor támadnak?-kérdezte Carlisle.

-Holnap éjjel.-felelte Jake.

Csönd lett. Nagy csönd, amit Bella öklendezése tört meg.

-És itt van ez is.-kezdte Carlisle.-A magzat nem tűri az ételt, és attól félek Bella így éhen fog halni.

-Biztos van valami megoldás...-töprengek.-Megvan! A gyermek szülei egy ember és egy vámpír. Ugye? Nos, azt mondtad , hogy az ételt nem tűri meg. De mi van a vérrel?

-Ez jó ötlet!-helyeselt Rosalie.

-Nem is tudom...-mondta aggódva Carlisle.-Edward?

-Egy próbát megér. De csak ha Bella is benne van.

-Persze-hogy! Ami a babának jó abban én is benne vagyok.-szólt a felelet.

Így tehát Carlisle és Rose elmenetek a konyhába, hogy előkészítsék a vért.

-Képzeljétek, kitaláltam, hogy mi lesz a baba neve, ha lány lesz: Renesmee! A Renée és az Esme keveréke ! Hát nem gyönyörű?-kérdezte a boldog kismama.

-De! Csodálatos, drágám!-felelte Edward.

-Szerintem is nagyon szép.-mondtam.-De most már megyek, mielőtt Carlisle visszaérkezik az "itallal". Sziasztok!

Elbúcsúztam és hazaindultam.

"Terhes társaság"

Ma sietve és a már ismerős émelygős érzéssel indultam Haza ( Cullenékhoz haza ).Mikor odaértem muszáj volt lefeküdnöm a kanapéra Bella kórházi ágya mellé mert hihetetlenül rosszul éreztem maga . Már egy hónapja megérkezett kismama "Lelki-ikrem" a testvéremmel Edwarddal. A család úgy döntött, hogy hagyja Bellát kihordani a magzatot. Mindenki aggódva figyel minket.Egyszercsak Edward felhördült:

-Egyszer kinyírom azt a kutyát az biztos!

Bellával értetlenül néztünk rá, a többiek viszont nem mutattak semmiféle meglepődést. Egyszercsak kopogást hallottunk az ajtó felől. Carlisle nyitott ajtót.

-Jó napot Dr. Cullen! Gina itt van?-hallottam Jacob hangját odakintről. Már mindent értettem.

-Igen, de most nem lenne szerencsés bejönni hozzá...-kezdte Carlisle míg ezt elmondta addig gyorsan rápillantottam Bellára, aki megértette kérdésemet és bólintott egyet.

-Hagyd! Bejöhet!-szóltam közbe Carlisle mondandójának.A hangom nagyon fáradtnak és kínzottnak hallatszott.

Ekkor Jacob belépett a nappaliba.

-Hol van?-kérdezte, mert nem látott a kanapé háttámlájától.

-Itt vagyok!-válaszoltam még mindig halk, élettelen hangon.

Közelebb jött és mikor meglátott csak elképedést láttam az arcán, aztán a tekintete a mellettem fekvő Bellára siklott. Először az arcára, aztán a nyakára és végül a hasára, ami akkora volt már mint egy 5 hónapos kismamának. Carlisle kutatásai alapján ugyanis a magzat rohamos gyorsasággal nő.

-Mi történt vele?-kérdezte Jake meglepetten.

-Terhes. Mégis mit gondolsz?-felelte gúnyosan Edward.

-Azt látom, de még csak 1 hónapja voltatok egy 2 hetes nászúton. Bella viszont úgy néz ki mint aki legalább 4 hónapos terhes!

-Ez azért van,-kezdte magyarázni Carlisle.-ha a kutatásaim nem csalnak, mert vámírónőnek ugye nem lehet gyereke emberférfitó, de fordítva ez lehetséges.Az így nemzett magzat a elvileg sokszorta gyorsabban nő mint az átlagos.

-Értem. De Ginának mi baja?

-Emlékszel mikor meséltem neked, Bella és az én kapcsolatomról?-mondtam.

