Hasonmások egymás közt

Másnap a könyvtárszobába mentem, hiszen mást nagyon nem ismertem a házban. De vigyáznom kellett, hátha ott van Damon. Ott is volt. De pont háttal állt nekem. Stefan szeme kicsit megrándult mikor meglátott, és biccentett egyet a fejével, hogy húzzam el a csíkot, míg a bátyja itt van. ígyhát Elenáékhoz mentem. Ő volt a másik biztos pont ebben a világban. Mikor odaértem becsengettem.

Egy tüsi hajú fiú nyitott ajtót kicsit meglepődött, hogy mit keres egy ismeretlen korabeli lány az ajtajukban.
- Szia, segíthetek valamiben?- kérdezte.

- Szia! Te biztosan Jeremy vagy. Elenához jöttem.

- Elena! Téged keresnek! Egy lány az. Nem tudom, hogy hívják...

- Megyek!-kiabált vissza a szólított.

- Jaj tényleg, milyen faragatlan vagyok! Be sem mutatkoztam! Regina Egyed vagyok!

- Jeremy Gilbert. Ő pedig,-mutatott az érkező Elenára- a nővérem, Elena Gilbert. Na akkor magatokra is hagylak benneteket.

-Szia Elena! Gina vagyok, Stefan barátja. Legalábbis remélem, hogy mondhatom magam annak.

- Rendben és miben segíthetek?

- Ami azt illeti, a szépségversennyel kapcsolatban szeretném a segítségedet kérni, ugyanis Stefan szeretné, ha indulnék, mert így akar meglepetést okozni Damonnek. Ami azt illei, ez egy hosszú történet, aminek a Damonre vonatkozó előzményét én sem tudom igazán.- mondtam és, hogy elnyerjem bizalmát, átléptem a küszöböt. - Amint látod, nem vagyok vámpír.

- Akkor gyere beljebb!-mondta kedvesen, bár egy kicsi zavartságot éreztem a hangján.

Feltessékelt a szobájába, mondván, hogy "itt nem zavarhat senki".

- Nos, hallgatom a történetedet!

- Minden 1 éve kezdődött, mikor mint később kiderült először "álomutaztam". Ugyanis álomutazó vagyok. Képes vagyok az emberek képzelet-alkotta világai közt utazgatni. Első álomutazásom által a Twilight világába kerültem. Ismered a Twilightot, ugye?
- Igen, szeretem azt a történetet.

- Az oda való érkezésem sok mindent felkavart. Először barátok lettünk, majd járni kezdtünk Jacobbal, de megjelent Riley, akit megmentettem a Victoriával való küzdelemben és valami fura, barátságnál több alakult ki köztünk. Így éltünk boldog szerelmi háromszögben, miközben a Volturi tudomást szerzett a képességemről és odarendelt Volterrába, hogy vagy vacsi leszek, vagy csatlakozok hozzájuk, mert ha nem kiirtják a Cullen családot, akik az egy év alatt családtaggá fogadtak. Ígyhát csatlakoztam hozzájuk és kaptam fél évet, hogy összegyűjtsem nekik a világirodalom leghíresebb és legtehetségesebb vámpírjait. A véletlen szerencse hozott engem ebbe a világba. Pontosabban a Salvatore házba. Stefannal találkiztam, aki összekevert valami Georginával 1862-ből, akinek valami köze volt Damonhöz. Naggyából ennyi. De ez csak röviden és tömören.
- Akkor sok mindenen mentél keresztül ebben az egy évben. A mostani helyzetet, hogyan oldod meg?

- Még nem igazán tudom,de ...-kezdtem el mondani, de Elena telefonjának csöngése félbeszakított.
- Bocsi.-felvette.- Szia Stefan! Igen, itt van! Miért? Oké! Megmondom. Menjek én is ? Rendben. Majd máskor. Akkor küldöm! Szia!-letette, majd hozzám fordult.- Stefan üzeni, hogy tiszta a terep, Damon elment. Biztos szűz lányokat kergetni... Na mindegy. Akkor sok szerencsét, a Georgina ügyhöz!
-Köszi! Most pedig megyek... vagyis álomutazok! Viszlát Elena!
Biccentett egyet, majd eltűntem.

