Kalitkába zárva

Másnap kénytelen-kelletlen, vissza kellett térnem fogvatartóimhoz. Maria már ott várt a "tróntermében".

- Üdvözöllek újra szerény hajlékomban Regina!-szólt hozzám mézes-mázas hangon.

Az üdvözlet viszont nem volt valami örömteli, mivel mihelyt megérkeztem Lucy hozzákötözött egy székhez.

Nem köszöntem vissza. Inkább neki szegeztem a kérdést, ami elfogatásom óta foglalkoztatott.
-Mit akar tőlem?

-Ez nagyszerű kérdés. Már amúgy is tájékoztatni akartalak játékom céljáról.

Hatásszünetet tartott.

-Az a célom, hogy megalakítsam a világ legnagyobb vámpírhadseregét és leigázzam a Volturit. Túl régóta uralkodnak már a vámpírvilág felett.

-De minek kellek én ehhez?

-Mert ezt az egészet csak egy ember segítségével tudom véghez vinni. Ő pedig Jasper Whitlock. Vagy ha így jobban tetszik, Jasper Hale.

-Még mindig nem értem, hogy ennek mi köze hozzám!

-Butus! Ennyire azért ismerhetnéd a " családodat" , hogy rájöjj, mihelyt megtudják, hogy elfogtak, rögtön a megmentésedre sietnek. Élen a jóképű Riley Barnes-szel és bátor Jacob Black-kel.-a nevük hallatára felmordultam.-Mindketten képesek lennének érted meghalni. De vajon te melyiküket szereted jobban?

Körülöttem körözött és figyelte a tekintetemet.

-Á, szóval mindkettejüket szereted! Nem tudsz közülük választani? Akkor majd én segítek! Mihelyt ideérnek, megölöm az egyiküket. Így nem kell bánkódnod, hogy melyiküket válaszd!

-Meg ne merje próbálni!

-Ejnye, csak nem mérges valaki! Hidd el nem kell bánkódnod egyikük miatt sem. Nem fogom őket bántani. Azért nem kell aggódnod miattuk, mert ha Jasper ideér és csatlakozik hozzám érted cserébe. Nem foglak visszaadni a Cullen családnak. A hadseregemben fogszszolgálni.

-De hiszen én nem vagyok vámpír!

-Két dolgot szögezzünk le: 1. MÉG nem vagy vámpír. 2.Nagyobb erővel bírsz mint bármelyik újszülött vámpír. Ne hidd, hogy csak utazgatni tudsz a világok közt! Bármilyen tárgyat vagy személyt magaddal tudsz hozni onnan!

-De van itt egy kis bökkenő! Cullenék hogy a francba tudják meg, hogy itt vagyok?

-Ne félj! Erre is gondoltam. Lucy! Ray! Gyertek ide!

Erre megjelent Lucy kézét pedig egy magas fekete hajú vámpírfiú fogta, aki nyilvánvalóan a pasija.

-Regina, szeretném bemutatni neked Rayt, aki egy pillanat alatt el tud vinni bárkit bárhova ezen a világon belül.

A fiú közelebb jött hozzám és felém nyújtotta a kezét.

-Szóval te vagy az álomutazó halandó csaj. Mondták már, hogy jó az illatod?

-Igen. Sokan. TÚL sokan.-feleltem, mire elmosolyodott.

Nem tudtam kezet fogni vele mert visszafogta a kezemet a madzag. Pedig szerettem volna. Ő volt itt a legnormálisabb fazon.

-Lucy! Készen állsz?-kérdezte Maria.
-Természetesen!-felelte a lány és vonásai szépen lassan átalakultak az enyémekké.

-Ray! A kamera?-érdeklődött fogvatartóm.

-Beüzemelve. Csak hogy ne maradj le egy pillanatról se.-mondta nekem és rámkacsintot.

Én/Lucy megfogta Ray kezét és eltüntek. Maria pedig bekapcsolta a sarokban lévő síkképernyős TV-t, ami az egyetlen elektronikai cucc volt a szobában.

A képernyőn megjelent az én alakom.