-Igen azt mondtad, hogy ugyanazt érzed mint amit Ő. Ez most is a gond?

-Pontosan.-feleltem.

-És ez a te világodban is érvényes rád? Mert ott nem láttalak ennyire betegnek és fáradtnak, mint itt.

-Részben érvényes, de csak gyengébb kiadásban pl. hasfájás, szédülés és ehhez hasonlók.-mondtam.

-Értem.-felelte.-Kezd esteledni. Én megyek. Nálad találkozunk!

-Rendben! Szia!-válaszoltam, majd családomhoz fordultam.-Most már nekem is mennem kell, majd jövök! Jobbulgassatok, Bella! Sziasztok!-köszöntem, majd hazaindultam.

Egy kis rosszullét. Vagy mégsem?

Máma különösen korán érkeztem, hogy híreket kapjak Bella és Edward felől. Az egész család ( a nászutasok kivételével) a nappaliban ült.

-Sziasztok!-mondtam.

-Szia, Gina!-köszöntött Esme kedvesen.

-Mi újság Edwardékról?-érdeklődtem.

-Semmi különös.-felelte Carlisle.-És te hogy vagy?

-Köszönöm szépen jól vagyok!-mondtam, de bár ne tettem volna, mert hirtelen elfogott a rosszullét.

-Jól vagy?-kérdezte Jasper, aki megérezte, rosszullétemet.

-Nem igazán.-feleltem.-Pedig otthon még semmi bajom nem volt, és vacsorára sem ettem semmi romlottat! De ha nem csináltam semmit rosszul, akkor mi ez?

Mindenki gondolkodni kezdett.

-Várjunk csak!-kiáltott fel Alice.- Carlisle, nem azt mondtad, hogy Bella és Gina között szoros kapcsolat van?

-De. Miért?

-Mert lehet, hogy Ginának tényleg nincs semmi baja, hanem Bellával van valami.

-Igazad lehet.-mondta Carlisle.-Fel kéne őket hívni!

Fogta a telefonját, és tárcsázta Edward számát, majd kihangosította, hogy én is halljam ne csak a többiek ( a vámpíroknak ugye extra erős a hallásuk).
-Helló Carlisle, sajnos nem tudok beszélni, mert Bella irtó rosszul van. Már telehányta a WC-t.-szólt Edward aggódó hangja a telefonból.-Nincs ötleted, hogy mi baja lehet?...

-Edward!-hallottam egy vékony, szinte síró hangot valahonnan távolabbról. Bella volt az.

-Várj csak, akar valamit mondani!-mondta Carlisle-nak, majd odaszólt Bellának.-Egy perc és ott vagyok, kedvesem!

Hallottunk egy halk suhanást és ekkor meghallottunk egy másik hangot. Sírást. Belláét.Majd egy halk nyöszörgést, amiből ezt lehetett kiszűrni:

-Edward, terhes vagyok.

Majd megszakadt a vonal. Némán álltunk egymásra nézve. Carlisle azon töprengett, hogy mit tegyen. Úgy gondoltam kiállok a "lelkiikrem" mellett, úgyhogy megtörtem a szinte már halotti csendet.

-Carlisle, Bella akarja a gyereket. Tudom és én, meg szerintem Rose is kiállunk mellette. Igez Rose?

-Természetesen.-hangzott a válasz.

-Ez mind szép és jó,-modta Jasper.-de hogyan védjük meg Bellát is és a gyereket is?

-Carlisle kitűnő orvos és remek kutató is. Majd biztosan talál megoldást, és amiben tudunk, segítünk neki.-feleltem.

-Ezt a kérdést mi már megvitatjuk. Gina neked úgyis menned kell. Nemde?

-Igazad van. Majd holnap találkozunk! Sziasztok!-köszöntem, majd hazaindultam.

Díj!!!

Kaptam egy Díjat Alice656-tól amit nagyon köszönök!!!!