Stefan már várt a könyvtárszobában.
- Na szeretnéd ha elmesélném Georgina történetét?-kérdezte.
- Igen, de nekem van egy jobb ötletem! miért nem nézzünk meg élőben?-feleltem mosolyogva.

- Ezt meg hogy érted?
- Tudod, amint már mondtam álomutazó vagyok. Ez viszont nem csak a világok közötti utazást biztosítja, hanem a múltba is vissza tudok vele jutni. Az újabb dolog, amit megtudtam a képességemmel kapcsolatban az, hogy nem csak egyedül tudom ezt csinálni, hanem vihetek magammal "útitársat" is - magyaráztam.

- Hisz ez király!

- Igen csak szerezni kéne ruhát, meg mindent, hogy beolvadjunk...Gondolom neked van még régről. Nekem viszont kéne.
- Semmi gond. Szerzek Alarictól. Most van egy csomó a felvonulás miatt. Holnapra jó lesz?
- Tökéletes. Nos akkor én megyek is! Szia Stefan!
- Viszlát Regina!-köszönt el, majd eltűntem.

Életem az övékért

Sajnos igazam lett, abban, hogy Maria ügye nincs lezárva. ugyanis mikor megérkeztem másnap a szobámban egy levél várt. Szép kackiás betűkkel írták.

Kedves Regina!

Bizonyos forrásokból értesültünk arról, hogy még mindig ember vagy és képességedet is több mindenre tudnánk felhasználni, ezért felszólítunk, hogy jelenj meg ma 10:00-ig Volterrában, különben kénytelenek leszünk elpusztítani a kedves Cullen csaldot!

Reméljük, hogy nemsokára találkozhatunk!

Aró, Caius és Marcus

Nem lehet igaz! Ray és Lucy egyenesen Volterrába "rohant", hogy beköpjön engem. Tehát ez volt a "B-terv". El kellett mennem, de a többieknek nem akartam elmondani. Utáltam búcsúzkodni. Úgy döntöttem, hogy írok egy búcsúlevelet. így nem kell mindenkitől egyenként elbúcsúznom. Elkezdtem tehát írni.

Drága „családom”!

Eljött a búcsúnk ideje. Az érzésem, hogy a Maria-ügy nem ért véget, beigazolódott. Aznap Lucy és Ray elmentek Volterrába, hogy jelentsék a Volturinak, hogy még nem vagyok vámpír. Máma érkezett egy felszólító levél . Arra köteleznek,, hogy ma 10:00-ig jelenjek meg náluk, különben kiirtják a családot. Úgy döntöttem, elhagylak titeket. Így is túl sok gondot hoztam a fejtekre, ne is tagadjátok!
Viszont szeretném megköszönni nektek azt a sok gondoskodást, amit kaptam. Ne haragudjatok, azért, amiért szó nélkül itt hagylak benneteket, de úgy hiszen, mindannyiunknak így lesz a legjobb. Nem tudom, hogy megélem-e a holnapot, vagy vámpírként köszönthetem újra a napot, de tudjátok,, hogy szerettelek benneteket. téged is Riley. Legalább annyira mint Jake-et.

Azt hiszem elég lesz a vallomásokból.
További hosszú és gondmentes életet kívánok nektek!

Sok szeretettel és bánattal:

Gina

U.i.: Kérlek ne gyertek utánam! Nem szeretném, ha újabb bajba kerülnétek miattam!