-Ne félj Regina, engem és a kamerát nem látják majd Lucy jóvoltából.-hallatszott Ray hangja a háttérből. Szóval Ő az operatőr.

A kamerával megmutatta a helyszínt a Cullen ház teraszán álltak, ahol Én/Lucy erősen dörömbölt az ajtón. Arcán félelem ült. ( Nagyon fura volt az alakomat kívülről látni) Riley nyitotta (vagyis inkbb majdnem hogy tépte) ki az ajtót. Amikor meglátta Én/Lucy-t, szorosan megölelte és azt mondta neki:

-El nem tudod képzelni, hogy mennyire aggódtam érted! Azt hittem, hogy meghaltál! Már készítettem a kezemet, hogy kitekerjem annak a rühes korcsnak a nyakát, amiért nem vigyázott rád.Soha többé nem engedlek el!-az arcán látszott, hogy aggódott és a szívem sajdult belé, hogy nem engem, hanem az "ál-engemet" ölelgette.

-Ki az?-hallottam a házból Carlisle hangját.

-Gina. Visszajött.
Erre az egész család kinn termett az ajtóban.

-Nem Riley, nem maradhatok!-szólt szívfacsaró hangon Én/Lucy. Olyan volt mint egy romantikus filmben.

-De miért nem?

-Fogoly vagyok. Texasban. Maria foglya.-mondta és mélyen Jazz szemébe nézett.-Vissza kell mennem. Ide is csak nehezen tudtam elszökni egy pár percre. Ha Maria visszaér és meglátja, hogy nem vagyok ott, valami szörnyűséget fog tenni. Mennem kell! De ez alapján-a kezükbe adott egy térképet-megtaláltok. Kérlek segítsetek!-mondta, majd Ray kezébe (amit persze a többek nem láttak) kapaszkodva visszatért hozzánk és visszanyerte eredeti alakját.

-Bravó!-mondta Maria.- Remek színészi alakítás ismét Lucy. Büszke vagyok rád! Regina a "családod" holnapra megérkezik. Megkérlek, most térj vissza a világodba!-szólt hozzám és elvágta az engem székhez kötő köteleket.

Már nem mertem vele szembeszegülni. Mit volt mit tenni, hazaindultam.

Miért éppen Texas?

Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid rész jön. De csak fokozni szeretném az izgalmat.

Egy csodálatos, élményekben gazdag hetet töltöttünk Esme szigetén. Ezt az egy hetet kirándulással, pancsolással és házimozizással, na meg Jake gasztronómiai tudásának tesztelésével töltöttük! Szívesen maradtunk volna még, de várt ránk Texas. Az érkezésem után egyszerre indulni kellett, hogy le ne késsük a gépet. Pár óra alatt odaértünk Texasba. Az ottani "kitérőt" Bella 3 naposra tervezte. Egy ötcsillagos, gyönyörű hotelben kaptunk szobát. Jake lement a közeli mekibe kajáért mert (mint mindig) farkaséhes volt. Szó szerint. Tíz perc múlva meg is érkezett. De mekis kaja nélkül. Biztosan megette ott- gondoltam.

-Gyere Gina,-mondta kicsit fura hangon.-menjünk egy kicsit városnézni!

-Rendben.-feleltem és megfogtam a felém nyújtott kezét. A kézfogása megint csak fura volt. Olyan erősen fogta a kezemet! Mikor elindultunk, pedig nem mentünk, inkább Ő ráncigált engem. A város nagyon szép, de az a rész ahova vitt engem, már egy cseppet sem tetszett. Egy sikátorba vezetett utunk.

-Jake, hova hoztál engem?-kérdeztem körülkémlelve a környéket.

Nem válaszolt. Teste elkezdett remegni, mint mikor vérfarkassá változik. Csakhogy nem vérfarkas lett belőle, hanem egy szép fiatal szőke hajú karmazsinvörös szemű lány. Egy vámpír. Kétségbeestem.

-Akkor kezdjük újból. Rendben Gina?-felelt.

-Ki...vagy...te?-kérdeztem.

-A nevem Lucy. És, amint látod vámpír vagyok. És most indulj befelé!-mondata és egy ajtóra mutatott.