Szabályok!
1. Köszönd meg!
2. Linkeld be a blogját, akitől kaptad!
3. Küld el 4 embernek! (nekik is linkeld be a blogjukat)
4. Tedd ki az oldaladra!
5. Értesítsd a személyeket, akiknek küldöd!

1.: Köszi Alice656!!!
2.:http://aliceinwonderland-alkonyat.blogspot.com/
3.: Drusilla:http://lapushvampirja.blogspot.com/
Dana:http://dark-light-bella.blogspot.com/

Isabella:http://piercegirlsbyisy.blogspot.com/

Kate:http://www.kate-estimese.blogspot.com/

Esküvő vámpírmódra

Eljött a nagy nap. Bella és Edward esküvőjének napja. Hála az égnek Jacob is felépült, mivel ő Bella tanúja ezért igyekezett sietnie gyógyulással. Úgy is elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy hogyan tudott átmenni szellemalakba az én világomban, de ez a kérdés már a lagzira maradt, mert mihelyt odaértem Alice betuszkolt a szobába, mert el kellett kezdeni készülődni a szertartásra. De az eredmény magáért beszélt. Vállig érő hajamba csodás hullámokat varázsolt, a sminkemet- pedig a ruhához igazította. A ruhám olyan volt mint egy opálkék felhő. A derekamhoz fűző erősítette és csípőtől lefelé pedig egy nagy hosszú tüllös szoknya következett. Az egész ruhát pedig csillámok díszítették,ujj nélküli volt így bolerót viseltem hozzá. Alice-nek és Rose-nak is ugyanilyen ruhája volt. Alice-é szintén opálkék, Rose-é viszont halványrózsaszín. Nekik is volt bolerójuk.

Bella ruhája pedig egy 1918-as menyasszonyi ruha volt(Alice-nek köszönhetően). Lassan mindenki elkészült így elkezdődhetett a ceremónia.Négyen levonultunk a lépcsőn aminek alján Edward várta Bellát. Közben szólt az esküvői induló. Leérünk a nappaliba, amit, Alice-szel 3 órán át díszítettünk.

A szertartás nagyon szép volt többen sírtak az esküvő emberi résztvevői közül. Miután Bella és Edward kimondták a boldogító igent, megkezdődött a lagzi, ami az udvaron felépített sátorban volt. Mindenféle földi jóval tele volt az asztal, a zenét pedig a Forksi Gimi diákbandája biztosította.

Az első táncot a szokások szerint Bella és Charlie lejtette. Aztán az ifjú pár következett.

A vacsora felszolgálása előtt Edward bemutatta Bellának és nekem a Denali-klán tagjait.

Az étkezés után végre eljött az idő. Jake felkért táncolni így beszélhettem vele.

-Még nem is jutott időnk beszélgetni máma.-kezdtem.
-Igen.-felelte.-És arra sem, hogy megdicsérjelek milyen csodálatosan szép vagy!

-Köszönöm. De Alice érdeme.

Egy ideig vártam mielőtt megkérdezem.

-Jacob!

-Gina!

Egyszerre szólalunk meg.

-Előbb te.-mondta.

-Nos, én csak azt szerettem volna kérdezni, hogy hogyan sikerül átmenned szellemalakba?

-Nem tudom. Csak úgy megtörtént. Egyszer csak nem láttam magamat.

-Értem. És te mit akartál kérdezni?

-Tudod mit? Nem fontos. Az a lényeg hogy most itt vagyunk igaz?

-Igen- feleltem és a vállára hajtottam a fejemet.

Hallottam, hogy a szívverése hirtelen felgyorsul, aztán visszaáll a rendes ütemre. 3 számot táncoltunk végig így, aztán elérkezett Edwardék indulásának ideje. Mielőtt beszálltak a kocsiba Bella hátradobta a csokrát. Én kaptam el. Hátrafordultam Jacobhoz aki mögöttem állt. Rám kacsintott. Visszafordultam. Integetett a násznép az ifjú párnak akik tovaautóztak az éjszakában. Maradtam még egy ideig segíteni leszedni a díszítés nagy részét, aztán hazamentem