Miután végeztem, összehajtottam a könnyáztatta papírt. Egy táskába elpakoltam pár cuccot, amit el akartam vinni, aztán ki "álomutaztam" az ajtó elé letettem a levelet, becsöngettem, aztán gyorsan elbújtam egy fa mögé. látni akartam, hogy megtalálják. Riley jött ki. Körülnézett. Biztosan érezte a szagomat. Éppen előre arat lépni, mikor észrevette a levelet. Gyorsan felnyitotta és elolvasta. Láttam a szomorúságot az arcán.
- GINA!!!!!!-ordította gyötrelemmel teli hangon.
Erre kifutott a család többi tagja.
- Riley, mi történt? -kérdezte Esme.
- Elment. Elment föladni magát a Volurinak!-mondta.-Utána kell mennünk! Vissza kell hoznunk! Carlisle!
- Sajnálom Riley, de ez az Ő döntése...
- Akkor ülünk és várjuk, hogy megöljék?!
- Azt kérte, hogy ne menjünk utána. tiszteletben kell tartanunk a kérését.
-Figyu Riley, tudom, hogy megvisel. De ha számít valamit, akkor majd én figyelem Aró döntéseit vele kapcsolatban.Így jó lesz?-próbálta meggyőzni Őt Alice.
- Igen-felelte búsan.
Jake hála istennek még nem volt ott, úgyhogy az Ő gyötrődését nem kellett végignéznem. Úgy döntöttem, hogy ebből elég volt. Ígyhát Volterra felé vettem az irányt.

- Á, Regina, már vártunk téged!-szólt Aró.
Próbáltam higgadt és kimért lenni.
- Tudom.-feleltem.- Itt vagyok. Tehát eldönthetik, hogy előétel vagy főétel legyek! Netán uzsonna vagy vacsora.
- Nos, bár illatod tényleg nagyon csábító, és egészen eddig azon az állásponton voltunk, hogy az előbb említett módon végzed, meggondoltuk magunkat.-mondta Caius .- Ami szt illeti úgy döntöttünk, hogy választás elé állítunk. Vagy a Volturi tagja leszel, amihez nem változtatnánk át, mivel lehet, hogy már így is nagyon erős képességed elveszne, vagy, ahogy te mondtad, vacsi leszel.
- Azt, hozzá kell tennünk, hogy a Cullen család, Alice révén úgy fogja tudni, hogy a végső döntésünk az, hogy megölünk téged. Tehát ha tetszik, ha nem számukra így is - úgy is halott leszel.Tehát nem mehetsz vissza hozzájuk, különben kénytelenek leszünk mégis kiirtani őket.- szólt Marcus.
- Rendben, akkor vegyék úgy, hogy megvan a történelem első halandó Volturi tagja.
- Akkor meg is kapod, az első feladatodat! Fél évet kapsz rá, hogy összegyűjtsd a világirodalom legtehetségesebb vámpírjait! Ne kérdezd az okot, majd ha elhoztad őket, akkor megtudod! Utad során semmiképpen nem térhetsz be a Cullen házba! Elfogadod a feladatot?
- Van más választásom?- kérdeztem lemondóan.
- Végülis még nem ebédeltünk... -kezdte Aró, de közbevágtam.
- Remek, akkor viszlát fél év múlva és lassan eltűntem.
Megjelent előttem a Folyosó. Úgy határoztam, döntsön a Sors és csukott szemmel pörögtem egyet a tengelyem körül és beléptem abba a világba, aminek az ajtaja előtt megálltam.