Nem mertem vele ellenkezni. Eltűnni (vagy felébredni) már próbáltam, de valahogy nem ment. Valami blokkolta az energiámat. Mit volt mit tenni beléptem az ajtón. Lementem az ajtótól lefelé húzódó lépcsőkön, amik egy pincébe vezettek. Mikor leértem rájöttem, hogy ez nem egy pince, hanem egy pincehálózat. Lucy átvezetett az egyik terembe, ahol egy gyönyörű (vámpír)nő ült egy fotelben( bár nevezhetném trónnak is).

-Áh, Lucy elhoztad, nekem a mi kis foglyunkat!-szólt mézédes hangon a hölgy.

-Ahogy parancsoltad, Úrnőm!

-Üdvözöllek szerény hajlékunkban, Regina! A nevem Maria. Jasper már biztosan mesélt rólam.

Leesett az állam. Ez a Maria, az a Maria, aki átváltoztatta Jaspert és a hadseregében tartotta őt.

-Esteledik, indulnod kéne haza a világodba, igaz?-kérdezte.

Honnan tud a világomról?-kérdeztem magamban.

-Már próbáltad, de nem sikerült, igaz?

Ez a nő mindent tud?

-Csak azért nem sikerült, mert nem engedtem. Egy tehetséges vámpír segítségével megbűvöltem ezt a környéket, hogy csak akkor tudj hazamenni, amikor én engedem és csak ide tudj visszajönni. Ez a varázslat csak addig működik, míg ezen a környéken vagy ebben a világban. Most pedig menj! Holnap találkozunk! Ég áldjon!

Nem tudtam mit tenni. Biccentettem egyet és hazaindultam.

Blogok

Szeretném nektek ajánlani két barátnőm, em.hop.15fangirly és luu blogját, amiket a nevükre kattintva megnézhettek! :)

em.hop.15fangirly töténete:

A 14 éves Claire hétköznapi életéről olvashattok, ebben a naplószerű történetben. Megtalálható a sorokk között szerelem, csalódás, iskolai gondok, barátságok...stb.

luu története:

Lucy és David szerelméről olvashattok. A történetben megvan minden, amit szeretünk: vámpírok, romantika, félelem... stb.


Remélem tetszeni fog nektek :)))

Díjak!!!

Mindkét díjat bii*-nek köszönhetem! Köszi csajszi!

Szabályok (mindkét díjnál):

1.Tedd ki a logót a blogodra!

2.Köszönd meg akitől kaptad!(linkelve)

3. Add tovább 7 embernek!

4. Hagyj náluk megjegyzést, hogy tudjanak róla!

5. Írj 7 dolgot magadról!

7 dolog rólam:

• Szeretek főzni

• Kedvenc sorozatom a TVD (The Vampire Diaries= Vámpírnaplók)

• Óriási vámpírőrült vagyok

• Szabadidőmben olvasok (és írok) :)

• A történetem egy álom alapján jött létre

• Kedvenc tantárgyam az irodalom

• Egyik legnagyobb álmom, hogy élőben találkozzak a Vámpírnaplók stábjával

Akiknek a díjakat küldeném: Alice656, Holdfény , em.hop.15fangirly, klauu szandíí*, Katelin és Nora017

Go away...for few days

Az az ismerős elalvás előtti félelem...De most nem veszély fenyeget csak nem voltam biztos benne hogy Riley meg fog bocsátani.

Mikor megérkeztem és átöltöztem lassan leballagtam a nappaliba. Természetesen az egész család ott volt. Jake puszival és öleléssel üdvözölt. Riley pedig lassan odaballagott felém. Olyan bűnbánó képet vágott, hogy még ránézni is fájt.
-Figyelj Gina, amit tegnap mondtam, azt nem gondoltam komolyan és...

