A Kezdetek kezdete

A dolog kB.1 hete történt mivel nagy Twilight-lázban égek folyton azon filóztam így akkor is mikor aludni indultam.2 perc alatt álomba merültem.Egy olyan álomba ami megváltoztatta az életem.

Egy utcán feküdtem. Pontosabban egy parkolóban. Felém sietett egy magas,sápadt bronzvörös hajú fiú.

-Bella jól vagy?-kérdezte.

-Bella?-hitetlenkedtem.-Engem Reginának hívnak!

-Te aztán jól beverhetted a fejedet-álapította meg.-Arra sem emlékszel ki vagyok?

-Nem. Kéne?

-Asszem el kellene vinnelek Carlisle-hoz!

Carlisle?Hol vagyok?Nem hiszem el hogy a kedvenc regényemben vagyok!-ujjongtam magamban.

-Várjumk csak!-néztem magamra.-Ez nem én vagyok!

-Hogyne lennél te Bella!

-Edward,ugye?-kérdeztem

-Na végre!Valamire legalább emlékszel!

Na jó.Most itt vagyok álmaim vámpírjával a történet eleje fele.De akkor hol lehet Bella?Gyorsan előkotortam a táskájából a mobilját és felhívtam a saját számomat,remélve,hogy az veszi fel akire tippelek.

-Halló-szóltak a telefon másik oldalán.

-Szia Bella!Regina vagyok.Bizonyára észrevetted.hogy nem vagy önmagad.Nos itt állok Edwarddal a Forksi suli parkolójában és nem tudom elmagyarázni neki,hogy nem én vagyok te!

-Tudnád adni?-kérdezte Bella.

-Persze!-és átadtam a telefont Edwardnak.Remélem kettőnknek már elhiszi,hogy nincs minden rendben.Mondanom sem kell sikerült!Ezután elmagyaráztam Bellának mit kell csinálnia és ,hogy hogyan viselkedjen.Vérszívónkkal egyetértettünk abban,hogy menten el kell indulnunk Magyarországra az ő jövendőbeli szerelméért.

Így hát beültünk az ezüst színű Volvójába és 190-nel téptünk Port Angelesig,hogy még elérjük a repülőt.Mondanom sem kell tényleg őrülten vezet.Azt hittem kidobom a taccsot!7 óra alatt ide is értünk lakóhelyemre Fertőszentmiklósra.Közbe azért telefonáltam Charlie-nak,hogy táborozni mentem a barátaimmal.Elnavigáltam Edwardot a házunkhoz.Becsöngettünk. Anya nyitott ajtót.

A mesénk szerint amit beadtunk neki továbbjutottam egy versenyen amelynek több napos a 2. fordulója az ország másik felén.Sikeresen el is hitte.Még a suliból is kikért engem.

Tehát megindultunk Forksba.Az út hosszú volt.Így felüdülés volt megérkezni a városi kórházba ahol Carlisle dolgozott.Edward betessékelt minket az ajtón.

-Mi történt?-kérdezte.-Hol voltál több mint 1 napig?

-Hosszú történet- felelte vámpírunk.

-És mért van itt ez a két lány?

-Ez is a történet része!-mondta,majd elmesélte neki,miken mentünk keresztül.

Carlisle elkezdett gondolkodni.Gyorsan rájött a megoldásra.

-Heuréka!-kiáltott fel.-Mindkettőtöknek csokibarna szeme van igaz?Nos a mondás úgy tartja, hogy a szem a lélek tükre.Tehát ti ikerlelkek vagytok!

-Mik?-ordítottunk fel egyszerre.

-Ikerlelkek.Különös kapcsolat van köztetek.Szinte ugyanolyanok vagytok.Persze csak belülről.-mondta majd rám nézett.-Ezért nem hitt neked először Edward!

Neve hallatára felcsapta a fejét a mi vámpírunk és megkérdezte Carlisle-t:

-És ezt hogyan lehet visszafordítani?És mi mindennel jár ez?

A kérdezett félrevonta Edwardot,de én felkiáltottam.:

-Én mindent tudok rólatok.Előttem nem kell titkolóznotok.Tudom mi fog történni a jövőben.Nem úgy mint Alice, de tudom!És látom egy adott pillanatban mások gondolatait.Még Belláét is.De nem mindig.

Meglepetten néztek rám.

-Pontosan mit értesz azon hogy mindent?-kérdezte Carlisle és egy intő mozdulattal kiküldte Bellát az irodából.

Miután a lány becsukta a maga mögött az ajtót,elkezdtem mesélni:

-Tudom,hogy vámpírok vagytok.Még azt is hogy hogyan változtatok át. Alice-ről is .És úgy gondolom, nem érdekel.

-Biztos?-kérdezte Edward.

-Igen.

-És meg is tartod a titkunkat?

-Ha megígéritek,hogy bíztok bennem.Még Rose is.

-Mi megígérjük !-felelte Carlisle.-Viszont mivel téged nem ismer senki itt Forksban ajánlom ,hogy élj itt úgy mint Edward távoli unokatestvére

-Oké!Akkor mától a nevem Regina Cullen.De szeretném ha Ginának hívnátok!

-Rendben.Ezt a részét elmagyarázzuk Bellának is.Ja és még valami ha újra a saját testedben leszel bármikor ,meg tudsz látogatni minket.

-Ígérem minden nap jövök .

-Most pedig hívjuk be a "tesódat"!

Miután bejött Carlisle lefektetett minket a padlóra és másra nem emlékszem ,mert újra a saját szobámban,a saját testemben és a saját ágyamban voltam.