Egy nagy könyvtárszobában értem földet. Nagyon ismerős volt. Mintha láttam volna már valahol. Egy fiú ült a kanapén. Írt valamit. Talán naplót.
- Elnézést!-szóltam.
A fiú megpördült és villámgyorsan előttem termett. Karjával megragadta a torkom és a falhoz préselt. Micsoda kedves fogadtatás! Ekkor elkerekedtek a szemei.
- Gina?!- kérdezte meglepve.
- Igen. Így hívnak. De honnan ismer engem?
- Hát nem ismersz meg? Stefan vagyok! Stefan Salvatore! Tudod, Damon öccse
Most én voltam a soros a meglepődésben.
- Te vagy Stefan?
- Igen. Talán elhalványultak az emlékeid 1862 óta?
- 1862?! Hiszen akkor még meg sem születtem. Sajnálom, de összekeversz valakivel. Ha már itt vagyunk bemutatkoznék. Regina vagyok. Regina Egyed.
- Nem Georgina? Így már érthető. Kérlek ne haragudj rám, de elképesztően hasonlítasz rá. Úgy látszik kísért minket a hasonmások átka.
- Hát igen. Elena is kiköpött mása Katherin-nek.
- Honnan tudsz te róluk? És egyáltalán hogy jutottál be a házba? Nem mintha ellenvetésem lenne, mert veled, biztos, hogy végre le tudnánk csillapítani Damont.
- Álomutazó vagyok. Egy másik világból jöttem, ahol a történetetek megjelent könyv és sorozat formában. A képességem pedig arra jó, hogy a mások által megalkotott világok közt utazgathassak.
- Ez most komoly?! Akkor innen ismersz mindenkit?!
- Ha nem hiszel nekem, akár el is mehetek...
- Ne, maradj van egy szabad szobánk. Az a tiéd lehet. Pár napig titokban kell tartanunk téged Damon előtt , de nevezünk téged a Miss Mystic Falls versenyre, ahol óriási meglepetés leszel a számára, ugyanis a másik Ginát az első ilyen versenyen ismerte meg...
-Ne haragudj, de tudod, amikor itt este van, akkor az én világomban reggel, úgyhogy vissza kell mennem az én világomba.
-Rendben. Akkor holnap visszajössz?
-Igen. Szeretek meglepetés lenni!- mondtam neki viccesen.
- Akkor viszlát Gina!
- Szia Stefan!-köszöntem el, majd hazaindultam.

Felmetősereg

Féltem visszamenni, tudva, hogy a "családom" az életét áldozza értem. De meg kellett tennem. Féltem Maria-tól. Mi van ha megöli őket, ha nem vagyok ott? Lehet, hogy könyörül rajtuk ha ott leszek. Tehát erőt vettem magamon és Texasba "álmodtam" magamat.

Maria, Lucy és Ray már vártak.

-Jó reggelt Csipkerózsika!- köszöntött Ray.-Vagy jó éjszakát ? Attól függ honnan nézzük! Gyere, csüccs le a székre! Be kell,hogy kötözzelek, mert különben milyen fogvatartónak gondolnának a kedves Cullenék?

-Ray! Ha nem lenne a különleges képességed már rég letéptem volna a fejedet. Amennyi sületlenséget összehordasz itt! Mi lenne ha hasznossá tennéd magad és végre odakötöznéd a vendégünket a székhez?!-rivallt rá Maria, aztán hozzám fordult.-Regina te pedig ülj le légyszíves arra a székre, mert Cullenék bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

Igaza volt. Mihelyt Ray bekötötte az utolsó csomót, ajtócsapódást és gyors lépeteket hallottam a bevezető járatból.

Ekkor megjelent az ajtóban Riley és tőle fél másodpercre lemaradva az egész Cullen klán Bella és Nessi kivételével.

-Várjatok már meg!- hallottam egy kiabálást még a járatból. A hang gazdája pedig lihegve ugyan de beérte Cullenékat. Jacob volt az. bűnbánóan a többiek mögé állt.

Riley volt a sor elején. Tekintete az enyémbe fúródott. Azt az ismerős szomorúságot véltem fölfedezni benne, amit mindig is. De most ez egy jó adag elszántsággal és dühvel keveredett.

-Engedd el őt!- kiáltott Mariára.