-Ne haragudj rám Riley, hogy félbeszakítalak de egy meglepetésem van Gina és Jake számára- szólt közbe Bella és kirángatott minket a nappaliból.
Bánatosan néztem Riley után tudtam, hogy nem fejezte be a mondandóját. Valami fontosat akart mondani. De már nem tudta elmondani, mert mikor kiértünk az udvarra egy autó várt minket, mellette bőröndök.
-Ez meg mi?- kérdeztem.
-Egy kis ajándék tőlem és Esmétől. Egy nagy kirándulás Esme- szigetére, de hazafelé útközben megállás Texasban (Jacob imádja a westernfilmeket) egy kis városnézéssel. Repülőgép, hotel, minden le van foglalva, csomagok összepakolva, és minden hálálkodás visszautasítva. Ja és siessetek, mert lekésitek a gépet.

-El nem tudod képzelni Bella hogy mennyire szeretlek. Mindjárt jövök, csak elköszönök a többiektől...
-Arra nincs idő. Nyomás, mert nélkületek száll fel a gép. Edward majd elvisz titeket.

Az előbb említett személy ki is pattant az ajtón betessékelt minket a kocsiba. Az egyetlen akitől elbúcsúzhattam, az Bella volt. Mikor kigördültünk a kocsival egy pillanatra láttam Rileyt a verandán, amint szomorúan utánunk nézett. Nem tudtam tőle elbúcsúzni. Hosszú repülőút után megérkeztünk Rióba, ahonnan hajóval jutottunk ki a szigetre. Csodálatosan gyönyörű volt. Pálmafák, forró homok, egy hely ahova nyaralni egy csomó tizenéves lány szívesen elmenne főleg ezzel a sráccal. Mégis a szívemet mintha félbeszakították volna. Az egyik fele szívesen itt maradt volna Jakkel, a másik viszont visszahúzott Forksba, ahol Rileyt hagytam.Ez nem igazság! Mikor végre boldog lehetnék,akkor mindig jön valami, ami tönkreteszi. Most hogy válasszak a két fiú közül? Nem kérték, hogy válasszak, de tudom, hogy a szívük mélyén szeretnék. Válasszam Jaket? A mi kapcsolatunk lassan történelmet ír. Annyi kínt és fájdalmat éltünk át együtt és mindig mellettem állt, ha segítségre volt szükségem. De ott van Riley is , akivel mégcsak nemrég találkoztam, mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Egy vérfarkas és egy vámpír harcol a szívemért. És én nem tudom, hogy melyiknek adjam. De most a jelenre kell koncentrálnom. Itt vagyok Jakkel a világ talán legcsodásabb helyén és ezt ki kell élveznem.

-Na Ginn, mit szeretnél csinálni máma?- kérdezte Jake miután kipakoltunk és átöltöztünk.(fürdőruha és fölé valami lenge nyári ruha Alice jóvoltából természetesen)

-Hát... nem is tudom...AKI UTOLJÁRA ÉR A TENGERBE, AZ FŐZI A VACSORÁT!-kiáltottam és elkezdtem szaladni. Jake ugyan gyorsan kapcsolt, de már nem ért utol.

-Úgy látszik ma este szendvicset vacsizunk.-mondtam nevetve miután Ő is beúszott utánam.

-Azt hiszed hogy csak szendvicset vagyok képes elkészíteni?

-Lássuk csak...Igen!

-Akkor úgy látszik még meg tudlak lepni máma.

Kikászálódtunk a vízből és vacsorára olyan kaját hozott össze, hogy még az angol királynő is megnyalná mind a 10 ujját utána. És pont a kedvencemet, spagettit főzött. Egy keveset én is ettem belőle, de azért az otthoni reggelinek is helyet kellett hagyni. Miután végeztünk, kiültünk a partra és néztük a naplementét. Ekkor jutott eszembe, hogy nekem haza is kéne mennem. Nomtam egy gyors puszit a szájára.

-Találkozunk nálam!-mondtam.- Szia!

-Szia!-köszönt el, és felébredtem.

Valóság vagy inkább csalás

Félve néztem a mai nap elé. Érthető kérdések foglalkoztattak.Vajon visszatérhetek-e a Twilight világába? Vagy nem?Ha nem akkor mi lesz a többiekkel?Végére értünk Stephenie Twilight sorozatának.Az én történetem vajon folytatódik-e, és ha igen akkor hogyan?