-Biztos te vagy Riley Bears! Már sokat hallottam rólad!-mondta Maria mézes mázas hangon, miközben közeledett Rileyhoz. - Nehéz helyzetben vagy! Halálosan beleszerettél egy lányba, de Ő mást szeret. Rengeteget szenvedsz miatta. De hol van a vetélytársad? Hol van a híres Jacob Black?

-Itt!-kiálltott és előlépett a többiek mögül.

- Neked pedig hosszú próbálkozás után sikerült elnyerned a lány szívét. Erre megjelent a semmiből Riley, aki megpróbálja lecsapni a kezedről szíved hölgyét! Aki történetesen itt ül előttetek egy székhez kötözve és biztosíthatlak titeket, hogy sehogy sem tud kijutni innen. Feltéve ha teljesítitek a feltételemet...

-De hisz tegnap volt nálunk!-szólt közbe Riley.

-Lucy! -kiáltott Maria.

Erre a szólított közeledni kezdett Rileyhoz és vonásai lassan átalakultak az enyémekké.

-Helló édes!-súgta a fülébe és visszatáncolt mellém. Ekkor már ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt.

-Mit akarsz Maria?- kiáltott Jasper aki kikerült a többieket és Mariahoz sétált.

- Üdvözlöm körünkben Mr. Whitlock! Vagy mondjak inkább Mr. Hale-t?-játszadozott a szólított.

- Ne szórakozz Maria! Ez a lány nem ártott neked semmit! Okkal tartod itt! Akkor elő a farbával! Mit akarsz tőlünk, vagy ha a sejtésem nem csal akkor inkább tőlem. Igaz?

- Még mindig ugyanolyan okos és határozott vagy! Igen. Igazad van. Tudtam, hogy el fogtok jönni érte. Ezért cserét ajánlok. Te erősíted az épülő seregemet, a lány pedig szabad lesz! Mit szólsz a cseréhez?

-Jazz! Ne hallgass rá! A többieknek szüksége van rád. Rám nincs akkora szükség!

- Sajnálom Gina, de már döntöttem! Áll az alku!- mondta Jasper és kezet nyújtott Marianak.

Ő pedig kezet rázott Jazzel... vagyis rázott volna, ha Riley nem rohan oda hozzá , és nem csavarja le a fejét.

Ezután sok minden történt egyszerre. A mellettem álló Lucy beleharapott a csuklómba, ami elkezdett rettenetesen lángolni, ezután Rayhez szaladt, megfogta a kezét, Ray intett egyet kacsintott és azt mondta:

-Üdv a klubban!- és eltűntek Lucyvel.

De nem törődtem vele. Hanem inkább a lángoló fájdalomra koncentráltam, amit Lucy bennem terjedő mérge okozott.

A körülöttem állók alakja elmosódott előttem. A sötétség, a fájdalom és a körülöttem zajló hangok maradtak velem.

-Nem változhat át!-kiáltotta Jake.

-Én sem engedném.-értett egyet Riley.-Carlisle van valami esélye, hogy ne változzon át?

-Csak egy! Ha kiszívod a mérget! De akkor sietned kell, mielőtt elér a szívéig.

-Nem! Nem fog menni!

-Ha szereted , akkor meg kell tenned érte! Ő sem akarná az átváltozást.-mondta Alice.-Ebben különbözik Bellától. Tehát siess.

-Renben. Megteszem.-mondta.

Éreztem a száját a csuklómon. A fájdalom elkezdett csökkenni.

-Riley! Elég lesz!Ha nem hagyod abba, meghal! RILEY!!!!!- hallottam Carlisle hangját.

Ekkor teljesen elvesztettem az eszméletemet.

A Cullen ház beli szobámban tértem magamhoz. Jake és Riley a szoba két végén álltak. Veszekdtek.

-Majdnem megölted te pióca!-kiáltotta Jake.

-Tudom, és rettenetesen szégyellem magam miatta. De mindez nem történt volna meg, ha nema hasaddal foglalkozol, hanem a barátnőddel. Akkor nem rabolták volna el!

-Fiúk!-próbáltam rájuk kiáltani, de csak olyan nyögésféle lett belőle. Persze ők meghallották.

-Gina!- kiáltották kórusban és az ágyamhoz .

-Magadhoz tértél? Annyira örülök, hogy vége van. Szörnyű volt!

-Jake, szólnál Carlisle-nak,hogy felébredtem? Szeretnék négyszemközt beszélni Riley-val.

-Rendben.-mondta és megsemmisítő pillantást lövellt Riley felé.

Mihelyt kiért az ajtón Riley már rá is kezdett.

-Gina, én annyira sajnálom! Le kellett volna állnom. De annyira nehéz volt és...

-Semmi baj. Csak azt akartam mondani neked, hogy megbocsájtok ezért és a múltkori jogos dühkitörésedért.

-Köszönöm. Olyan jó hogy vége van.

-Van egy olyan érzésem Riley, hogy ezzel még nincs vége.

Belépett Carlisle és engedélyezte a hazamenetelemet ezért elköszöntem a fiuktól és hazaindultam, remélve, hogy a sejtésem nem igazolódik be.

Új történet

Előkészületben az első különálló történetem, a Fény, amit a címére kattintva meg is kukkanthattok!

Kalitkába zárva

Másnap kénytelen-kelletlen, vissza kellett térnem fogvatartóimhoz. Maria már ott várt a "tróntermében".

- Üdvözöllek újra szerény hajlékomban Regina!-szólt hozzám mézes-mázas hangon.

Az üdvözlet viszont nem volt valami örömteli, mivel mihelyt megérkeztem Lucy hozzákötözött egy székhez.

Nem köszöntem vissza. Inkább neki szegeztem a kérdést, ami elfogatásom óta foglalkoztatott.
-Mit akar tőlem?

-Ez nagyszerű kérdés. Már amúgy is tájékoztatni akartalak játékom céljáról.

Hatásszünetet tartott.

-Az a célom, hogy megalakítsam a világ legnagyobb vámpírhadseregét és leigázzam a Volturit. Túl régóta uralkodnak már a vámpírvilág felett.

-De minek kellek én ehhez?

-Mert ezt az egészet csak egy ember segítségével tudom véghez vinni. Ő pedig Jasper Whitlock. Vagy ha így jobban tetszik, Jasper Hale.

-Még mindig nem értem, hogy ennek mi köze hozzám!

-Butus! Ennyire azért ismerhetnéd a " családodat" , hogy rájöjj, mihelyt megtudják, hogy elfogtak, rögtön a megmentésedre sietnek. Élen a jóképű Riley Barnes-szel és bátor Jacob Black-kel.-a nevük hallatára felmordultam.-Mindketten képesek lennének érted meghalni. De vajon te melyiküket szereted jobban?

Körülöttem körözött és figyelte a tekintetemet.

-Á, szóval mindkettejüket szereted! Nem tudsz közülük választani? Akkor majd én segítek! Mihelyt ideérnek, megölöm az egyiküket. Így nem kell bánkódnod, hogy melyiküket válaszd!

-Meg ne merje próbálni!

-Ejnye, csak nem mérges valaki! Hidd el nem kell bánkódnod egyikük miatt sem. Nem fogom őket bántani. Azért nem kell aggódnod miattuk, mert ha Jasper ideér és csatlakozik hozzám érted cserébe. Nem foglak visszaadni a Cullen családnak. A hadseregemben fogszszolgálni.

-De hiszen én nem vagyok vámpír!

-Két dolgot szögezzünk le: 1. MÉG nem vagy vámpír. 2.Nagyobb erővel bírsz mint bármelyik újszülött vámpír. Ne hidd, hogy csak utazgatni tudsz a világok közt! Bármilyen tárgyat vagy személyt magaddal tudsz hozni onnan!

-De van itt egy kis bökkenő! Cullenék hogy a francba tudják meg, hogy itt vagyok?