Tehát vettem egy nagy levegőt és elindultam. Az ismerős fényörvény vett körül.
És ott álltam a nappaliban. Abban a nappaliban, amit azt hittem soha életemben nem látom többet.
És ott álltak Ők. Mindketten. És beszélgettek. Egymással! Ilyet még soha életemben nem láttam, hogy Jacob és Riley egymással beszélgetett volna a halk marakodásokon kívül, amiket általában úgy próbáltak végezni,hogy ne halljam. Észrevettek.
- Szia Ginn jól áll a pizsama!-mondta nevetve Riley.
"A francba nem öltöztem át"-korholtam magamat. De nem érdekes ők voltak azok és ez többet ért a kinézetemnél, tehát gyorsan oda pillantottam (így hívom magamban a rövid álomutazásokat) magam Riley és Jake közé és megöleltem egyszerre mindkettőt. Ők ugyan nem tudták mire venni ezt a hirtelen szeretetkinyilvánítást, de nem tiltakoztak ellene.

-Ezt miért kaptuk?-érdeklődött Jake.
-Emlékszel mikor meséltem neked a könyvről,aminek a szereplői vagytok?-kérdeztem.
-Milyen könyvről???-lepődött meg Riley.
-Majd elmesélem.-mondtam neki, majd Jakehez fordultam-Na? Tudod, több millió tinilány, Team Jacob, Team Edward, világszakadás, Bella. Rémlik valami?
-Aha. Akkor mesélted amikor még Rómeó és Júlia voltunk, de azóta befogadott a "Capulet" család.
-Pontosan. Nos ennek az ölelésnek az volt az oka, hogy azt hittem, hogy sosem látlak többet titeket, mert a regénysorozat véget ért. Azt hittem, mivel annak vége akkor ide már nem jöhetek vissza mert ez a világ megszűnik létezni, de úgy látom, most fog igazán életre kelni.-szóltam.

-A gondolatmenetedet értem,-mondta Riley-de miről szól a könyvsorozat.
-Nos, az én világomban egy Stephenie Meyer nevű írónő fejéből pattant ki a világotok. Ő alkotott mindannyitokat. A történetben Bella és Edward története valahogy így alakul végül csak közben Jake beugrik egyet szerelni háromszögesdit játszani, téged Riley pedig Edward megöl a tisztáson, ahol gyakorlatilag én mentettelek meg. Mivel a könyvben én nem szerepelek. Ezért tudtam egy csomó dolgot előre megjósolni, de itt elakadt a tudományom, mivel véget értek a könyvek. Tudom azt is Riley, hogy a megölted Diegót és becsaptad Bree-t azt nem tudom, hogy a csata után mit kezdett egyedül, de legalább túlélte, és...
-Álljon meg a fáklyás menet -vágott közbe Riley felháborodottan-honnan tudod, hogy megöltem? Szerinted tennék ilyet a legjobb barátommal? Honnan vetted ezt a sületlenséget?
-A könyvből.
-Hát Gina az a baj, hogy az a könyv nem tud semmit rólam! Őszintén válaszolj! Szerinted megöltem Diegót, a legjobb barátomat?-kiabálta.

-Nem.-suttogtam halkan.- ne haragudj ,nem akartalak megbántani csak...-a hangom elcsuklott és kitört belőlem a sírás. Nem akartam, hogy így lássanak. Ígyhát átpillantottam magam az erdőbe. Azt nem tudtam, hogy hová, nem is érdekelt, csak minél messzebb legyen a fiúktól. Csak sírtam és sírtam , míg rám nem sötétedett, aztán szomorúan visszatértem az én világomba

Valóság vagy inkább csalás ELŐZETES

Félve néztem a mai nap elé. Érthető kérdések foglalkoztattak.
Vajon visszatérhetek-e a Twilight világába? Vagy nem?
Ha nem akkor mi lesz a többiekkel?
Végére értünk Stephenie Twilight sorozatának.
Az én történetem vajon folytatódik-e, és ha igen akkor hogyan?

............ Folytatás kb. 1 hét múlva :)