-Ne félj! Erre is gondoltam. Lucy! Ray! Gyertek ide!

Erre megjelent Lucy kézét pedig egy magas fekete hajú vámpírfiú fogta, aki nyilvánvalóan a pasija.

-Regina, szeretném bemutatni neked Rayt, aki egy pillanat alatt el tud vinni bárkit bárhova ezen a világon belül.

A fiú közelebb jött hozzám és felém nyújtotta a kezét.

-Szóval te vagy az álomutazó halandó csaj. Mondták már, hogy jó az illatod?

-Igen. Sokan. TÚL sokan.-feleltem, mire elmosolyodott.

Nem tudtam kezet fogni vele mert visszafogta a kezemet a madzag. Pedig szerettem volna. Ő volt itt a legnormálisabb fazon.

-Lucy! Készen állsz?-kérdezte Maria.
-Természetesen!-felelte a lány és vonásai szépen lassan átalakultak az enyémekké.

-Ray! A kamera?-érdeklődött fogvatartóm.

-Beüzemelve. Csak hogy ne maradj le egy pillanatról se.-mondta nekem és rámkacsintot.

Én/Lucy megfogta Ray kezét és eltüntek. Maria pedig bekapcsolta a sarokban lévő síkképernyős TV-t, ami az egyetlen elektronikai cucc volt a szobában.

A képernyőn megjelent az én alakom.

-Ne félj Regina, engem és a kamerát nem látják majd Lucy jóvoltából.-hallatszott Ray hangja a háttérből. Szóval Ő az operatőr.

A kamerával megmutatta a helyszínt a Cullen ház teraszán álltak, ahol Én/Lucy erősen dörömbölt az ajtón. Arcán félelem ült. ( Nagyon fura volt az alakomat kívülről látni) Riley nyitotta (vagyis inkbb majdnem hogy tépte) ki az ajtót. Amikor meglátta Én/Lucy-t, szorosan megölelte és azt mondta neki:

-El nem tudod képzelni, hogy mennyire aggódtam érted! Azt hittem, hogy meghaltál! Már készítettem a kezemet, hogy kitekerjem annak a rühes korcsnak a nyakát, amiért nem vigyázott rád.Soha többé nem engedlek el!-az arcán látszott, hogy aggódott és a szívem sajdult belé, hogy nem engem, hanem az "ál-engemet" ölelgette.

-Ki az?-hallottam a házból Carlisle hangját.

-Gina. Visszajött.
Erre az egész család kinn termett az ajtóban.

-Nem Riley, nem maradhatok!-szólt szívfacsaró hangon Én/Lucy. Olyan volt mint egy romantikus filmben.

-De miért nem?

-Fogoly vagyok. Texasban. Maria foglya.-mondta és mélyen Jazz szemébe nézett.-Vissza kell mennem. Ide is csak nehezen tudtam elszökni egy pár percre. Ha Maria visszaér és meglátja, hogy nem vagyok ott, valami szörnyűséget fog tenni. Mennem kell! De ez alapján-a kezükbe adott egy térképet-megtaláltok. Kérlek segítsetek!-mondta, majd Ray kezébe (amit persze a többek nem láttak) kapaszkodva visszatért hozzánk és visszanyerte eredeti alakját.

-Bravó!-mondta Maria.- Remek színészi alakítás ismét Lucy. Büszke vagyok rád! Regina a "családod" holnapra megérkezik. Megkérlek, most térj vissza a világodba!-szólt hozzám és elvágta az engem székhez kötő köteleket.

Már nem mertem vele szembeszegülni. Mit volt mit tenni, hazaindultam.

Miért éppen Texas?

Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid rész jön. De csak fokozni szeretném az izgalmat.

Egy csodálatos, élményekben gazdag hetet töltöttünk Esme szigetén. Ezt az egy hetet kirándulással, pancsolással és házimozizással, na meg Jake gasztronómiai tudásának tesztelésével töltöttük! Szívesen maradtunk volna még, de várt ránk Texas. Az érkezésem után egyszerre indulni kellett, hogy le ne késsük a gépet. Pár óra alatt odaértünk Texasba. Az ottani "kitérőt" Bella 3 naposra tervezte. Egy ötcsillagos, gyönyörű hotelben kaptunk szobát. Jake lement a közeli mekibe kajáért mert (mint mindig) farkaséhes volt. Szó szerint. Tíz perc múlva meg is érkezett. De mekis kaja nélkül. Biztosan megette ott- gondoltam.

-Gyere Gina,-mondta kicsit fura hangon.-menjünk egy kicsit városnézni!

-Rendben.-feleltem és megfogtam a felém nyújtott kezét. A kézfogása megint csak fura volt. Olyan erősen fogta a kezemet! Mikor elindultunk, pedig nem mentünk, inkább Ő ráncigált engem. A város nagyon szép, de az a rész ahova vitt engem, már egy cseppet sem tetszett. Egy sikátorba vezetett utunk.

-Jake, hova hoztál engem?-kérdeztem körülkémlelve a környéket.

Nem válaszolt. Teste elkezdett remegni, mint mikor vérfarkassá változik. Csakhogy nem vérfarkas lett belőle, hanem egy szép fiatal szőke hajú karmazsinvörös szemű lány. Egy vámpír. Kétségbeestem.

-Akkor kezdjük újból. Rendben Gina?-felelt.

-Ki...vagy...te?-kérdeztem.

-A nevem Lucy. És, amint látod vámpír vagyok. És most indulj befelé!-mondata és egy ajtóra mutatott.

Nem mertem vele ellenkezni. Eltűnni (vagy felébredni) már próbáltam, de valahogy nem ment. Valami blokkolta az energiámat. Mit volt mit tenni beléptem az ajtón. Lementem az ajtótól lefelé húzódó lépcsőkön, amik egy pincébe vezettek. Mikor leértem rájöttem, hogy ez nem egy pince, hanem egy pincehálózat. Lucy átvezetett az egyik terembe, ahol egy gyönyörű (vámpír)nő ült egy fotelben( bár nevezhetném trónnak is).

-Áh, Lucy elhoztad, nekem a mi kis foglyunkat!-szólt mézédes hangon a hölgy.

-Ahogy parancsoltad, Úrnőm!

-Üdvözöllek szerény hajlékunkban, Regina! A nevem Maria. Jasper már biztosan mesélt rólam.

Leesett az állam. Ez a Maria, az a Maria, aki átváltoztatta Jaspert és a hadseregében tartotta őt.

-Esteledik, indulnod kéne haza a világodba, igaz?-kérdezte.

Honnan tud a világomról?-kérdeztem magamban.

-Már próbáltad, de nem sikerült, igaz?

Ez a nő mindent tud?

-Csak azért nem sikerült, mert nem engedtem. Egy tehetséges vámpír segítségével megbűvöltem ezt a környéket, hogy csak akkor tudj hazamenni, amikor én engedem és csak ide tudj visszajönni. Ez a varázslat csak addig működik, míg ezen a környéken vagy ebben a világban. Most pedig menj! Holnap találkozunk! Ég áldjon!

Nem tudtam mit tenni. Biccentettem egyet és hazaindultam.

Blogok

Szeretném nektek ajánlani két barátnőm, em.hop.15fangirly és luu blogját, amiket a nevükre kattintva megnézhettek! :)

em.hop.15fangirly töténete:

A 14 éves Claire hétköznapi életéről olvashattok, ebben a naplószerű történetben. Megtalálható a sorokk között szerelem, csalódás, iskolai gondok, barátságok...stb.

luu története:

Lucy és David szerelméről olvashattok. A történetben megvan minden, amit szeretünk: vámpírok, romantika, félelem... stb.


Remélem tetszeni fog nektek :)))